Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- A tőzsdei zuhanás közepette minden szereplő azt találgatja, hol lehet az a szint, ahol megáll az esés. Ön szerint elérték már az indexek a lejtő alját?
- Korántsem. Azt hiszem, legalább a dotcomlufi kipukkadása után látott szintekre fognak visszaesni az amerikai és európai piacok - ha nem mélyebbre. Lehetnek persze technikai alapú visszapattanások, de úgy gondolom, a tőkepiacok értékeltsége a jelenlegi szintekhez képest jobban fogja tükrözni a további masszív gazdasági lassulást. Az utóbbi időben ráadásul igen agresszív kamatcsökkentések jellemezték a központi bankokat, ám eljön az a pillanat, amikor a piacok is magasabb kamatokat kezdenek várni. Amikor ez bekövetkezik, a világ államainak eladósodottsága és forrásigénye óriásira duzzad majd. A jelenlegi és közeljövőben várható központi hitelkibocsátás mértékére az 50-es évek vége, a 60-as évek eleje óta nem volt példa. A jövő év második felében elkerülhetetlennek tűnő kamatemelések pedig, amint az állampapírokon elérhető hozam a gyengélkedő gazdaság hatásait megsínylő részvényhozamok fölé kúszik, jellegükből fakadóan lerántják majd a tőzsdéket.
- De jelenleg éppen az látszik, hogy a befektetők 1 százalékos Fed irányadó kamatláb mellett is államkötvényt vásárolnak, vagyis fontosabb nekik a biztonság, mint a hozam.
- Tény, hogy a biztonság is meghatározó szempont. A bankrendszert mentő kormányzati intézkedések világszerte 2300 milliárd dollárra rúgnak, a sors fintora, hogy ez éppen annyi, mint amennyi a válság előidézésében nagy szerepet játszó CDO-k piacán veszett el. Ezért aztán óriási mérvű külső forrásbevonásra lesz szükségük az államoknak. Ráadásul az eddig finanszírozóként fellépő Kína gazdasága lassul, és ez a folyamat figyelhető meg a közel-keleti, olajban gazdag országok esetében is. Ezek a jövőben inkább a belső keresletük kielégítésére fokuszálnak majd, ami jelentős vásárlóerőt von el az amerikai állampapírok piacáról. A dollár közelmúltbeli erősödése annak tudható be, hogy a befektetők kezdték likvidálni feltörekvő piaci kitettségeiket és rövid lejáratú amerikai államkötvényekbe fektetnek. Ám a piacok most a válság új szakaszába lépnek, amikor az állampapírok hozama is agresszíven emelkedik majd.
- Egyébként ön szerint az állami mentő csomagok hozzájárulnak majd a piac megnyugvásához és a tőzsdék emelkedésbe fordulásához?
- Úgy vélem, hogy a kormányzatok lépései alapjaiban elhibázottak. A dotcomlufi kipukkadását követő kamatvágások nyomán kialakult likviditásbőség vezetett az ingatlanlufi felfúvódásához és a lakossági eladósodottság robbanásszerű növekedéséhez. Most ugyanez folyik, egy új buborék fújásába kezdtünk.
- A recesszió egyformán hat majd a világ valamennyi gazdaságára?
- A feltörekvő gazdaságok, mint Magyarország, Lengyelország, Törökország, Dél-Korea vagy Kína esetében inkább kényszerű lassulásról beszélhetünk, mivel az intézményi befektetők folyamatosan vonják ki a pénzt a térségből, ami egyúttal a recessziós helyzet bekövetkeztére is gyorsító hatással van. Ezek az országok azonban végső soron kedvezőbb helyzetben lesznek, mint akár az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia, hiszen amint lenyugszanak a kedélyek, a kedvezőbb várható hozamok miatt a befektetők ismét a feltörekvő piacok felé fordulnak majd. Ez egyébként első körben inkább a vállalati és államkötvények piacán lesz érezhető, semmint a vállalatfelvásárlások vagy részvénypiacok terén. Tehát a feltörekvő országok gyorsabban túleshetnek a nehezén.
