Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke
Mivel a tbsz (tartós befektetési szerződés) fő célja az, hogy a hosszú távú megtakarításokat támogassa, elvileg alaposan átalakíthatja a befektetői szemléletet, amelyet hazánkban eddig elsősorban a nagyon rövid távú gondolkodás jellemzett. Mostanáig az éven belüli betétek, a folyószámlaszerűen működő pénzpiaci befektetési alapok, esetleg az egy évnél nem hosszabb állampapírok domináltak a hazai magánszemélyek befektetési célpontjai közt. Az új szabályoknak elvileg nem szükséges változást hozniuk ebben, hiszen a számlákon levő befektetések - főleg az értékpapír típusúak - szabadon variálhatók, eladhatók, lecserélhetők. Ehhez azonban két dologra biztosan szükség van: az ügyfél aktív portfóliókezelő tevékenységére és megfelelő értékpapír-kínálatra, amiből válogathat.
Sokan tartanak attól, hogy ha egy terméket, egy adott kötvényt vagy befektetési jegyet vásárolnak most, és az lejár pár év múlva, akkor már nem fognak találni hasonlóan kedvező vagy nekik tetsző lehetőséget. Nyilván ennek annál kisebb a veszélye, minél többféle értékpapírhoz lehet hozzájutni az adott helyen. Ideális egy olyan számla lenne, amellyel a tőzsdén kapható összes részvényhez, az országban kapható összes állampapírhoz és befektetési jegyhez hozzáférést lehetne szerezni, ez azonban csupán vágyálom. Nyilván kevéssé praktikus és hosszabb távon kockázatokat rejt magában egy olyan tbsz, amelyen például csak állampapírokat, csak tőzsdei részvényeket vagy csak párféle befektetési jegyet lehet elhelyezni, esetleg még akkor is, ha az adott pénzügyi csoport már tervezi a kínálat bővítését. (Az ilyesmi persze várhatóan egyre ritkább lesz.)
A másik kérdés a befektető kockázatvállalási hajlandósága. Ha valaki szentül hiszi, hogy a következő hat évben csakis és kizárólag tőzsdei részvényekkel szeretne üzletelni, és ezek nyereségét szeretné adómentesen tbsz-számlán látni, lelke rajta. A befektetési környezet azonban gyorsan változik, még a legelvakultabb részvényspekulánsoknak is szükségük lehet néha arra, hogy inkább alacsonyabb kockázatú papírokat vásároljanak. Problémát okoz, hogy nem mindenki tagja a tőzsdén az állampapír-szekciónak, vagy ha a társaság tagja is, a kisbefektetőknek nincs közvetlen hozzáférésük ehhez a piachoz az egyre közkeletűbb olcsó internetes rendszereken keresztül. Szerencsére - például a határidős letétek fedezésére - ma már a legtöbb cég ad el valamilyen formában állampapírokat is, ha máshogy nem, legalább saját számlájáról és nem túl magas hozammal.
Azok számára, akik sokféle eshetőségre szeretnének felkészülni és azoknak is, akik nem szeretnék gyakran átstrukturálni befektetéseiket, ideális megoldást jelentenek a nyílt végű alapok. Ezekből néhány helyen már két-három tucatnyi saját termék is akad, és gyakori, hogy legalább egy külföldi alapkezelő termékeivel is színesítik a kínálatot. Sőt vannak olyan cégek is, amelyek kifejezetten törekednek minél több alapkezelő termékeinek fogalmazására, úgynevezett pénzügyi szupermarketként minél nagyobb kínálatot próbálnak teremteni.
A hasonló pénzügyi bazárokban ma már sokszor zavarba ejtő a kínálat, van olyan társaság, amelynél már több mint 500 különböző tétel közül lehet válogatni. Igaz, ezek többsége külföldi alap, amelyeket csak devizában lehet megvenni, illetve sok közülük ugyanannak az alapnak más-más változata (például sok befektetési jegynek van euróban és forintban, esetleg euróban és dollárban kibocsátott verziója). Rengeteg egzotikus részvénypiac (ázsiai, orosz, dél-amerikai), ágazat (technológiai, energiaszektor, környezettudatos iparágak, nyersanyagszektor) is elérhető ily módon. De még akkor is sok a variáció, ha a kisbefektetők eddigi, nagyon kockázatkerülő magatartását vesszük figyelembe, például többféle pénzpiaci alapot, állampapíralapot találhatunk egy cégcsoportnál is.
A nyílt végű alapok utolérhetetlen előnye a rugalmasság: legtöbbjüknél akár egy-két hónapig, akár egy évtizedig is tarthatjuk a pénzt, nincsenek megkötések. A túl rövid, egy hónapnál, egyes esetekben egy évnél rövidebb befektetéseket néhol magasabb költségekkel szankcionálják, másutt - hasonló végeredménnyel - díjkedvezményt adnak egy bizonyos idő letelte után. Így azt is bőven van idő eldönteni, hogy a három naptári év után járó tízszázalékos adókedvezményt vesszük igénybe, vagy a bő öt év után járó teljeset.
