Az Egyesült Államokban a tőzsdék nyitása előtt tették közzé az augusztusi inflációs adatokat. A várakozásoknak megfelelően a fő (éves) mutató 2,9-ról 2,5 százalékra mérséklődött, a maginfláció pedig 3,2 százalékon stagnált.
Az előző hónaphoz képest az árak mérsékelten, 0,2 százalékkal emelkedtek, ez is megegyezett a várakozásokkal, illetve a júliusi változással. Egyedüli eltérés, hogy a hó/hó alapú maginfláció nem 0,2 hanem 0,3 százalékkal nőtt. A „tettes” a lakhatási költségek indexe volt, amely fél százalékos emelkedést mutatott.
A 2,5 százalékos headline infláció egyébként 2021 februárja óta a legkisebb éves szintű emelkedés volt.
A piaci reakciók mindezek ellenére elég látványosak, pedig csak egy adat tért el a várakozásoktól. Úgy is értelmezhető a 0,3 százalékos havi növekedés, hogy makacs az infláció, ezért a Fed emiatt nem teheti meg, hogy 50 bázisponttal csökkentsen a jövő héten a kamatokon.
Ez a szemlélet erősíti a dollárt és pontosan ez is történt az adatközlés után, az euró-dollár 1,105-ről 1,1-ig ereszkedett, a határidős részvényindexek fél százalékkal estek, a kötvényhozamok pedig felpattantak. A dollár erősödése szerencsére nem volt annyira markáns, hogy a forintot érdemben gyengítse, sőt, az adat közlése után az euró-forint visszatért a 396 alá.
Richard Flynn, a Charles Schwab UK ügyvezető igazgatója azt írta, hogy néhányan még bíznak egy (agresszív) 50 bázispontos kamatvágásban, azonban egy ilyen lépés veszélyeztetné az infláció visszapattanását. Mint azt a Bloomberg idézte tőle, sokkal eredményesebben lehet az infláció ellen védekezni a fokozatos kamatvágásokkal, ráadásul a történelmi példák szerint ez kedvezőbb a részvénypiacok számára is.
Bár az infláció továbbra is az amerikai jegybank 2 százalékos célja felett van, jelentősen lelassult, ami lehetővé teszi a Fed döntéshozói számára, hogy a gazdasági növekedés fenntartásának ösztönzése mellett jobban összpontosítsanak a munkaerőpiacra.
