Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az országgyűlés elfogadta az adótörvények akadálymentesítő csomagját. A cél nem az alapvető adóreform véghezvitele volt, csak néhány, a vállalkozások életét zavaró adózási szabály kiigazítása. Az áfa rendszerét az akadálymentesítő csomag eredeti tervezete nem is érintette – bár azt talán túlzás lenne állítani, az áfa mai rendszerében ne lenne kiigazításra méltó, bosszantó szabály. A módosító javaslatokkal azonban bekerült az áfatörvénybe is néhány, akadályemeléssel felérő „akadálymentesítés”.
A legfontosabb áfaváltozás, hogy július 1-jétől az EU-n kívülről beszerzett áruk esetében visszaáll az uniós csatlakozásunk előtti gyakorlat: az áfát a magyarországi importőrnek előbb ténylegesen be kell fizetnie a vámhatóságnál, hogy később visszaigényelje az adóhatóságtól. A változás hátrányosan érinti az importőrök pénzforgalmi helyzetét, hiszen finanszírozási forrást kell találni a bevallási időszak (hónap, negyedév) importja értékének huszonöt százalékára. Ha még jelentős importőr is a vállalkozás, gyakran áfa-visszaigénylő pozícióba kerülhet, márpedig az áfa kiutalására szigorú ellenőrzések nélkül is negyvenöt napot kell várni. A finanszírozási időszak összesen akár több mint négy hónapig is tarthat. Éppen ezért a legnagyobb exportőr cégek (legalább tíz-húsz milliárd forint éves export esetén) továbbra is rendezhetik az áfát a régi szabályok szerint, csak a kisebb forgalmú exportőröknek kell megbirkózniuk a pénzforgalmi akadállyal.
Szintén pénzforgalmi nehézségeket okozhat, hogy a jövőben a közösségen belülről beszerzett áruk esetében is szigorodnak az áfalevonás feltételei: eddig bármely hitelt érdemlő bizonylat elegendő volt a vevő által fizetendő adó azonnali levonásához, de a jövőben a magyar vevők csak akkor helyezhetik levonásba az áfa összegét, ha a másik tagállambeli szállító az EU közös szabályainak teljes mértékben megfelelő, szabályos számlát bocsátott ki. Amíg a – gyakorlatban valóban igen változó bizonylatolási fegyelmű – külföldi szállítók rá nem vehetők a megfelelő számlák kibocsátására, a magyar vevő kénytelen lesz ezt az áfa összeget is finanszírozni.
Kétséges, hogy a költségvetés napi finanszírozási helyzetén túl lehet-e jelentős hatása ennek a szabálynak. Az ellenőrzés természetesen nagyobb lesz így az importáruk áfájának elszámolása felett, hiszen kiutalás előtt az APEH ellenőrizheti a vállalkozást. Erre azonban talán elegendő lett volna elrendelni, hogy az APEH szigorúbban ellenőrizze az importőröket. Ráadásul az importáfa minden szokásos kereskedelmi, termelési tevékenységet folytató vállalkozás számára amúgy is teljes egészében levonható.
További áfás változás az új lakóingatlanok pénzügyi lízingjét népszerűsíteni kívánó szabály, amely a lízinget áfakötelessé teszi az eddigi áfamentesség helyett (így a lízingbeadó számára a beszerzést terhelő levonhatatlan áfaköltség helyett az értékesítést terhelő áfát vezeti be).
Végül egy meglehetősen összetett, de logikus új szabály kívánja tisztázni a soklépcsős, többszereplős export- vagy közösségen belüli kereskedelmi ügyletek kapcsán az egyes felek áfakötelezettségét.
Összességében nem világos azonban, hogy ezek az új szabályok pontosan milyen akadályokat is távolítanak el a vállalkozások sima működése útjából.
