Hogyan, miként kereshetnek az átlagnál jóval többet egy-egy ügyfélen a kis zálogfiókok? A válasz roppant egyszerű: a trükkösen felszámított díjakkal.
A törvényi szabályozás a futamidőre, vagyis a zálogba betett tárgy fejében folyósított összeg visszafizetésére előírt, jellemzően 90 napos idejére vonatkozó teljes hiteldíj mutatóra (thm) felső korlátot határoz meg. Ezt az önállóan működő nagyok be is tartják, ám a kisebb - nem egyszer takarékszövetkezeti ügynökként vagy egy kisbank közvetítőjeként működő - zálogházak egy viszonylag egyszerű trükkel játszhatják ki ezt a szabályt, amivel többet gombolhatnak le a megszorult kuncsaftokról.
A thm meghatározására használatos futamidőt ugyanis az írásos szerződésben igencsak rövidre szabják. Az ügyfél tehát beviszi a családi ezüstöt a zálogba, ahol a futamidőre érvényes thm-et kötik ki - ám ez csak pár nap, és nem a szokásos 90. A kettő különbözetét pedig türelmi időre keresztelik át, amire már nem érvényes a thm-plafon, vagyis erre olyan mértékű díjat állapítanak meg, amilyet csak akarnak. A megszorult, és értékeit zálogba csapó ügyfél erre sokszor nem is figyel, hiszen gyorsan pénzhez akar jutni: nem érdekli, hogy pár száz vagy netán ezer forinttal többet kell majd fizetnie a zálogtárgy kiváltásakor. Ez a pluszbevétel egyetlen tárgy esetében ugyan nem sok, de sok ezer zálogtárgy esetében már jelentős bevételi forrás lehet.
Egy 20 800 forintos gyűrűre 14 500 forintos kölcsönt adtak. 90 napos futamidőre számítva ennek kamata 602 forint, a kezelési költség pedig 15 forint lett volna, vagyis az ügyfélnek a 90 nap után összesen 15 117 forintért kellett volna kiváltani zálogtárgyát. Az ügyfélnek tehát 615 forintba került volna a szolgáltatás.
Vlójában kétnapos futamidőt számoltak, 90 napos türelmi idővel. Így a költségek jóval nagyobbak lettek. A türelmi idő kezelési költsége: 2935 forint, egyszeri kezelési költség: 15 forint. A kiváltáskor fizetendő összeg 17 450 forint. Az ügyfélnek tehát végül 2950 forintba került a szolgáltatás, közel ötször annyiba, mint az első esetben.
Az első esetben a thm 38,6 százalék lett volna, ám valóságban - a ténylegesen visszafizetendő összeggel számolva - ez 108,49 százalékra jön ki.
A futamidőre szóló thm előírását, és egyáltalán a zálogházak működését a pénzügyi felügyelet nem igazán ellenőrzi - derül ki az MNB kérdésünkre adott válaszaiból. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az ezzel a trükkel élő kis zacik zavartalanul jutnak pluszbevételhez.
A dologban az a különös, hogy az MNB-nél mint felügyeleti szervnél még egyetlen ügyfél sem jelezte ezt a visszásságot. (A cikk megírásához alapul szolgáló zálogjegyeket eljuttatjuk a jegybanknak és ha lesz vizsgálat, arról is beszámolunk majd.)
Kérdés, hogy ha ezt a módszert végül jogtalannak találják, vissza kell-e fizetni az ügyfeleknek a türelmi időre felszámított extra díjat, és ha igen, ezt ki fogja megtenni? Ezek az összegek ugyanis egy-egy kis méretű zálogházi fiók esetében is elérhetik a több tízmilliós szintet. Az általunk megkérdezett szakértők szerint nagyon valószínű, hogy a zálogfiókokat finanszírozó hitelintézetek mossák majd kezeiket és - amennyiben valóban jogsértésről van szó - a fiókok tulajdonosainak kell fizetniük.
Buknak a Kézizálog finanszírozói
Nem négymilliárd, hanem ennek többszöröse lehet ugyanakkor a Kézizálog Zrt. bebukásának következménye. A brókerbotrányokkal ellentétben azonban nem magánszemélyek, hanem a finanszírozó bankok sirathatják pénzüket. Nem is keveset. Bár a cég tulajdonosának \"önfeljelentését\" követően egy négymilliárdos hiányról jelent meg információ, a valóságban azonban ez ennek többszöröse lehet. Rendőrségi forrásokból az szivárgott ki, hogy a 20 milliárdot meghaladó banki hitelállomány mögött 16 milliárdos fedezet áll és csak négymilliárd forint a hiány.
