Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Napi Gazdaság cikke.
Mostanában kevesebb tőkevédett (garantált) alapot hoznak létre, aminek hátterében a pénzügyi válság, illetve a magas kamatok elszívó hatása miatti mérsékelt kereslet állhat. Aki mégis úgy gondolja, hogy a lemorzsolódott árfolyamok mellett inkább mostanában szeretne ilyesmibe fektetni, annak elvileg számos - a Bamosz adatbázisa szerint 34 - hazai nyílt végű, tehát folyamatosan forgalmazott tőkevédett befektetési jegy áll jelenleg rendelkezésére, de inkább csak elvileg.
Ezek közül ugyanis 13 sorozatnál legalább 5 százalékos, a másik 13-nál pedig minimum 2 százalékos belépési díjat kérnek el a befektetőktől, ami legalábbis Magyarországon és a hátralévő 1,5-2,5 éves futamidőre véve meglehetősen magas. Magas ahhoz képest is, hogy az időről időre rendezett jegyzések során ingyen lehet hasonló papírokhoz hozzájutni, és ahhoz képest is, hogy a termékek java része 2007-ben vagy 2008-ban olyan tőkepiaci árfolyamok mellett indult, hogy a minimális hozamon kívül pluszhozam elérésére eléggé csekélyke az esély.
Amint a díjstruktúrából is látszik, ezen alapok többségét nem azért hozták létre nyílt végűként, hogy az ügyfelek menet közben is be tudjanak szállni, inkább azért, hogy a tőzsdei eladás veszteségeinél kedvezőbb feltételekkel szállhassanak ki. Az alapkezelők régi dilemmája ez a zárt végű-nyílt végű kérdés ebben a kategóriában.
Mivel az alapok pluszhozamát biztosító opciók és más szerződések nagy összegűek és egyediek, módosításuk költséges lehet. Az új belépők az alap felhígulását, a kilépők más anomáliákat okozhatnak, így az eredeti vállalások - a tőke visszafizetése, meghatározott részesedés egy bizonyos portfólió eredményéből - veszélybe kerülnek. (A külföldi opciós partnerek állítólag kis összegű üzletekre nehezen vagy drágán kaphatók, illetve marzzsal jegyeznek árat.) Így a táblázatunkban szereplő konstrukciók nagyobb része inkább csak kvázi-nyíltvégű: ki és be lehet ugyan szállni, ha nagyon muszáj, de mivel ez sem az alapkezelőnek, sem az alapnak, sem a befektetőnek nem a legjobb, hát nem támogatják.
Érdekesebbek azok az esetek, amelyeknél engedékenyebbek a beszállással kapcsolatban. Az Aegon Ózon másképp működik, mint a többi alap: az eredeti tőke védelme ugyan megvan, de nincsenek konkrét célok, piacok, részesedési ráták és hasonló paraméterek. Az alapkezelő szabadon vásárolhat különböző opciókat a piacon. Így nagy valószínűséggel a tőke kisebb változása nem zavarja különösebben. Új kompromisszumos megoldásokat keresett az OTP Jubileum alap is, amely kifejezetten olcsón vehető meg, de csak havonta két alkalommal, és más technikai részleteiben is eléggé eltér versenytársaitól. A lejárat után meghosszabbított CIB Profitmix 2 és a K&H Fix Plusz 11 vétele ugyan később drága lesz, most még azonban átmenetileg jutalékmentesen szerezhetők be. Van azután még jó pár határeset, 1 százalék körüli díjjal, ahol megfontolható a vásárlás, legalábbis jutalékoldalról.
Az igazi kérdés azonban az, hogy a korábban indult alapok fognak-e a minimális, pénzpiaci jellegű hozamukon felül fizetni valamit vagy nem. A régebben indultaknál legalább van egy kis mankónk erre nézve, ellentétben a vadonatúj termékekkel. Ennek a megítéléséhez egy fontos segítség az indulás időpontja: sokszor ránézésre is látható, hogy ha egy alap például 2007 közepén indult (30 ezer pontos BUX index közelében), és részvényekre bazíroz, akkor túl sokat aligha várhatunk tőle. A bonyolultabb, pénzpiaci, kötvénypiaci, árupiaci komponenseket tartalmazó vagy szerencsésebb időszakban indult termékeknél merőben más lehet a helyzet. Ekkor előfordulhat, hogy egy mostani befektetés a piacok növekedését követni fogja, ahogy az az októberi mélypont óta meg is figyelhető néhány terméknél - érdemes tehát árfolyamgrafikonokat is nézegetni. Fontos tudni azt is, hogy a tőkevédelem arra az esetre vonatkozik, ha valaki jegyzéskor vásárolta a befektetési jegyét, ha viszont menet közben, arra nem. Így ha névérték felett vásárolunk ilyen papírt, veszteség érhet. Ha viszont névérték alatt, akkor nemcsak a befektetett tőkénket védtük meg, hanem némi hozamot is borítékolni lehet. Ami sokszor kedvezőbb eset, mint az eredeti jegyzőké. (Az árfolyam ugyan a jegyzés óta leesett, de a lejáratig vissza fog menni a névértékre.)
Amennyiben egyébként valaki maga próbál képet kapni ezekről a befektetésekről, jobb lesz, ha megacélozza a lelkét. Az alapvető adatokat (lejárat pontos napja, részesedési ráta, indulás napja, díjak stb.) általában többféle dokumentumból kell összegereblyézni. Van, amit a hivatalos, 50-100 oldalas kibocsátási tájékoztatóban, más adatot pedig a közlemények között találhat meg, illetve a banki kondíciós listában is lehet keresni. Az is elképzelhető, hogy egy adat esetleg csak egy reklámanyagban található meg. Sokszor előbb lehet képet kapni a letétkezelő felügyelőbizottságának névsoráról, mint kisütni, mikor is fizetik ki azt a fránya pénzt pontosan.
A magas visszaváltási jutalékok egy részénél szerepel az alap szabályzatában, hogy ez maximális érték, és ettől lefelé a forgalmazó eltérhet. Többször el is tér - többnyire ezt tartalmazza táblázatunk -, de olyan is volt, ahol mégsem szerepelt engedmény a kondíciós listában (CIB). Egyes alapoknál több forgalmazó többféle díjat is alkalmazhat, vagy van némi szerény engedmény internetes forgalmazás esetén.
