Államcsőd? - Ugyan kérem!

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Igazán nem végzett nagy rombolást a befektetői hangulatban az amerikai állam ideiglenes leállása, a végtelenségig húzódó költségvetési vita és az adósságplafon megemelésének kérdése. Annak ellenére, hogy a tőzsdéket mozgató hírek közül jelenleg ez a legnagyobb sláger, az általunk követett hangulati mérőszámok nem mutatják, hogy a befektetők különösebben aggódnának, s valljuk meg őszintén, a piacon tapasztalt árreakciók sem tükröznek olyan nagy félelmet. A Chicago Board Options Exchange-en ugyan az elmúlt napokban emelkedésnek indult az eladott eladási opciók száma a vételi opciókéhoz képest, azonban a mutató 10 napos mozgóátlaga és az egyedi napi értékek sehol sincsenek attól a szinttől, ami egy különlegesen pánikolós időszakban szokott kialakulni.

Ez mondható el az egyik legmegbízhatóbb hangulati felmérésről is, amely a profi tőkepiaci hírlevélírók által javasolt pozicionáltságot vizsgálja a részvénypiacon. A felmérésben a hét elején még mindig a tanácsadók 45,4 százaléka javasolja azt az ügyfeleinek, hogy vásároljanak részvényeket. Alig 20,6 százalékos azok aránya, akik szerint el kell adni azokat. Ezzel a felmérés bull/bear hányadosa 2,2, ami ugyan nem jelent szélsőségesen optimista hangulatot, erről jellemzően a 3 közeli értékeknél szokás beszélni, de különös rosszkedvről sem árulkodik. A nyár folyamán például azokban a hetekben, amikor tetőfokára hágott a Fed várható szigorításával, a taperingel kapcsoltos félelem a piacokon ez a mutató 1,5-ig esett, igazán nagy pánikról akkor szokás beszélni, ha 1 közelébe csökken az értéke.

Hasonló képet fest a befektetői hangulatról az NAAIM, az amerikai aktív alapkezelők szövetségének jelentése is. E szerint tagjaik körében a portfóliók nettó long pozicionáltsága a héten ugyan 54 százalékosra esett az S&P 500-as index irányában a két héttel ezelőtti 80 százalék feletti szintről, azonban június óta már kétszer is volt rá példa, hogy 30 százalék közelébe csökkent a kitettség, tehát itt sem beszélhetünk hatalmas félelemről.

De magának az S&P 500-as részvényindexnek a viselkedése se ad okot egyelőre - szigorúan technikai szemmel - az aggodalomra. A mutató ugyan megjárta az 50 napos mozgóátlag alatti régiót, azonban egyelőre nem ragadt meg ott. A korrekció során történelmi csúcsához képest eddig maximum 90 pontot veszített az értékéből, ami alig 5,2 százalék. A ciklikus bikapiacokon a tőzsdei szaksajtó egy legalább 10 százalékos mértékű áresésnél kezd el egyáltalán korrekcióról beszélni. Az index RSI mutatója az esés során eddig alig érintette meg a 40-es értéket, márpedig ennek 30-as értékénél szokás arról értekezni, hogy túladottá vált a részvénypiac.

A felsorolt mutatókból tehát az látszik, hogy a részvénypiacon eddig nem alakult ki az amerikai adósságplafon  és az esetleges fizetésképtelenséggel kapcsolatban olyan rossz hangulat, ami miatt indokolt lehetne fokozott félelemről beszélni. Ez egyrészt jó jel, azt mutatja, hogy a befektetők bíznak a kérdés megoldásában. Másrészt azt is jelzi, hogy ha rosszra fordulnának a dolgok, akkor bőven lehetne tere lefelé még az árfolyamoknak.