Sinkó Ottó

Szerződéses gyártás, szolgáltatások, ingatlanhasznosítás
BECSÜLT VAGYON: 35,5 MILLIÁRD

Az elmúlt év − a 2010-eshez és 2011-eshez hasonlóan − jellegzetes, válság utáni évként vonul be a Videoton történetébe. Ismét sikerült elérni egy jelentős, tíz százalék körüli növekedést az árbevételben, változatlan intenzitással folytatódtak a technológiai beruházások, a fő elektronikai szerelési és megmunkáló technológiákban a Videoton vállalatcsoport felzárkózott a világszínvonalhoz, gyakorlatilag valamennyi termelőcég nyereséges volt, a belső hatékonyság javult, a vállalatcsoport versenyképesebb lett. A Videoton-csoport konszolidált árbevétele tavaly meghaladta a 100 milliárd forintot, az eredmény pedig 8,3 milliárd lett. − A növekedés tisztán organikus folyamatok eredménye, akvizíciók nélkül értük el. A piaci pozícióink erősödtek, vevőt nem veszítettünk, inkább újakat szereztünk.

A konszolidált eredményesség nem csökkent, annak ellenére, hogy a kormányzati megszorító intézkedések, adóváltozások miatt 2010-hez képest már több mint egymilliárd forint plusz adóterhet kellett kigazdálkodnunk, ami 2013-ban tovább nő − mondja Sinkó Ottó. Továbbra is igaz, hogy a Videotont a konzervatív üzletpolitika, a stabilitás, a nyugalom és az igyekvő, szorgalmas munka jellemzi, nagy akvizíciókat, változásokat nem terveznek, a cél az organikus növekedés folytatása. A Videoton piacilag teljes mértékben a globális világba integrálódott, miközben működési költségeit alapvetően Magyarország (és kisebb részben Bulgária) helyzete határozza meg. A csoport vezérigazgatója − és 23 százalékban tulajdonosa − ezért ezeket napi szinten követi. Úgy véli, hogy a világban semmi jele annak, hogy a válság elvonult volna, inkább új megjelenési formáival "gazdagodunk": az EU növekedési kilátásai az alacsony kamatok ellenére rosszak, a belső feszültség nem csökkent, a globális konfliktusok éleződnek, az új trónkövetelők - a BRIC országok, amelyek a világ nettó megtakarításainak egyre tetemesebb részét adják − igyekeznek egyre nagyobb hatalmat biztosítani maguknak.
Magyarország gazdasági helyzetét tekintve a puszta tények vegyes képet mutatnak: a GDP-növekedés kivételével kifejezetten jónak mondhatók a makroparaméterek: erős export mellett visszafogott az import, és pozitív a fizetési mérleg is. Ezzel szemben az államadósság minden erőfeszítés ellenére makacsul beragadt a 80 százalék körüli szinten, és a kockázati felárunk − bár számottevően csökkent − a régióban jelentős. Az unortodoxia hazai szintje ugyancsak kiugró, a remélt átmeneti jelleg helyett az állandósulása körvonalazódik. A külső megítélésünk rossz és tovább romlik − vonja le a cseppet sem örömteli végkövetkeztetést Sinkó Ottó, aki mindeddig büszke volt arra, hogy a magyarok jobban kötődnek hazájukhoz, kisebb nálunk a külföldre távozás hajlandósága, mint például Lengyelországban vagy Bulgáriában. Mára sajnos hazánk fiatalsága láthatóan belesimult a régiós átlagba, egyre többen hagyják el az országot. Az időbeli egybeesés ellenére szerinte túlzás volna ezt összefüggésbe hozni a regnáló kormány politikájával, ezért valamennyi meglévő és megszűnt politikai párt elmúlt 15 éves, pillanatnyi (ön)érdekek által vezérelt politizálása tehető felelőssé, ami fiataljaink egyre nagyobb részében a kilátástalanság, jövőkép-nélküliség érzését, az ország iránti lojalitás megszűnését váltotta ki.
Sinkó Ottó büszke arra, hogy támogatásával Székesfehérváron megnyílt Böjte Csaba második iskolaháza. Az elsőt, amely Polgárdiban működik, szintén ő támogatta.