Mi a baj a benzinárak szabályozásával? Egyrészt Kornai János hazájában élünk, aki pontosan leírta a hiánygazdaság jelenségét, okait, természetét, és azt gondolná az ember, hogy ebből tanultak a gazdaságpolitikusok. Spoiler: nem! Aki élt a szocializmus idején az pontosan ismeri milyen volt a szocialista banán: olcsó – csak éppen nem volt. Ilyen a hiánygazdaság.

Pár hónapig a jelenlegi benzinárak mellett még életben maradnak a kereskedők, nem lesz hiány, adnak benzint, sőt lejjebb is csúszhatnak a forintban számított olajárak, és végül nem is lesz túl nagy veszteségük, tehát amíg csak rövid ideig marad ez a rendszer, addig valószínűleg nagy károkat nem okoz. Hosszabb távon azonban az ilyesfajta árszabályozás egyenes út a hiánygazdasághoz.

Másrészt az is nyilvánvaló, hogy ez a választásokig így marad: most már olyan nagy a tét a regnáló kormánynak, hogy semmi sem számít - fogalmazott blogján a közgazdász.

Sokkal fontosabb azonban a történetben az, hogy a jelenlegi kormányzat – ha gazdasági nehézségek vannak – akkor ezt úgy kezeli, hogy egyszerűen csak elvesz, méghozzá teljesen voluntarista, adhoc módon. Elsősorban a nagyobb cégek profitját, de ha muszáj, a magántulajdont is.

Erre kiváló példa volt a 2010-2013 közötti időszak (vezetékadó, bankadó, magánnyugdíjpénztári vagyon). A fellendülés idején erre már nem volt szükség, úgyhogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, de ha megint nehéz gazdasági helyzet jön, akkor elég könnyű kitalálni, hogy mi lesz: olyan környezet, amely nem túl vonzó a befektetők számára, és hosszú távon is nagyon káros a gazdasági növekedésre.

Éppen erre mutat rá a benzinár maximálása és ahogy egy kis baj van, azonnal beindulnak a régi ösztönök: vegyük el az üzemanyag-kereskedők profitját, sőt a pénzüket is, ha kell, úgyis olyan sok van nekik. Ez nem túl megnyugtató a jövőre nézvést - fogalmazott Zsiday Viktor.