A Napi Gazdaság hétfői számának cikke
Megnyugtatta a külföldi befektetőket, hogy úgymond erős támogatottságú kormánya lesz az országnak, s ami különösen érdekes, nagyon szurkolni látszanak azért, hogy a kormánypárt megszerezze a kétharmados többséget. Úgy látszik, általános vélemény, hogy erős kézre van most szükség ahhoz, hogy a gazdasági folyamatok kedvezően alakuljanak. A piac tehát határozottan megelőlegezi a bizalmat az új kormánynak, ami az árfolyamokon egyértelműen meglátszik. A bizalom persze sokkal inkább az erőnek, mint a kormány várható programjának szól, ez azonban pillanatnyilag senkit nem aggaszt.
Nem szabad persze elfeledkezni a nemzetközi hatásokról sem, ezúttal azonban azok is pozitív irányba terelték a dolgokat. A hónapok óta mumusként funkcionáló Görögországról van szó, pontosabban nem is Görögországról, hanem a számára nyújtott nemzetközi segítségről. Leegyszerűsítve, a görögök pénzt, hitelt kapnak és ezzel megnyílik az esély jobb esetben problémájuk rendezésére, de rosszabb esetben is az időbel i eltolására. Ezért aztán most mindenki örül ennek, s ahogy távolodnak a viharfelhők az égen, úgy veszik egyre bátrabban a kockázatosabbnak tartott országok devizáit és értékpapírjait.
Minden az erősödés irányába hatott tehát a múlt héten, a forint szép pályát futott be, az euró árfolyama immár 264 forint alatt van. Mivel a jósolgatások általános módszere a trendextrapoláció (az aktuálisan megfigyelhető trend folytatódásának várása), most is egyre többen beszélnek a 260 forintos árszint megcélzásáról, hiszen az a következő kerek szám. Különösen erőteljesek a várakozások arra az esetre, ha a Fidesz megszerzi a kétharmados többséget. (Azon elmélkedni, hogy ennek mennyi az esélye, már politikai esélylatolgatás lenne, így ettől eltekintünk.) S ha másért nem, hát az önbeteljesítő jóslatok törvénye miatt rövid távon ez valóban így is lesz - mármint hogy a kétharmados többség esetén forinterősödés várható -, más kérdés, hogy ez meddig tart majd, mint ahogy azon sem árt eltöprengeni, mennyire vetheti vissza a jelenlegi eufóriát az említett politikai esemény esetleges elmaradása. Hosszú távon elvileg nyilván a kormányzati intézkedések stabilizálhatják majd a helyzetet, így a forintét is, azonban a piacot most inkább az mozgatja, hogy a befektetők minden szépet és jót látatlanban hajlamosak megelőlegezni, akárcsak az utca embere, aki szintén hajlamos azt hinni, hogy hamarosan kolbászból fonják majd a kerítést.
Amit a forintról elmondtunk, elmondható az állampapírpiacról is: pozitív folyamatok (azaz hozamcsökkenés) jellemezték a múlt hetet, hasonló okok miatt. Itt még a kamatvárakozások is bejátszanak a képbe, de úgy tűnik, öt százalékig szinte bizonyosan lemegy majd az alapkamat, ami a mostanában megszokott csökkentési ütemet nézve két hónapba telhet. Addig tehát - pláne, ha a bűvös kétharmad meglesz - tovább tombolhat itt is az optimizmus, s a levesbe talán csak valamiféle újabb nemzetközi sokk köphet bele.
Ami leginkább érdekes az állampapíroknál, hogy bár minden futamidőben csökkentek a hozamok, a hosszabbaknál jobban. (Mint tudjuk, a hosszabb papírok jelentik inkább a bizalom fokmérőjét, a rövidebbek inkább a kamatvárakozásokat tükrözik.) Nincs azonban szó egyelőre a hozamgörbe alakjának változásáról, a hosszabb futamidőkhöz továbbra is magasabb hozamok tartoznak. A rövid oldalon már 5 százalék alatti értékeket találunk, ami pszichikailag is áttörésként értékelhető. A három hónapos papír 12 pontos eséssel 4,96 százalékot ért el az aukción, és a tizenkét hónapos sem adott okot szégyenkezésre: 4,91 százalékos átlag mellett kelt el.
Újabb és újabb kamatvágások árazódnak tehát, s lássuk be, a piac kijózanításának szándéka lehet az egyetlen ok arra, hogy esetleg ne nyúljanak a kamathoz a hónap végén. A kamatra ugyan még ráférne a csökkentés, de a piacra is egy kis józanodás... Akár így, akár úgy, a jelenlegi hozamszinteknek már igen kevés mozgástere maradt lefelé, s itt nem elsősorban a nullához, mint abszolút elvi alsó határhoz való közeledésre gondolunk, hanem arra, hogy az eurózónáéval egyező hozamszintek mellett nagy kérdés, vennének-e a maihoz hasonló mennyiségben magyar állampapírt a külföldiek. Az eurózóna persze nem egységes, a görög eset jól rávilágított, hogy a zóna országaiban csak a pénz ugyanaz, az állampapírhozamok viszont egyáltalán nem azonosak...
