Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magán-nyugdíjpénztári szektor fennállásának 13 éve alatt -0,21 százalék átlagos reálhozamot ért el a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) számításai szerint a teljes befizetésre vetítve.
A felügyelet honlapján közölt adatok szerint 17 magánnyugdíjpénztár közül 11 ért el pozitív reálhozamot, 6 kassza reálhozama negatív volt. (A 18. kassza, a Generali Magánnyugdíjpénztár 2008-ban alakult.)
A legmagasabb 13 éves reálhozamot az Életút érte el (1,72 százalék), ezt a Postás (1,46 százalék), majd a Villamos nyugdíjpénztár (1,09 százalék) követi.
A két legrosszabb eredményt felmutató magánkassza az Évgyűrűk (-3,70 százalék) és a Quaestor (-2,34 százalék) lett.
Kattintson a táblázatra a nagyításhoz!
Forrás: PSZÁF
És tavaly?
Az elmúlt három év folyamatai jól példázták azt, hogy a magyar nyugdíjpénztárak milyen mértékben vannak kitéve az értékpapírpiacok mozgásainak, és arra is rávilágítottak, hogy a pénztárak által követett befektetési politikák, és a választható portfólió bevezetésével a különböző kockázati szintet képviselő portfoliók mennyire eltérő hozamokat eredményezhetnek - írja a felügyelet.
2010-ben a 18 hazai magánnyugdíjpénztár klasszikus portfolióinak összesített, vagyonnal súlyozott nettó hozama 5,41 százalék, kiegyensúlyozott portfólióinak hozama 8,57 százalék, növekedési portfólióinak hozama pedig 10,97 százalék volt. Ezek összességükben elmaradnak ugyan az elmúlt év kiemelkedően magas adataitól, azonban így is az éves infláció felett teljesítettek - emeli ki a PSZÁF.
Az önkéntes nyugdíjpénztárak 2010-ben éves szinten 7,57 százalék átlaghozamot értek el, ami szintén az éves 4,7 százalékos infláció feletti teljesítményt, azaz pozitív reálhozam jóváírását tette lehetővé a tagok egyéni számláján.
Az Évgyűrűk a 2010-es hozamokat tekintve sem teljesített fényesen, a nettó ráta egyik portfóliójában sem érte el az 5 százalékot. Igaz, a legrosszabban teljesítők mutatója bőven 4 százalék alatt maradt: ebbe a körbe tartozik az Első Országos Iparszövetségi Nyugdíjpénztár, a Questor Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár és a Tempo Nyugdíjpénztár is.
Ehhez képest nem ritka a 10 százalék feletti eredmény sem, sőt, a legjobban teljesítők 17 (!) százalékot meghaladó teljesítményt mutattak fel 2010-ben. Utóbbi klubba tartozik az Aegon "F" portfóliója, a Budapesti Országos Önkéntes Kölcsönös Nyugdíjpénztár "aktív" portfóliója, illetve - 18,48 százalékkal - az Allianz Hungára "kockázatvállaló" portfóliója. Az abszolút nyertes a Lilly Nyugdíjpénztár lett, 25,69 százalékkal.
Lanyha volt a fiatalos lendület
A tízéves, 2001 és 2010 közötti átlagos hozamrátákat tekintve - a pénztárak adatszolgáltatásai alapján - a legjobban a Generali, az OTP, és az Aegon egy-egy konstrukciója teljesített. Ezekkel a 15-17 százalék körüli értékekkel csak az a baj, hogy a Generali 2008-ban alakult, a másik kettő pedig csak 2009 december 31-én indult, így teljesítményük nem vethető össze a mezőnnyel.
Ezeket az újoncokat kiszűrve a nyerőnek - 9,66 százalékkal - a Bizalom Országos Önkéntes Nyugdíjpénztár bizonyult, míg a szamárpadba az Axa "Fiatalos lendület" portfóliója (4,52 százalék) és az Évgyűrűk "növekedési" portfóliója (4,37 százalék) ülhetett.
A felügyelet által közzétett, a pénztárak tájékoztatása alapján készült 2010-es hozam-táblák, átlagos tízéves hozamráták itt találhatók (pdf-formátumban).
Így számolt a felügyelet
A felügyeleti számítások a PSZÁF tájékoztatója szerint részben becsült adatok alapján, a pénztári tagok által teljesített összes befizetés figyelembevételével készültek, a működési és likviditási alapra történt levonásokat is a hozamkalkuláció alapját képező bevételeknek tekintve. E módszernek az a logikája, hogy ezeket a levonásokat is a hozamot csökkentő költségként ismeri el.
A PSZÁF a módszertannal kapcsolatban megjegyzi, hogy az általa közölt számítások eredménye több oknál fogva is eltérhet a pénztárak által számított hasonló adatoktól.
A pénztárak – törvényi kötelezettségük alapján – a fedezeti alapba kerülő befizetésekre számolnak és közölnek tízéves hozamrátákat, tehát a működési és likviditási célú levonásokat nem veszik figyelembe. A pénztári számítások a nominális hozamrátákat napi hozamráták szorzataként határozzák meg, mellyel szemben a felügyeleti számítás a bevételeket negyedéves összesítésben veszi figyelembe.
Eltérő a reálhozam-ráták számításához használt defláció módszere is. A szokásos számítási módszer a pénztárak által kalkulált nominális hozamrátákat egyetlen, az éves inflációs ráták mértani átlagaként képzett inflációs adattal deflálja. Ezzel szemben a felügyeleti számításban valamennyi negyedév bevételi adatához a megfelelő időszakra vonatkozó inflációs ráta társul, vagyis az inflációs hatás a súlyozott átlag elvét követve határozódik meg.
További eltérés forrása lehet, hogy a PSZÁF számítása a pénztárak egészére nézve határoz meg hozamrátákat, szemben a pénztárak gyakorlatával, amelyben hasonló számítások egyes elkülönült portfóliók hozamteljesítményére vonatkozóan készülnek.
