Kisebb bennfentes kereskedési botrány tört ki az Egyesült Államokban, miután a Bloomberg riportja szerint az akkori amerikai pénzügyminiszter, egyben a Goldman Sachs korábbi vezérigazgatója, Henry Paulson rendszeresen érzékeny információkat adott ki idő előtt különböző pénzügyi alapkezelő és befektetési bankár barátainak. Amikor például 2008 nyarán a piacon óriási bizonytalanság uralkodott a kvázi állami jelzáloghitelcégek, a Fannie Mae és a Freddie Mac jövője körül, Paulson nyilvánosan pozitívan nyilatkozott a két cég megmentéséről, ami után emelkedtek a papírok árfolyamai − miközben zárt körben részletesen beavatta a befektető ismerőseit elképzeléseibe. Ezek között a legvalószínűbb forgatókönyvnek az állami átvételt jelölte meg, amely értelemszerűen a részvényárfolyamok összeomlásával járt volna együtt (két hónappal később ez meg is történt).

A szóban forgó találkozón számos olyan hedge fund menedzser volt jelen, akikkel Paulson korábban együtt dolgozott a Goldman Sachsnál, de ott volt többek között a közismert shortoló, Jim Chanos is. Nehéz megállapítani, hogy egészen pontosan ki shortolta a Fannie-t és a Freddie-t, hiszen az alapoknak nem kötelező közzétenni a pozícióikra vonatkozó részletes adatokat, ám az nyilvános információk alapján is tudható, hogy jókora érdeklődés volt a két részvény shortolása iránt. A Bloombergnek nyilatkozó jogászok szerint mind az amerikai tőzsdefelügyelet, az SEC, mind az igazságügy-minisztérium elég tágan értelmezi a bennfentes kereskedés fogalmát, és a legritkább esetekben emel vádat hasonló esetekben. Paulson egyébként sem vonható felelősségre, hiszen ő maga közvetlenül nem profitált abból, hogy a piacot torzító, bennfentes információkat adott át ismerőseinek.