A közvélemény-kutatások szerint az ukránok túlnyomó többsége az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett áll − a legfrissebb eredmények szerint a csatlakozni kívánók és az elutasítók aránya 57:14 −, és ellenzi, hogy az ország visszakanyarodjon Oroszországhoz, a vámunióhoz és az Eurázsiai Unióhoz. A helyiek a lábukkal is szavaznak: az utcákon követelik, hogy Ukrajna írja alá az EU-val a társulási és szabadkereskedelmi megállapodást. Meg akarják védeni Ukrajna európai orientációját, és arra vágynak, hogy országuk tegye magáévá az alapvető európai értékeket − és ebben nyilvánvalóan támogatni kell őket. Hiszen az a 15-20 milliárd dollár, amire ebben a nehéz órában Ukrajnának szüksége lenne, nem tűnik soknak, ha figyelembe vesszük az ország nagyságát és az európai energiaellátásban való stratégiai jelentőségét, az eurózóna perifériaországainak utalt hatalmas mentő csomagokról nem is beszélve.
Bárcsak ilyen egyszerű lenne minden! Kezdjük az elején. A 15-20 milliárd dollár, amire Ukrajnának szüksége van, nem csupán arra kell, hogy semlegesítsék az Oroszország által bevezetett kereskedelmi korlátozások hatásait (amelyek várhatóan súlyosabbak lesznek, ha Ukrajna aláírja az EU-val a társulási és szabadkereskedelmi megállapodást). A gazdaság már azelőtt is komoly gondokkal küszködött, hogy Oroszország életbe léptette a szankciókat. A GDP növekedése megállt, mind a költségvetési, mind a folyó fizetési mérleg deficitet mutat, a devizatartalék csupán két hónapnyi importot képes fedezni, a bankszektor pedig gyenge és sérülékeny. Ukrajna számára nehézséget jelentenek a fő exporttermékek (fémek) piacain kialakult szorongató feltételek, a magasabb energiaimport-árak, de ugyanúgy az ország vezetése által elkövetett gazdaságpolitikai hibák is. A Janukovics-kormány korábbi reformkísérletei − csakúgy, mint a korábbi narancs és kék kabinetekéi − elbuktak; az ország több sikertelen IMF-program következményeit görgeti. Az IMF többször, részletesen is kifejtette, milyen reformintézkedéseket vár a kormánytól, és ezek meglehetősen hitelesnek tűnnek: közöttük van a belföldi gázárképzés és gázellátás racionalizálása, a fiskális konszolidáció, a rugalmas árfolyam és a bankszektor további reformja. Az IMF részletesen kidolgozott egy olyan programot is, amely a legszegényebbeknek nyújtana segítséget a megszorítások és a gázáremelés hatásainak enyhítésével. A kormány azonban nem tett lépéseket. A reformok halogatását sokféle módon indokolták, a döntő azonban az lehet, hogy közeledik a 2015-ös elnökválasztás, Viktor Janukovics pedig nem szerepel jól a közvélemény-kutatásokban. A kijevi kormány kérte az EU-t, az IMF-et és a Nyugatot, hogy lazítsanak az Ukrajnának szabott feltételeken. Az igazság azonban az, hogy a 2010 eleje óta hivatalban lévő Janukovicsnak több mint három éve lett volna arra, hogy kezelje a gazdaságot sérülékennyé tevő problémákat, de erre nem került sor. Most pedig szinte feltételek nélkül akarja megkapni az IMF/EU pénzt − lényegében egy ingyen ebédet −, hogy bebiztosítsa 2015-ös újraválasztását. Az IMF/EU szempontjából tehát a kérdés a következő: megérdemli-e a feltételek nélküli nagyszabású gazdasági segítséget az a kormány, amelynek teljesítménye a politikai és gazdasági reformok terén meglehetősen szerény, és amelytől a jövőben sem remélhetőek ilyen intézkedések.
Másodszor, és az előbbiekhez kapcsolódóan: egy EU által támogatott, feltételeket alig támasztó IMF-program különösen rossz jelzés lenne a potenciális hitelfelvevőknek. Ha Ukrajna most "szabad pénzhez" jut, talán Lukasenko fehéroroszországi rezsimje lesz a következő? Az eurózóna perifériáján Görögország és Ciprus is megkérdezhetné: miként lehetséges, hogy egy EU-n kívüli ország "könnyű pénzt" kap az IMF-től és az EU-tól, miközben tőlük súlyos áldozatokat követelt a trojka. Nyugaton, ahol szinte mindenütt megszorításokat vezettek be, szintén nem fogadnák jól, ha egy kormány, amely a demokráciával, a jogállamisággal, az emberi jogok védelmével és a gazdaságpolitikával kapcsolatos nyugati "normáknak" nemigen tud megfelelni, olcsó hitelt kapna az IMF-től és az EU-tól. Ami a nyugati "normákat" illeti, a Janukovics-kormány bizonyítványa végképp nem lenyűgöző, amint azt a Lucsenko- és Timosenko-ügy, valamint a legutóbbi parlamenti választással kapcsolatos aggodalmak mutatják.
Mindennek ellenére nem gondolom, hogy a Nyugat megtagadja a pénzügyi segítséget Ukrajnától (egy 20 milliárd dolláros IMF/EU program nagyon is lehetséges), csupán azt, hogy ennek "valamit valamiért" alapon kell történnie: a Janukovics-adminisztrációnak kötelezettséget kell vállalnia a demokrácia erősítése és a gazdaság reformja mellett, és el kell fogadnia az IMF ajánlásait. Ennek a feltételrendszernek részeként kéri az EU Julia Timosenko szabadon bocsátását, a választási törvény reformját és a vádemelési eljárások szabályozásának megváltoztatását, és ebbe a csomagba tartozik az a részletes gazdasági reformprogram is, amelyet az IMF − több publikációban és kijevi látogatáson is − javasolt. A problémát az jelenti, hogy a Janukovics-kormány vonakodik elismerni ezeknek az alapvető reformoknak a szükségességét. Ehelyett inkább az Oroszországból származó olcsó hitelt és energiát választja, ami kisebb belpolitikai kötelezettséggel jár. Ennek azonban hosszabb távon, Ukrajna függetlensége szempontjából komoly ára van, ha az ország visszakerül a vámunióba és az orosz pályára.
A szerző a Standard Bank vezető elemzője
Szerző: Csaba Ferenc