A gond csak az, hogy nem tudni valójában mekkora lehet a fedezet értéke. A Kézizálog Zrt. széfjeiben levő - korábban bizományba vett - értéktárgyak ugyanis meglehetősen bizonytalan értékkel bírnak. Úgy tudjuk, hogy a csődbe ment cég a többi magyarországi zálogcéggel ellentétben bevett drágakövet is, ezek értékelése és eladhatósága pedig több, mint kérdéses. (Ezt a kérdést felvetettük már korábbi cikkünkben is.) A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az értéktárban tárolt tárgyak túlnyomó többsége már lejárt zálog, ugyanis a Kézizálog Zrt. az elmúlt egy évben már nem volt aktív, vagyis az ott levő tárgyakért tulajdonosaik már nem jelentkeznek, nem veszik vissza.
A finanszírozó bankok közül úgy tudjuk, a CIB van a legjobb helyzetben, ugyanis az elmúlt egy évben másfél milliárdot már \"kimentett\" a cégből. A többiek hiába rendelkeznek jelzálogjoggal a benn levő tárgyakra, ezt bizonyára nehezen tudják majd érvényesíteni, aminek egyenes következménye, hogy a 20 milliárdot meghaladó hitelállomány töredékéhez juthatnak csak hozzá.
Ahogy az MNB válaszaiból is kiderül, a pénzügyi felügyelet szűrője nem volt valami sűrű, ami hozzájárulhatott a Kézizálog Zrt. bedőléséhez, illetve így tehettek szert jogtalannak tűnő bevételekre a kis zálogfiókok, illetve az őket finanszírozó bankok is.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen gyakorisággal ellenőrzi a felügyelet a záloghitelezéssel foglalkozó cégeket és azon pénzintézeteket, amelyek a finanszírozást biztosítják, a jegybank közölte: a pénzügyi vállalkozásokat (melyek közé jellemzően a kézizálog hitelezéssel foglalkozó vállalkozások is tartoznak) negyedévente, az adatszolgáltatásuk alapján ellenőrzi az MNB. Mivel betéteket, ügyfélpénzeket nem kezelnek, kevésbé szigorú szabályozás vonatkozik rá, mint a hitelintézetekre, így többek között átfogó vizsgálatra és a fedezetek értékelésére vonatkozó törvényi kötelezettség nincs. A pénzügyi vállalkozásokat finanszírozó hitelintézeteknél 3, illetve 5 évenként kell átfogó vizsgálatot tartani a felügyeleti szervnek. A pénzügyi vállalkozások felügyelete az EU-ban nem egységes, több országban az ilyen típusú, ügyfélpénzt nem kezelő vállalkozásokat nem felügyeli a felügyeleti hatóság, a hazai gyakorlat ezeknél szigorúbb.
A Kézizálog Zrt.-vel kapcsolatban az MNB hangsúlyozta: a felügyeleti hatóságnak nincs átfogó vizsgálati kötelezettsége. Az MNB 2014 második felében a társaság működését fokozott figyelemmel kísérte, miután azonban a társaság és a finanszírozó intézmények az egymás között fennálló kötelezettségek teljesítésére vonatkozó helyzetet nem tudták rendezni, 2015. január 22-én felügyeleti biztost rendelt ki a céghez.
Arra a kérdésünkre, hogy nem tűnt-e fel a felügyeletnek, hogy a cég fiókonként 6 milliárdos kihelyezést mutatott ki, miközben a sokkal jelentősebb szereplőnek minősülő szereplők esetében ez az érték maximum 100-200 millió forint, ráadásul a Kézizálog fiókjai sincsenek olyan frekventált helyen, hogy a különbség indokolható lehet, az MNB ismételten leszögezte: a jegybank a társaság működését fokozott figyelemmel kísérte és amint erre okot adó körülményt észlelt, azonnal megtette a szükséges intézkedést, és a szervezet prudens működésének biztosítása érdekében felügyeleti biztost rendelt ki.
A cikkben leírt gyakorlatra vonatkozó kérdésünkre, vagyis hogy vizsgálták, illetve büntették-e, hogy a futamidőre érvényes thm-korlátot egy adminisztratív intézkedéssel megkerülik és így pluszköltséget terhelnek az ügyfelekre, az MNB közölte: az ismertetett gyakorlatra vonatkozó fogyasztói bejelentések az MNB-hez nem érkeztek, megjegyezve, hogy egy piaci gyakorlat jogszerűtlensége kizárólag a konkrét ügy ismeretében ítélhető meg, és intézkedésekre is csak ez esetben kerülhet sor.