Mindazonáltal globális szinten a most következő recesszió rosszabb lesz, mint a legutóbbi. Míg a 80-as évek elején fájdalmas intézkedésekkel gyorsan túljutottak a visszaesésen, addig ezt a jelenlegi nyugati kormányzatok rövid távú politikai célkitűzései nem teszik lehetővé. A politikusok és jegybankok rövid távú tüneti kezelést folytatnak a hosszú távú megoldások keresése helyett, és csak remélni lehet, hogy kapkodásuk nem mélyíti tovább a válságot. Mindenesetre a fejlett országok gazdaságainak legalább 1-2 éves visszaesésre kell felkészülniük.
Magyarország számára egyébiránt az nyújthat természetes védelmet, ha minél előbb csatlakozik az eurózónához, hiszen az egész válság kezelésében messze az Európai Központi Bank volt a legkövetkezetesebb és legszilárdabb álláspontot képviselő szereplő.
Egy másik fontos szempont, hogy a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) mikor kezdenek el saját gazdasági helyzetük megszilárdítása után újra kifelé tekinteni. Ezek ugyanis erős gazdaságok, és a feltörekvő piacok szereplőivel átvészelhetik az Amerikából kiinduló válságot, akár Nyugat-Európát is kihúzva a gödörből. Mindez az Egyesült Államokról már kevésbé mondható el. Mélyre ható reformok nélkül, a jelenlegi gazdaságpolitikát követve ugyanis Washington nem évekre, hanem évtizedekre romba döntheti gazdaságát.
- Az elmúlt években a forint árfolyamában fontos szerepet játszott a carry-trade. Ön szerint a kamatvágásokkal és a hitelezés elapadásával befellegzett ennek a befektetési formának? Máshonnan megközelítve, vannak még leépítésre váró carry-trade pozíciók?
- Valóban, a forint szempontjából az uniós konvergenciasztori és a carry-trade meghatározó szerepet játszott az elmúlt években. A carry-trade ügyletek azonban jelenleg komoly veszélyforrást jelentenek, és az utóbbi időben nagyarányú pozíciózárások folytak. A forint már túlesett a nehezén, ebben azonban az is közrejátszott, hogy a kormányzat és a Magyar Nemzeti Bank igyekezett proaktívan elébe menni a bajnak. Persze lesznek még kilengések a forint árfolyamában, ám szerintem jóval kisebbek, mint eddig. Mindazonáltal a tőkekivonás nem csupán a forintot sújtotta, régiós jelenség is volt. A lengyel zloty például többet gyengült, nem utolsósorban a gazdasági döntéshozók tétlenkedése miatt. De egyéb feltörekvő országok devizái esetében még okozhat meglepetéseket a carry-trade-esek kiszállása. Hosszabb távon visszatérhet a carry-trade, de Magyarországon a továbbiakban inkább a konvergenciasztori hajthatná a forintot. Tehát ha a kormányzat igyekezne közelíteni a maastrichti kritériumokhoz és próbálna minél gyorsabban beilleszkedni a közösségi gazdasági rendbe, visszatérnének a forint piacára a vevők. Erre azonban távlatilag egy-másfél éven belül van reális esély.
- Mi a helyzet az árupiacokkal? A júliusi nagy visszaesés volt a mélypont?
- Az arany esetében a menedékszempont mindig szerepet játszik, az olaj esetében a termelési költség számít. Amint az árfolyam a kitermelési költség alá esik, az olajipari cégek tőkeráfordítása gyakorlatilag megszűnik. Ez jelenleg 66 dollár környékén van, ha csökken a kitermelés, visszapattan az árfolyam is, mivel egy alapvető kereslet recesszió idején is adott. Az árupiacokban most az a veszély, hogy mindenki a bikapiac végét vizionálja. Pedig a piacok általában komoly korrekción esnek át a bikaperiódus vége előtt, ezért én úgy gondolom, lesz még egy nagy felívelés. De nagyon óvatosnak kell lenni, mert az sem tart majd örökké, a modellek szerint ugyanis 2010 második negyedévében drámai összeomlás vár az árupiacokra is, ami aztán hosszú távon éreztetheti hatását.
