Talán az egyik legtöbbet módosított jogszabály a közbeszerzésekre vonatkozó törvény, illetve az ehhez kapcsolódó rendeletek köre. Tavaly júliusban jelentősebb, bár nem strukturális változtatások léptek hatályba, több kisebb-nagyobb korrekciót hajtott végre a törvényalkotó, helyes irányt mutatva a jogalkalmazóknak. A törvénymódosítás célja az volt, hogy minél több érvényes ajánlat szülessen a közbeszerzési eljárások során, másrészt tovább kívánta erősíteni a jogalkotó a mikro-, kis- és középvállalkozások pozícióit.
Mióta létezik közbeszerzésekre vonatkozó szabályozás, több koncepció váltotta egymást a részekre bontás kérdésköre tekintetében. Ez azt jelenti, hogy ha a beszerzés tárgya jellegét, funkcióját tekintve több csoportra bontható, akkor részekre bontva kell/lehet meghirdetni a beszerzést. Ez nyilvánvalóan a kisebb piaci szereplőket segítette. Hogy egy egyszerű példát említsek: ha egy kórház egy időben kívánt beszerezni kórházi ágyakat és vérnyomáscsökkentő gyógyszereket, akkor azt két részben hirdette meg, két szerződést kötött, két nyertes ajánlattevővel. Nos, tavaly július 1-je óta már nem kötelező a részekre bontás, tehát úgy is dönthet az ajánlatkérő, hogy egy szerződés keretében szerzi be a kórházi ágyat és a vérnyomáscsökkentőt.
Az ominózus szabály szerint az ajánlatkérő köteles megvizsgálni beszerzését abból a szempontból, hogy a beszerzés tárgyának jellege lehetővé teszi-e a közbeszerzés egy részére történő ajánlattétel biztosítását. Azonban amennyiben a beszerzés tárgyának természetéből adódóan részajánlat-tételi lehetőség biztosítható, az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban − feltéve, hogy az gazdasági, műszaki és minőségi, vagy a szerződés teljesítésével kapcsolatos más szempontokat figyelembe véve sem ésszerűtlen − pusztán lehetővé teheti a közbeszerzés egy részére történő ajánlattételt, illetve részvételre jelentkezést. Tehát ami eddig kötelező volt, az ma csupán lehetőség.
A múlt év végén jelent meg például egy majd félmilliárd forintos önkormányzati beszerzés, amelyben részajánlat-tételi lehetőség kizárásával kívánnak beszerezni színházgépészeti, hangtechnikai, színház-világítási, valamint számítástechnikai eszközöket, de azt is elvárja az ajánlatkérő, hogy telefonközpontot, színházi bútorokat, illetve egyéb mobiliákat (köztük vécékefetartót) is szállítson a nyertes ajánlattevő. Egy potenciális ajánlattevőnek, amely olyan bútorzat gyártásával, forgalmazásával foglalkozik, ami jelen beszerzés tárgyát képezi, olyan adminisztratív, humán és szellemi erőforrásokkal kellene rendelkeznie ahhoz, hogy a teljes beszerzési tárgyat felölelő ajánlatot nyújtson be, ami nem várható el egy mikro-, kis- és középvállalkozástól. Részajánlat-tételi lehetőség esetén a hivatkozott potenciális ajánlattevő gond nélkül tehetne ajánlatot a szakterületét érintő beszerzésre. Ilyen szerteágazó eszközbeszerzés esetén a részekre bontás hiánya súlyosan korlátozza a beszerzés által érintett potenciális ajánlattevők esélyegyenlőséget, elsősorban a mikro-, kis- és középvállalkozások lehetőségét közbeszerzési szerződések elnyerésére.
Több mint tízéves tapasztalatom alapján ki merem jelenteni: ha mondjuk három-négy részre bontják a beszerzést, minimum 25-30 értékelhető ajánlat érkezne az ajánlatkérőhöz, valódi árversenyt generálva ezzel a jelentkezők között. Jelen állapotában, "egyben" meghirdetve maximum két-három ajánlattevő nyújtja be ajánlatát, az igazi árverseny pedig elmarad. Persze lehetőség van a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt megtámadni az ajánlati felhívást, és így kikényszeríteni a részekre bontást, megnyitva az utat a kis-, és középvállalkozások előtt. De kinek van ideje, energiája és főleg közel félmillió forintja egy kétes kimenetelű jogvitára?
A törvény egyértelműen rögzíti az alapelvek között, hogy az ajánlatkérőnek esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítania a gazdasági szereplők számára. De a részletszabályok között azt is megtaláljuk, hogy az eljárást megindító felhívásnak minden esetben biztosítania kell, hogy annak alapján a gazdasági szereplők egyenlő eséllyel, megfelelő ajánlatot tehessenek. Tehát aki ringbe szállna a Közbeszerzési Döntőbizottságon, nem indulna esélytelenül. Legalább precedenst teremtene a határozat, és mindenki tudná, mi a követendő irány, mi jogsértő és mi jogszerű.
Felmerülhet az is, hogy több ajánlattevő közösen nyújtsa be az ajánlatot vagy induljon konzorciumban. Egy öt-hat tagból álló közös ajánlattevő közbeszerzési ajánlatának összeállítása azonban komoly szakértelmet igényel, ami jelentős adminisztratív terhet ró az ajánlat összeállítójára. Pontosan a kis- és középvállalkozások azok, amelyeknek nincs forrásuk olyan kvalifikált szakemberre, aki ezt a munkát elvégezné.
Nem igazán értem tehát, mi volt a célja a törvény alkotójának a kötelező részekre bontás megszüntetésével. A kötelező részekre bontás korábban sok jogvitát eredményezett − még az uniós intézményekkel is −, hiszen nehéz egzaktan elhatárolni a megfelelő részeket. Nem így kellett volna megoldani a problémát, hiszen éppen a hazai kis- és középvállalkozások eshetnek el üzleti lehetőségektől.
Dagonya András ügyvéd, közbeszerzési szakértő
Szerző: Csaba Ferenc
