Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A New York-i árupiaci földgáz-jegyzés többéves grafikonját szemügyre véve az látszik, hogy az árak az elmúlt három évben most a legalacsonyabbak, mintegy a harmadát teszik ki a 2008 nyári olajárcsúcs idején tapasztalt gázárcsúcsnak, sőt, még a tavaly decemberi állapothoz képest is mintegy 40 százalékkal alacsonyabbak. Közben itthon a lakossági földgázárak az április elsejei drágulással ismét a történelmi csúcsokat közelítik, ráadásul szakértők szerint év végéig további jelentős emelkedésre számíthatunk a gázszámlában.
A jelenség magyarázata a földgáz rossz szállíthatóságában rejlik; a gáznemű energiahordozó ugyanis a kőolajjal és annak finomított termékeivel szemben napjainkban szinte kizárólag ott transzportálható, ahol csővezeték áll rendelkezésre, márpedig így legfeljebb regionális szinten lehet a költségeket és az árat meghatározni - mondta el érdeklődésünkre Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató ügyvezető igazgatója.
A világpiaci terméknek nevezhető olaj jó szállíthatósága teszi lehetővé, hogy a föld különböző pontjain nagyjából azonos árat kérhetnek érte. Ezzel szemben a földgáz kitermelési költsége és ára óriási különbségeket mutat térségenként, például a Közel-Keleten a tengerfenéki kitermelés költségének töredékéért hozzák felszínre az energiahordozót. Így aztán az amerikai árupiaci fölgázár és a magyar lakossági tarifák között csak igen laza összefüggés fedezhető föl.
A hazai árakat meghatározó képletek a gáz helyett a fűtőolaj és a gázolaj tőszdei jegyzését veszik figyelembe, aminek az az oka, hogy a tüzelő és gázolaj, valamint a földgáz egymást helyettesítő termékek, az erőművek például általában könnyen átállíthatóak egyik fűtőanyagról a másikra - fogalmaz a szakértő.
A jelenlegi rendszert akkor válthatja föl egy, a gáz tőzsdei jegyzésén alapuló ármeghatározási szisztéma, ha a piac globálisabb jelleget kap, például a cseppfolyós földgáz (LNG) további térnyerésével. Hegedűs Miklós szerint azonban az előttünk álló egy-két évtizedben nincs sok esély arra, hogy a folyékony gáz a felhasználáson belül 15-20 százalékos arányt érjen el.
Az LNG-iparág az elmúlt években - különösen az olajárak szárnyalása idején - lendületet nyert, és komoly erőfeszítéseket tettek a cseppfolyós gáz terjesztéséért. A technológia azonban drága, nagy beruházásokat kíván, így a válságban a kereslettel csökkenő olajárak mellett egyre kisebb volt a motiváció a fejlesztésekre.
A földgázimport beszerzési árát két fő tényező alakítja: meghatározott kőolajtermékek árváltozása, valamint a forint/dollár keresztárfolyam; az árképletben a kőolajtermékek előző kilenc havi átlagárainak változása szerepel.
Bonyolította a lakossági árak kiszámíthatóságát a 2005-ben bevezetett úgynevezett importkorrekciós tényező, amit a politika arra is használt, hogy az indokolt árváltozást alacsonyan tartsa. Ez a 2009 júliusáig élő gyakorlat több tíz milliárd forint veszteséget okozott a kereskedőknek, a törlesztés érdekében pedig a 2009 júliusától 2009 októberéig terjedő negyedévben 17,56 forint/köbméter plusz árelemet kellett minden hazai felhasználónak fizetnie, ami nagyrészt le is fedte az árcsökkentési lehetőségeket.
Mindemellett tovább nehezíti a várható változások meghatározását az a tényező is, hogy a különböző importszerződésekben szereplő képletek nem azonosak, az importszerződések tartalma pedig üzleti titoknak minősül.
A földgáz határidős jegyzése a New York-i árutőzsdén az elmúlt 3 évben (forrás: Bloomberg)
A WTI nyersolaj jegyzése a New York-i árutőzsdén az elmúlt 3 évben (forrás: Bloomberg)
A gázolaj jegyzése a New York-i árutőzsdén az elmúlt 3 évben (forrás: Bloomberg)
A fűtőolaj jegyzése a New York-i árutőzsdén az elmúlt 3 évben (forrás: Bloomberg)
