"Szerbia történelme, áldozatvállalása révén rászolgált arra, hogy Európa részéve váljon" − nyilatkozta Tomislav Nikoli? szerb államfő, miután az Európai Bizottság (EB) és a tavaly március 1. óta hivatalos tagjelölt Szerb Köztársaság között 2014. január 21-én megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Optimista becslések szerint a csatlakozás legkorábbi időpontja 2018, reálisabb helyzetfelmérés alapján 2020 lehet.
Az út hosszabbnak, de főleg rögösebbnek tűnik, mint bármely korábbi új tagállam esetében. Itt van mindjárt Koszovó ügye. Szerb részről jelentős diplomáciai sikernek tekintik, hogy a csatlakozás feltételéül csak a kapcsolatok normalizálását jelölte meg a EB, és ez szerb értelmezés szerint nem követeli meg Koszovó formális elismerését (ezt a követelményt Belgrád aligha teljesítette volna). Pri?tina nem is vesz részt a tárgyalásokon. A normalizálás azonban nyitott fogalom, nem világos, mit ért alatta Brüsszel. De nem csak itt lehetnek buktatók! Szerbia egyelőre bármely korábban csatlakozott tagállamhoz képest is nyilvánvalóan kevésbé érett a csatlakozásra. A gazdasági helyzet finoman szólva sem biztató.
A gazdasági növekedés rendkívül szerény. Az egy főre jutó szerbiai GDP 6,5-szer alacsonyabb, mint az EU-átlag. Aggasztó az építőipar drámai visszaesése és a beruházások stagnálása. A külföldi működőtőke-beruházások (FDI) kumulált értéke 2001 és 2012 között 15,3 milliárd dollár volt, a GDP 5,3 százaléka. Az összeg zöme a bankszektorba, illetve állami nagyvállalatok megvásárlására irányul, zöldmezős beruházás alig van. A mélypontot 2012 jelentette, amikor mindössze 232 millió dollár tőke érkezett (2011-ben még 1,8 milliárd dollár, amellyel Szerbia az utolsó helyen állt a Nyugat-Balkánon). Szerb elemzők ennek okát a világválság második hullámának tulajdonítják, bár nem tagadják, hogy a kedvezőtlen szerbiai tényezők (korrupció, bürokrácia) is hozzájárultak a folyamathoz. Noha a külkereskedelmi mérleg 2013-ban (előzetes adatok szerint) számottevően javult, a passzívum 27 százalékkal csökkent 2012-höz mérten, de még így is 3,6 milliárd dollárt tesz ki. A gazdasági növekedést a belföldi kereslet sem élénkíti: a kiskereskedelmi forgalom 2013 augusztusában 7,2 százalékkal volt alacsonyabb, mint az előző év azonos időszakában.
Szerbia legdrámaibb gazdasági-szociális problémája azonban a munkanélküliség. Az arány különösen magas az ifjúság körében: a 18−24 éves korosztály több mint negyede munkanélküli. Ugyancsak probléma a nagyvárosi állástalanság: egyedül Belgrádban 107 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. A foglalkoztatottak száma folyamatosan csökken, komolyabb javulásnak egyelőre semmi jele.
Az uniós csatlakozás egyik legfontosabb feltétele a versenyképesség: az új tagállam gazdaságának állnia kell a versenyt az egységes belső piacon. Ebből a szempontból sem megnyugtató a helyzet. Az IMF felmérése szerint 2013-ban Szerbia Európa legkevésbé versenyképes országa volt, a Valutaalap által készített rangsorban 148 ország közül a 101. helyen állt, és hat hellyel esett vissza 2012-höz képest. Az IMF szerint a többi nyugat-balkáni országgal ellentétben (annak ellenére, hogy a kormány több területen dolgozott ki reformprogramot) nem tapasztalható komoly, jövőbe mutató szerkezeti változás. Az EU- átlagot 100-nak véve az általános gazdasági környezet mutatószáma 76,4, az intézményi feltételeké 70,9, az infrastruktúráé 68,7, a makrogazdasági stabilitásé pedig 64,5. Különösen aggasztó az agyelszívás, a külföldre távozó szakképzett munkaerő aránya: e tekintetben Szerbiát csupán Mianmar és Venezuela előzi meg.
Az elemzés szerint Szerbia különösen nagy hátrányban van a jogviták időben történő megoldása, a kisrészvényesek érdekvédelme, a szakképzett munkaerő megtartása, a monopóliumellenes szabályozás, a gazdasági versenyfeltételek és az új technológiák bevezetése terén. Nem kielégítő a munkaadók és munkáltatók közötti viták rendezése, és túlzottan nagy a gazdasági folyamatokba való közvetlen állami beavatkozás.
Kedvezően alakulnak ezzel szemben bizonyos egészségügyi mutatók, a felsőfokú szakképzettséggel rendelkezők aránya, a munkába lépéshez, munkavállaláshoz szükséges feltételek, valamint néhány, az infrastruktúrára vonatkozó mutató (például az internet-hozzáférés vagy a telefonvonalak száma). Mindezt tekintetbe véve felmerülhet a kérdés, hogy a még nem uniós tag volt jugoszláv államok közül miért Szerbiával kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások. Ennek több oka van. Az ország geopolitikai helyzete kulcsfontosságú: híd dél-délkelet felé. Az utóbbi években lényegében nyugodt a belpolitikai helyzet, ami a Balkánon pozitív jelenség: sem Nikoli? elnök, akinek pártja mintegy jelzésképpen nevében is megváltozott (Szerb Radikális Pártról Szerb Haladás Pártra), sem Da?i? szocialista párti kormányfő nem bizonyult olyan mumusnak, amilyennek néhány éve sokan látták. És ami a legfontosabb: az EU-tagság kilátásba helyezése egyrészt gyengíti a még mindig jelen lévő nacionalista erőket, másfelől perspektívát, reményt ad az európaiság, a demokrácia híveinek. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, a tárgyalások megkezdése hozzájárul a magyar−szerb kapcsolatok további erősítéséhez, ezért nekünk is elsődleges érdekünk.
Szűcs R. Gábor,
a Budapesti Gazdasági Főiskola
Külkereskedelmi Karának c. főiskolai docense
| 2012 | 2013 * | |
| GDP | −1,7 | 1,7 |
| Ipari termelés | −0,5 | 4,1 |
| Mezőgazdaság | −17,1 | 18,7 |
| Építőipar | −7,5 | −30,6 |
| Beruházások | −3,4 | 1,0 |
| Export (a szolgáltatásokkal együtt) | 4,5 | 12,0 |
| Import | 4,2 | 2,0 |
| Foglalkoztatottak száma | −1,1 | −0,2 |
| Munkanélküliségi ráta | 23 | 23,9 |
| Infláció (átlag, százalék) | 12,2 | 5,5 |
| Költségvetési hiány | ||
| (a GDP százalékában) | −5,2 | −4,7 |
| Államadósság (a GDP százalékában) | 59,3 | 59,1 |
| *január-november | ||
| Forrás: Forrás: szerb pénzügyminisztérium |
Szerző: Csaba Ferenc
