Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kevesebb is elég
Vajon kiket tekint a közvélemény igazán vagyonosnak ma Magyarországon? A legtöbben 100 millió forintnál húzzák meg a határt, az e feletti vagyonnal rendelkezőket tekintik egyértelműen gazdagnak. Ezen a téren az elmúlt öt évben nem sok változás történt. Amennyiben igazán gazdagnak csak a nemzetközi mércével is vagyonosnak mondható, euróban mérve is milliós vagyonnal rendelkezőket tekintjük, akkor az adatsorból azt látjuk, hogy míg 2010-ig egyre növekedett azok tábora, akik a gazdagságot 250 millió forint feletti vagyonnal definiálták, addig most ezek aránya jelentősen visszaesett. Változatlanul egy szűk csoportot képviselnek viszont azok, akik számára a kétségbevonhatatlan gazdagság egyet jelent azzal, ha valaki 3 és 100 milliárd forint közötti vagyonnal rendelkezik: nagyjából ebbe a sávba esett az elmúlt öt évben Magyarország 100 leggazdagabb emberének és a regionális listákon szereplők becsült vagyona. A közvélemény percepciója szerint tehát a 100-150 leggazdagabb magyaron túl is szép számmal vannak még igazán jómódú emberek.
Amikor az emberek saját anyagi helyzetükről és vágyaikról gondolkodnak, ennél jóval kisebb vagyont is gazdagságként élnének meg: a legtöbben attól függően, hogy saját jelenlegi anyagi helyzetüket hogyan ítélik meg, 10, 50, illetve 100 millió forinttal a számlájukon éreznék magukat gazdagnak. Nem meglepő módon a magukat a legalsó decilisbe sorolók közel fele már 10 millió forinttal vagy kevesebbel is jólétben érezné magát, a magukat a társadalom középső-felső rétegeibe sorolóknak viszont mindössze 17 százaléka érné be ennyivel, több mint felük számára a 26-100 millió forintos vagyon testesítené meg a gazdagságot, további 7 százalékuk azonban csak 100 millió forint feletti egyenleggel érezné Krőzusnak magát. Az, hogy a vagyont a közvélemény mennyire a pénzeszközökkel és nem az ingatlanvagyonnal azonosítja, közvetve abból is látszik, hogy az emberek egyharmada − de még a diplomások egyötöde is − 10 millió forintos vagyonnal a birtokában már gazdagnak érezné magát, ami a legalacsonyabb forgalmi értékű ingatlanokkal számolva is meglepő lenne, ha a válaszadók a saját tulajdonú ingatlan értékét is beleszámolták volna a vagyonukba.
És hogy mennyire vannak távol az átlagember saját vágyai attól a képtől, amit saját maga az igazán vagyonos rétegről kialakított? Nos, a megkérdezettek tizede nem is álmodik olyan hatalmas vagyonról, mint amekkorát az igazán gazdagoknak tulajdonít: míg a gazdagokat ők sokszor multimilliárdosra nagyítják, maguknak legfeljebb néhány tíz milliót álmodnának. Van egy másik réteg, amelyik viszont nem érné be annyival, mint amekkora tőkét a ma élő vagyonosok szerintük jellemzően fel tudtak halmozni. Igaz, ők konzervatívabban, átlagosan 100 millió forint körülire teszik a gazdagok klubjába való belépési küszöböt. Ehhez képest viszont úgy gondolják, csak akkor éreznék igazán a vagyonos elit tagjának magukat, ha ennek mintegy háromszorosát birtokolnák.
Hol fekszik biztosan a vagyon manapság?
A megkérdezettek mintegy fele úgy gondolja, hogy a leggazdagabbak portfóliójának legfőbb eleme tíz évvel ezelőtt még az ingatlan volt. Ehhez képest a megkérdezettek sokkal inkább megosztottak abban, hogy vajon ma melyek az igazán vagyonos emberek befektetési preferenciái. Nagyságrendileg azonos arányban vannak azok, akik szerint ezek az emberek tőkéjük nagy részét részvényekben vagy nyersanyag-, illetve műkincsalapú befektetésekben fialtatják, és azok, akik szerint a vagyonuk legnagyobb része ma is ingatlanokban fekszik.
Ugyanakkor úgy tűnik, kezd kisebb súlyt képviselni a komoly vagyonnal rendelkezők portfóliójában a saját cég értéke: míg a tíz évvel ezelőtti állapotot értékelve 16 százalék gondolta úgy, hogy a saját vállalkozásban meglévő tulajdonrész képviselte a leggazdagabbak vagyonának legjelentősebb részét, addig mára ez az arány 9 százalékra apadt.
Ha a preferenciaváltozásokat az egyedi válaszadók szintjén elemezzük, és azok alapján próbálunk azonosítani tipikus feltételezett portfólióátrendeződéseket, akkor azt látjuk, hogy a válaszadók döntő többsége úgy gondolja, hogy ami a legvagyonosabb emberek vagyonának legértékesebb elemét illeti, abban az elmúlt tíz évben igenis történt változás. Azok, akik úgy gondolják, hogy ma ugyanabban az eszközformában van a milliárdosok tőkéje, mint tíz éve, legnagyobb részben azt mondják, ezek az emberek korábban is külföldi részvényekben fialtatták pénzüket, és ma is abban gyarapszik tőkéjük meghatározó hányada. Ezzel szemben azok, akik szerint a vagyonelemekben átrendeződés történt, leggyakrabban úgy látják, a nagy pénz a hazai befektetési, illetve lakóingatlanból a nyersanyag- és aranyalapú befektetésekbe vándorolt (vagy utóbbiak árfolyam-emelkedése jelentősen növelte a nyersanyagok, illetve az arany vagyonportfólión belüli arányát, miközben a portfólióban megtalálható ingatlanoké nemhogy nem nőtt, de a válság alaposan meg is tépázta ezeket). Akik szerint az értéknövelést mégis az ingatlannal biztosítják milliárdosaink, azok leginkább azt vallják, hogy a hazai tőzsdei részvénybefektetések felől fordultak el a legnagyobb tőkével rendelkezők, mégpedig a befektetési célú ipari, logisztikai ingatlanok felé. A hazai gazdaság fejlődése szempontjából nem sok jót jelez előre, hogy akik szerint a vagyoni ranglétra tetején állók legfőbb tőkéje egy évtizede még saját cégük volt, ugyanezek manapság pénzük döntő többségét már nem is a hazai vállalkozásukban fialtatják, hanem devizába menekítették.
Mindezek fényében inkább egy spekulációs tőzsdei tranzakciókkal, devizaügyletekkel vagyonát gyarapító réteg látszik kirajzolódni, és a közvélemény által a nagytőkésekről kialakított képben jóval kisebb súllyal van jelen a klasszikus sikeres vállalkozó, vállalatbirodalom-építő profilja, mint az a publikus toplisták névsora alapján várható lenne.
