Sokaknak új divatszó vagy éppen szitokszó a "startup". Az viszont szinte biztos, hogy 2014-ben rendre itt fog kinyílni a gazdasági kifejezések kisszótára. A startup gyors növekedésre létrehozott, skálázható üzleti modellel rendelkező vállalkozást jelent. Középpontjában általában valamilyen új technológia áll, amely lehetővé teszi az exponenciális növekedést és terjeszkedést. Nincs rá jó magyar szó, ezért egyelőre nem tehetünk mást, mint hogy megszokjuk: újabb idegen kifefejezést kell befogadnunk − addig is, amíg a nyelvújítók nem állnak elő szinkronnal.
Átéltünk már egy dotcom időszakot az ezredfordulón. Legyinthetünk, hogy ez csak a következő buborék, de amikor Franciaország és Anglia szabályos fegyverkezési versenyt folytat, hogy bevonzza a legújabb technológiákat kifejlesztő startup vállalkozásokat, naponta vásárolják fel Izrael legjobb technológiai cégeit, vagy éppen az USA egy Startup Act elfogadását célozza meg, akkor mindez egy új világtrend körvonalait rajzolja ki. Kiépülőben van egy, az állandó innováció által komoly hozzáadott értéket termelő "innovatív gazdaság". Ezzel egy időben, a válság eredményeképpen, fiatalok milliói keresnek munkalehetőséget, sokan mindhiába. Hazai kifejezéssel élve nincs "állásuk". A világ mozgásban van, a lehetőség pedig az, amit megteremtünk magunknak. Ez a startup-korszak üzenete. Vagy ahogy Phil Libin, az Evernote alapítója fogalmazott nemrégiben: a bukás a nem megpróbálás. Mi kell ahhoz, hogy Magyarországon is egyre többen sikerrel próbálkozzanak? Hogyan rakhatjuk ki a magyar startup bűvös kocka hat oldalát?
Vállalkozói hajlam
Az, hogy Magyarországon évek óta a Prezi-Ustream-Logmein kifejezéssel lehet leírni a startup gazdaságot, nem véletlen. Bár ők hárman is sokat tesznek érte, a fiatalok vállalkozó kedve egyelőre elmarad Európa átlagától. Sokan még mindig azt hiszik, eljön értük a tuti lehetőség, megsül az a galamb. Mások, mint például a Tresorit egyetemista alapítói, megvalósítják az ötletüket félmilliárd forint kockázati tőkéből. A magyar gazdaság szereplőinek és a politikának össze kell fognia annak érdekében, hogy elkezdjük a genetikánkat megváltoztatni, és képessé tenni magunkat a startup vállalkozással járó kockázat felvállalására.
Oktatás
A vállalkozói szemléletet sokkal mélyebben be kell vinni az oktatásba, már középiskolai és egyetemi szinten innovációs műhelyeket hozva létre. A Code.org egész Amerikában azt tűzte ki célul, hogy tanuljanak meg a gyerekek szoftvert kódolni. Miközben mi azon tépelődünk, engedjük-e a gyerekeinket napi fél órát az iPaden játszani... Sajnos ez a hajó már elment. Ez a generáció már úgy nő fel, mintha plüssmaci helyett érintőképernyő lett volna az ágyában. A technológia használata természetessé válik, egyben ez lesz a verseny legújabb színtere. Az oktatásnak, ahogy ma ismerjük, meg vannak számlálva a percei, hiszen gondoljuk csak el, a gyerekeink ma már a vizuális "inputhoz" vannak szokva, az iskoláink pedig a szóbeliségre alapoznak. A vita ma még a tankönyveken folyik, holnap már a tableteké lesz a főszerep.
