Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hazánkban is nagy nyilvánosságot kapott egy olasz regionális adóval (IRAP) kapcsolatos európai bírósági ügy, illetve az ahhoz kapcsolódó és pár hónapja napvilágot látott előzetes főügyészi vélemény. Az IRAP és a helyi iparűzési adó (hipa) meglehetősen sok hasonlóságot mutat, ezért ha az IRAP-ot az Európai Bíróság jogellenesnek találja, jó eséllyel a magyar hiparendszer is sérti a hatos direktíva idevonatkozó szabályait. Figyelembe véve a magyar vállalkozók hipaterheinek nagyságrendjét nem meglepő, hogy a legkülönfélébb találgatásokkal, elképzelésekkel szembesülhettünk az elmúlt hónapokban, a fantáziának semmi sem szabott határt. Érdemesnek tartom ezért higgadt fejjel átgondolni, milyen közvetlen következményei is lehetnek az olasz ügynek, amelyben döntés néhány hónapon belül várható.
A korábbi több tucat hasonló európai bírósági esetben egyetlen kivétellel elutasító határozat született, vagyis a bíróság szerint a megtámadott adónemek – a hatos direktíva szabályai alapján – nem minősültek forgalmi adónak, amiből a tagállamok egyetlen egyet – Magyarországon az általános forgalmi adót – tarthatnak fent. A márciusban nyilvánosságra hozott főügyészi vélemény nem köti az Európai Bíróságot, és abban a korábbi vonatkozó esetjognak ellentmondó érvrendszert ismerhettünk meg. Ez utóbbi természetesen nem zárja ki, hogy a bíróság változtasson korábbi gyakorlatán, ami azonban igen jelentős fordulat lenne, és véleményem szerint nem is valószínű.
Az Európai Bíróság pozitív – vagyis az IRAP-ot jogellenesnek nyilvánító – döntése esetén időben korlátozhatja döntése hatályát, ennek híján döntése visszamenőleges hatályú. A korlátozás várható formája azon olasz adóalanyokra szűkítené a döntés hatályát, amelyek a döntés időpontjáig az IRAP visszatérítése iránt jogi lépéseket tettek. Az Európai Bíróság döntései esetjogként más ügyek esetében – így akár nemzeti bíróságok előtti ügyek esetében vagy a közösségi jog közvetlen alkalmazásakor – hivatkozási alapot jelenthetnek, ami a bíróság döntéseinek tartalmi elemeire vonatkozik. Az időbeli korlátozás alkalmazásának természetesen megvannak a szabályai és kifejezetten erre vonatkozó esetjog is ismert. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az IRAP ügyben történő – esetleges – időbeli korlátozás közvetlenül alkalmazható lenne Magyarországra, a hipa ellen esetlegesen meginduló eljárásokra vonatkozóan, különös tekintettel arra, hogy időbeli korlátozásról az Európai Bíróság minden esetben az adott ügy körülményei, egyebek mellett az érintett tagállamnak a vitatott ügyben tanúsított magatartása figyelembevételével dönt.
A jelentős kockázatok – mint a jogosulatlan adó-visszatérítési kérelmek potenciális szankciói – miatt bármely a helyi iparűzési adó visszatérítésére vonatkozó jogi lépés megtétele előtt célszerű felmérni, hogy azok milyen kockázatokkal járnak, illetve előreviszik-e az ügyet, valóban javítanak-e az adott adózó helyzetén. Fentiek értelmében az elhamarkodott, túlzott optimizmustól fűtött jogi lépések felesleges kockázatot jelenthetnek, mindenekelőtt akkor, ha azok indokolatlanok. Egy európai bírósági hipaügy esetleges időbeli korlátjáig – feltéve, hogy lesz ügy, és annak lesz időbeli korlátozása – várhatóan még sokat kell várni.
Bár valószínű, hogy a hatos direktíva alapján az Európai Bíróság előtt a hipa nem fog megbukni, de ahhoz kétség nem fér, hogy a hipa meglehetősen korszerűtlen és Magyarország adórendszerében a legtöbb visszatetszést kiváltó adónem. Ennek megfelelően csak reménykedhetünk benne, hogy a kormányzat kötelező erejű európai bírósági döntés híján is felismeri a változtatás szükségességét, és tenni is hajlandó érte.
