A Napi Gazdaság pénteki számának cikke
A Zürichben megírt levelet egy, a magyarországi autóhitelezésről szóló, Svájcban megjelent cikk ihlette, s svájci jegybank ennek kapcsán kért információkat a hazai svájcifrank-hitelezésről.
A svájcifrank-alapú lakáshitelek állománya ekkor még rendkívül alacsony volt, igaz viszont, hogy a 2003 végi 18,44 milliárd forint állomány a nyilvános jegybanki adatsorok szerint 2005 januárjára már 133,8 milliárd forintra jutott, amelyhez további 82,6 milliárdnyi szabad felhasználású jelzáloghitel társult. A válság előtti utolsó csúcshónapban, 2008 júliusában persze ennél nagyságrendileg nagyobb, 1609 milliárd forint lakáscélú és 1333,7 milliárd forint szabad felhasználású svájcifrank-hitelt tartott nyilván az MNB. Az autóhiteleknél a devizás ajánlatok áttörése már 2003-ban megtörtént, a lakáshiteleknél viszont csak 2004. év közben, a támogatott forinthitelek megszigorítása után kezdődött a vágtatás.
A svájci levél megjegyzi, Ausztriában a legnépszerűbb devizafajta a svájci frank, ezzel kapcsolatban viszont felhívja a figyelmet: számos alkalommal hangsúlyozták az ilyen típusú műveletek kockázatát, különösképpen azért, mert nincs tisztázva, hogy végső soron ki viseli a devizaárfolyam-kockázatot. Jean-Pierre Roth a levélben afelől érdeklődik Járai Zsigmond jegybankelnöktől, hogy a magyar hitelfelvevők tudatában vannak-e az árfolyamkockázatnak.
Lapunk kérdésére a Magyar Nemzeti Bank sajtóosztálya megerősítette: a levelet az akkori jegybanki vezetés postázta a Pénzügyminisztériumnak, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének és a Magyar Bankszövetségnek.