Finanszírozás
Sokféle becslést ismerünk ma arról, hogy az EU következő költségvetési ciklusában mennyi pénz áll rendelkezésre startup-finanszírozásra. Közszájon 90 milliárd forint forog. Ez rengeteg pénz. A világon és nálunk is túlkínálat van pénzből, ami a startup-finanszírozást illeti. Legalábbis látszólag. A gond ott van, hogy a kockázati tőke, hasonlóan a célközönségéhez, nem szívesen vállal kockázatot. Az EU-pénzeket kezelő és kihelyező intézmények nagy többsége "készbe" akar fektetni, ezért nem elégszik meg azzal, hogy ha jó csapatot és ütős koncepciót lát, inkább piacon bizonyított terméket szeretne. Itt viszont előjön a tyúk vagy a tojás esete. Miből lesz pár fiatalnak piacilag sikeres terméke? Ötletből önmagában biztos nem. Óriási szükség van arra, hogy több forrás álljon rendelkezésre a valóban kockázatos induló szakaszban. Kik nyújthatják ezt? Egyrészt kockázati tőkealapok, másrészt angyal befektetők, akik legtöbbnyire tehetős magánszemélyek.
Tanács
Nincsen 360 fokos startup-alapító, aki mindenhez ért. Egy jó szoftver még nem garancia a globális piacokon a sikerre. Éppen ezért fontos, hogy legyenek, akik segítenek a startupok fejlesztésében tanáccsal, mentorkodással, coachinggal. Nagy lépés ebbe az irányba a Magyar Innovációs Hivatal nemrégiben meghirdetett inkubátor-pályázata. A négy győztes pályázó olyan startup-inkubátorokat hoz létre, amelyek pénzzel és szaktudással segítik a magyar startupokat. A Design Terminál is otthont ad a startup-kezdeményezéseknek, immár önálló költségvetési szervként. Több ilyen kezdeményezés kell, és nem csak az állam részéről.
Jogi környezet
Ha már az államnál tartunk, a világban egyre-másra születnek a startupokat vonzó, az életüket megkönnyítő jogszabályok. Amíg a washingtoni szenátus negyedik körben tárgyalja az amerikai startup-törvényt, mi kihasználhatnánk az időt egy, a startupok indítását és a fiatalok foglalkoztatását megkönnyítő törvény megalkotására. Nemrégiben a Nemzetgazdasági Minisztérium kérdőívet intézett a startup-szféra szereplőihez, amelyben éppen arról kérdezte őket, mi kell a jövőben a startupoknak. Ez a kezdeményezés talán egy átfogóbb megmozdulás előjele.
Piacra lépés
A startup-építés a modern technológiák által és miatt azonnali globalitást jelent. Amint egy új mobil applikáció létrejön, azonnal a világpiacra lép. A legtöbb induló vállalkozás a startupok Mekkáját, a Szilícium-völgyet veszi célba. A világsikerhez többnyire Amerikán át vezet az út. Ha valaki ebbe a maratonba belevág, ismernie kell a piacait és nem árt, ha a jó terméken kívül pontos terve is van arra, hogyan fogja elérni, meggyőzni a célközönségét. Sokan legyintenek erre és arra alapoznak, hogy ha egy termék igazán jó, akkor "virális" lesz és majd magától futótűzként terjed a felhasználók körében. De azért lássuk be, Snapchat-szerű csillag nem születik naponta. A marketing nem felesleges úri hóbort, még nekik sem.
Végezetül mindehhez meg kell tanulnunk összefogni. A kollaboráció számunkra talán nem pozitív tartalmú szó, pedig ebben a szférában ez mozgat mindent. Ki kell használnunk azt, hogy mindenütt van egy magyar a világban, és megtalálni − ki kit ismer alapon − a leghatékonyabb helyi segítséget. A tudást közre kell adni, nem elzárni a páncélba. Nehéz lesz, de a régi beidegződésektől meg kell tudnunk szabadulni − és nem csak egy újévi fogadalom szintjén.
Schillinger Attila, startup-tanácsadó
Szerző: Csaba Ferenc