- Milyen fundamentális vagy technikai, gazdasági indikátorok jelezhetik a válság, illetve a recesszió végét?
- Nincsenek ilyenek. A gazdasági mutatószámokkal az a legfőbb gond, hogy a múltra vonatkoznak és nem előre tekintőek. Ezért aztán igen félrevezetők tudnak lenni a prognózisok felállításakor. Amikor például Amerikában gazdaságélénkítő jelleggel pénzt osztottak minden háztartásnak, az megdobta a fogyasztást és a GDP-t is, két hónap elteltével azonban híre-hamva sem volt. Sokkal inkább a politikusok hozzáállásának megváltozásától várhatjuk majd a válság végét, szerintem ezért nem gazdasági indikátorokra, hanem az ő kommunikációjukra érdemes figyelni, ha a fordulat jeleit keressük.
A kilábaláshoz a megtakarítókat kell királlyá tenni, míg a hitelfelvevőket páriává. A központi bankoknak tehát kamatot kellene emelniük a vágás helyett, hogy vonzóvá tegyék a megtakarítások hozamát. Ezzel egy időben át lehetne mosni a rendszeren a túlzott hitelállományt, míg az inflációval csökkenthetőek lennének a törlesztőrészletek. Félreértés ne essék, a hitelezés önmagában nem rossz dolog. A vállalatfejlesztésre szánt kölcsönök például kiemelkedően fontos szerepet játszanak a gazdaságban. Sokkal szigorúbban kéne viszont elbírálni azt, ki kaphat hitelt és milyen feltételekkel. Politikai oldalról a jelenlegi gazdaságpolitika fenntartása csak elhúzza a válságot a gyors átlendülés helyett. A fent vázolt eljárás igen népszerűtlen lenne, és a mostani világpolitikai szereplők már így sem örvendenek túl nagy népszerűségnek. A helyzet viszont határozott fellépést követel, azt, hogy nehéz döntések meghozatalával ideiglenesen ugyan nehezebb helyzetbe hozzák a gazdaságot, végső soron azonban tartósan javuljon az összkép.
- De milyen hosszú távú politikai lépéseket kellene tennie a kormányzatoknak a válságból való kilábalás érdekében? Egy szabályozási hullám megoldást jelentene?
- Semmiképpen. Véleményem szerint sok szempontból éppen a szabályozás idézte elő a válságot. A gond az, hogy a törvényeket jogászok írják jogászoknak, kihagyva a piaci szereplőket. A szabályozás semmi egyéb, mint adóztatási lehetőség. Ahogy Ronald Reagan mondta, amit nem tudsz irányítani, azt szabályozd, amit szabályoztál, azt adóztasd meg. Ezért van szükség a nyitott és transzparens piacokra és elszámoltathatóságra, és éppen ez veszett el a túlzott törvényi gúzsbakötéssel. A válság kialakulásában nagy szerepe volt annak is, hogy a döntéshozók rövid távú céljaikat figyelembe véve a folyamatos gazdasági növekedést erőltették. Ez a tankönyvi tétel azonban a valóságban nem működik.
- Végezetül milyen szektorokba, milyen jellegű vállalatok részvényeibe érdemes fektetni ilyen ínséges időkben?
- Technológiai cégekbe semmiképp! Ezek ugyanis csak égetik a pénzt és a recesszió miatt csökkenő fizetőképes kereslet következtében forgalmuk is visszaesik. Így több hitelt kell bevonniuk a kutatás-fejlesztésre, és ezt már csak igen kedvezőtlen feltételek mellett tehetik. Kerülni kell a gyógyszeripari cégeket is, mivel a k+f ezeknél is megszorítások áldozatává válhat, így csökkentve versenyképességüket. Elsősorban tehát olyan cégbe érdemes fektetni, amely nagy készpénzállománnyal és pozitív cash-flow-val rendelkezik, illetve szilárd alapon nyugszik. A nagyfokú eladósodottsággal és magas folyó költség mellett üzemelő vállalatokat mindenképpen kerülni kell.
