Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Mol hamarosan lezárhatja a horvát INA olajtársaság 0,8 százalékos részvénycsomagjának - 80 ezer részvényének - a megvásárlását az osztrák Raiffeisen Bank International (RBI) nyugdíjalapjától. A vételár 320 millió kuna (42 millió euró, 13 milliárd forint) - idézte a Poslovni Dnevnik napilap értesülését a bne régiós hírportál. A lap nem nevezte meg hírének forrását, csak annyit jegyzett meg, hogy az RBI a Mol tanácsadója az INA-részesedéssel kapcsolatos ügyekben.
Ha a felváráslás összejön, a Mol hajszálnyira kerül attól, hogy ellenőrzése alá vonja az INA-t. A magyar olajvállalat jelenleg a horvát cég 49,08 százalékával rendelkezik, miközben a horvát állam kezében csak 44,84 százalék van. A Mol 2010-ben megpróbálta összeszedni az 50 százalék átlépéséhez szükséges részvényeket a tőzsdei befektetőktől, ám csak 1,6 százaléknyi papírt tudott összekotorni. Az RBI alapjának eladásával kapcsolatos hír hatására drágultak az INA-részvények a zágrábi tőzsdén.
Harc
A Mol araszolása az abszolút többség felé villámcsapásként érheti a zágrábi kormányt, amely 2009 óta próbálja megakadályozni a magyar céget ebben. A horvátok megvádolták a Mol vezetőségét, hogy vesztegetéssel jutott hozzá az INA-ban megszerzett második részvénycsomagjához, illetve a menedzsmentjogokhoz.
Eszerint a korrupció másik oldalán Ivo Sanader volt miniszterelnök állt volna, akit csúszópénz elfogadásának vádjával tízéves börtönbüntetésre ítéltek. Zágráb megpróbálta büntetőeljárás alá vonni Hernádi Zsoltot, a Mol vezérigazgatóját is, ám ez nem sikerült. A budapesti kormány határozottan kiáll Hernádi mellett.
A felek közötti feszültség szeptember közepe óta tovább nőtt, miután nem tudnak megegyezni az INA két alacsony marginnal termelő finomítójának sorsáról. A Mol bezárná az egyiket, Zágráb azonban, amely amúgy is küszködik a vergődő gazdasággal, az utolsó csepp véréig harcol minden egyes munkahelyért.
Összezárva
A horvát kormány és a Mol is jelezte néhány hónappal ezelőtt, hogy készek lennének eladni részesedésüket a kilátástalan helyzet feloldása érdekében. Ugyanakkor mindkét fél stratégiai vagyonként tekint az INA-ra. Horvátország energiabiztonságának zálogát látja benne és ragaszkodik gazdasága egyik fontos ágazatához, amelyet a nemzeti olajcég testesít meg. A Molnak nincs más olyan befektetése, amely az INA-éhoz hasonló hosszú távú növekedést ígérne, mivel a horvát cég jelentős szénhidrogén-kitermelési projekteket végez.
Az eladáshoz ráadásul meg kellene egyezniük a vevő személyéről, miközben az a nagy helyzet, hogy csak orosz állami tulajdonú olajvállalatok mutattak némi érdeklődést az INA iránt. Ezek azonban nem tetszenek Zágrábnak, mivel minden bizonnyal a horvát cég finomítói rovására tolnák előtérbe az orosz kézben lévő helyi olajfinomítókat. Emellett a jelenleg az EU-orosz ellentét politikai okokból is lehetetlenné tenne egy ilyen adásvételt.
