Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hangulati indexek jelentős részre arról tanúskodik, hogy nem sikerült igazán visszatérnie a bizalomnak az amerikai befektetők körében, annak ellenére, hogy a vezető indexek majd egy hetet töltöttek 200 napos mozgóátlaguk felett (ezek néhány napja letörtek). A pesszimisták száma már elég magas ahhoz, hogy a korrekciónak vége szakadjon, azonban egy medvepiac első hullámához is illenek az adatok.
A VIX index meggyőzően áttörte 200 napos mozgóátlagát, az eladási és vételi opciók aránya törte emelkedő trendjét. Eközben annak ellenére, hogy a nagy indexek már alig 2-3 százalékra állnak előző mélypontjuk felett, az amerikai részvénypiac egyáltalán nem mutatja a vészes túladottság állapotát.
Az emelkedő és csökkenő részvények számának különbségéből számolt A/D Issues mutató 10 napos átlagát szokás a piac túladottságát, vagy túlvettségét mutató rövid távú oszcillátorként is kezelni. Ez mínusz 500 pont alatt kisebb, mínusz 1000 pont környékén extrém túladottságot szokott jelenteni. Amint a mellékelt ábrán látszik, hogy a 10 napos átlagot jelző kék vonal akkora eladási hullámot jelöl az április vége óta tartó esésben, amilyenre 2009 februárjában volt utoljára példa az amerikai részvénypiacon.
A 30 napos, hosszabb távú trendeket mutató vonal hasonló képet mutat, azaz ilyen erejű eladói nyomással hosszabb ideig utoljára az előző medvepiac végén találkoztak a befektetők. Mivel egy bikapiac általában egy régen nem látott vételi extremitással szokott kezdődni, egy medvepiac pedig eladásival, ezért nem túl kedvező a középtávú kép ebből a szempontból.
Ráadásul a mintegy másfél-kéthetes megpattanás, a látogatás a 200 napos mozgóátlag fölé a nagy indexekben épp arra volt jó, hogy a rövid távú túladottság megszűnjön a piacon, a vezető indexek tehát ezúttal úgy közelítik előző mélypontjukat, hogy nyoma sincs túladottságnak.
Vannak más aggasztó jelek is. Az eladási és vételi opciók arányának átlagát figyelve látszik, hogy januárban és áprilisban mért extrém alacsony értékekről hatalmas elrugaszkodás következett felfelé, a bikapiac kezdete óta nem tapasztalt mértékben kezdtek el a befektetők eladási opciókat vásárolni, mivel félnek az áreséstől. Rövid távon a mutatót szokás kontraindikátorként használni, azaz ha csúcsra fut, az rövid távú piaci mélypontot jelez, azonban hosszabb trendjének alakulása a hosszabb távú részvénypiaci folyamatokra világít rá.
A VIX index is kitört az elmúlt másfél évben lefelé tartó trendjéből, s a 2008 őszén elért csúcstól a mostanáig terjedő időszakot jellemző 200 napos mozgóátlag fölé keveredett, s ott is maradt, eközben új, rövid távú csúcsot és magasabb mélypontot épített.
Az Investor Intelligence Services legújabb felmérése szerint eközben az elmúlt héten lassú növekedésnek indult a tőkepiaci hírlevélírók körében az optimisták aránya a pesszimistákéhoz képest. A bikák aránya 37 százalékról 41,1 százalékosra gyarapodott, a medvéké 32,6-ról 31,1 százalékra csökkent. A két tábor arányát mutató bull/bear ratio 1,32-re emelkedett az előző heti 1,13-ról.
Az AAII, az amerikai kisbefektetői szövetség adatai szerint a következő 6 hónapban emelkedést váró befektetők aránya 8 százalékponttal 34,5 százalékra csökkent egy hét alatt, az áresést váróké alig csökkent, 1,8 százalékponttal 32,4 százalékra. A bull/bear arány elég nagy pesszimizmust sugall, azonban a 4 hetes átlag nem mutat extrém szélsőséget.
Ha a sok mutatóból kellene valamilyen fajta előrejelzést, vagy következtetés levonni a piac várható viselkedésével kapcsolatban, akkor az a következő lenne: a rövid távú indikátorok alapján nyugodtan belefér még egy kis esés az árfolyamokban. A szentiment mutatók alapján lassan azonban olyan a helyzet, ami a lokális mélypontot sejtet, legalábbis időben. Ez persze szubjektív vélemény.
