Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Első ránézésre lényegesen olcsóbb a Nemzetközi Valutaalaptól hitelt felvenni, mint devizakötvényt kibocsátani, hiszen az IMF mindössze 0,09 százalékos \"alapkamatot\" határoz meg. Azonban a szervezet szabályai szerint, ha egy ország hitelt kér, akkor erre automatikusan 1 százalékos felár tevődik, vagyis a legkedvezőbb IMF-hitel kamata is 1,09 százalékról indul. Ez még mindig lényegesen alacsonyabb az ötéves dollárkötvényünk 4,21 százalékos éves hozamánál.
Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy ha egy ország túllépi IMF-kvótájának 300 százalékát, akkor az afeletti hitelre automatikusan további 2 százalékos kamatot számít fel a Valutaalap. Magyarország jelenleg a kvótája 374,61 százalékánál jár a szervezet honlapján található adatok szerint, vagyis egy újabb hitelfelvétel esetén a teljes összegre vonatkozna a 2 százalékos kamatfelár, amivel máris 3,09 százalékra ugrana egy esetleges hitel kamata. Ha egy ország három évig folyamatosan kvótája 300 százaléka felett van, akkor az további egy százalékpontos kamatfelárat jelent.
Kisebb a jutalék
A fentiek mellett nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az IMF úgynevezett SDR-kamatban számol, ami négy deviza (euró, dollár, japán jen és a brit font sterling) kamatából tevődik össze. Éppen ezért az összehasonlíthatóság érdekében devizacsere ügylettel (swap) dollárra kell cserélni az SDR-t. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) számításai szerint mindent összevetve a swap-ügylet után egy új négyéves IMF-hitel kamata 4,06 százalékra jönne ki évente. Ez pedig már mindössze 15 bázisponttal alacsonyabb az ötéves dollárkötvények hozamánál. Persze ez csak a lehívott hitelrészre vonatkozna, a le nem hívott rész esetében az IMF Standby Credit Facility nevű eszköze - azaz a készenléti hitele - 25 bázispontos kamatot és 15 bázispontos rendelkezésre állási díjat határoz meg, vagyis ennek ára mindössze 0,4 százalék.
Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy az IMF szabályzata szerint a lehívott hitel 0,5 százalékát ki kell fizetni jutalékként, míg a dollárkötvények esetében az ÁKK mindössze 12,5 bázispontos (azaz 0,125 százalékos) jutalékot fizet, akkor az látszik, hogy nem csinált rossz üzletet a kormány azzal, hogy a piacról biztosította a devizafinanszírozást, hiszen a négyszer akkora jutalékkal együtt az IMF-hitel drágább lett volna.
És ha csak védőháló lett volna?
Az más kérdés, mi lett volna, ha valóban csak egy védőhálót kaptunk volna a Valutaalaptól, majd annak birtokában ugyanúgy a piacról finanszírozta volna magát Magyarország. Nehéz megbecsülni, hogy az IMF jelenléte önmagában mennyit jelentett volna a hozamokban a piaci kötvényeknél. Összehasonlításként Románia példáját érdemes felhozni: Bukarest nem sokkal a magyar kötvénykibocsátás előtt közel egy százalékkal olcsóbban adtak el hasonló dollárkötvényeket. Ez egyrészt a román IMF-programnak köszönhető, másrészt pedig annak, hogy délkeleti szomszédunk az egyik nagy hitelminősítőnél még a befektetésre ajánlott kategóriában van.
