Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A 2007 nyarától érzékelhető válságra érdemben több mint egy évvel később, 2008 őszén reagáltak érdemben a kormányok. Intézkedéseik fáziskésése és a kelleténél csekélyebb mértéke is hozzájárult ahhoz, hogy a válság ennyire elmélyült. Igaz, ebben a pénzügyi szektor szereplőinek (bankok, biztosítók, kockázati alapok) információ-visszatartása is közrejátszott.
A kormányzatok és jegybankok sok tekintetben a gondok előidézői, és nem a megoldás letéteményesei. A növekedési nyomás és a rövid távú politikai célok kergetése közben úgy alakították a gazdasági környezetet, hogy a bankok egyszerűen csak kihasználták az adódó lehetőségeket és kiskapukat.
Ráadásul az egyre nagyobb nyereségek következtében a kockázatkezelés céljából létrehozott, összetett, származékos termékek felügyelet nélküli piaca is óriásira duzzadt.A jegybankok legfőbb eszköze a pénzügyi válság során a bankok számára nyújtott gyorshitelek folyósítása. Az így a globális pénzkeringésbe pumpált összeg az elmúlt másfél év során durva becsléssel immár meghaladja az 5000 milliárd dollárt.
A központi bankok a hitelezésért cserébe kibővítették az azért elfogadott fedezetek és biztosítékok körét is, így például befogadnak korábban visszautasított váltókat és vállalati kötvényeket. Ezzel is könnyítették a bajba jutott bankok pénzhez jutását és csökkentették kockázataikat.A hitelválság következtében ugyanis megrendült a bankok bizalma egymásban.Így a pénzintézetek nem, vagy csak igen rossz feltételekkel tudták a napi működésükhöz elengedhetetlen pénzmennyiséget szektortársaiktól kölcsönkérni.
Ennek következtében egyre magasabbra kúszott az irányadó londoni bankközi kamatláb, a Libor, amely befolyásolja a fogyasztói és vállalati hitelek, hitelkártyakeretek, diákhitelek, változó kamatozású jelzálogok és még egy sor más kölcsöntípus kamattartalmát.Ezért a Libor csúcsra járása a reálgazdaságot is egyre inkább veszélyeztette. Az alapkamat-módosítások terén a világ jegybankjai többféleképpen reagáltak.
Az Európai Központi Bank például még 2008 júliusában is jobban tartott az inflációtól, mint a gazdasági visszaeséstől, és ezért emelte az irányadó kamatlábat. Ebben az is közrejátszott, hogy ekkor tetőzött - az akkor még tartósnak látszó - árupiaci- és olajárrobbanás, amely az élelmiszerárak elszállásával fenyegetett.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board (Fed) is sokáig, egészen tavaly szeptemberig vonakodott csökkenteni az alapkamatot, bár különböző intézkedésekkel próbálta feltartóztatni a válság mélyülését. Például közbelépett akkor is, amikor a J. P. Morgan Chase felvásárolta az ötödik legnagyobb amerikai brókercéget, a Bear Stearnst, kezességet vállalt az utóbbi tartozásaiért.
A nagy fordulat október elején következett be, a tőzsdék szinte megállíthatatlanul zuhanni kezdtek, aminek közvetlen kiváltóoka a Lehman Brothers csődje, illetve a világ egyik legnagyobb biztosítótársasága, az AIG csődközeli helyzete volt.A nagy zuhanás közepette több országban fel is függesztették ideiglenesen a tőzsdei kereskedést, illetve korlátozták az árfolyam esésére spekuláló pozíciók felvételét.
Október 8-án a Fed, az Európai Központi Bank, a Bank of England, valamint Kanada, Svédország és Svájc központi bankjai eddig példátlan módon összehangolt kamatcsökkentést hajtottak végre, aminek célja a piacok megnyugtatása volt.A hivatalos indoklás szerint a vágást az tette lehetővé, hogy az energia- és más nyersanyagok árának csökkenése folytán számos országban az inflációs nyomás is alábbhagyott.
Az irányadó kamatlábak alacsonyabb szintje azonban e cél eléréséhez nem bizonyult elégségesnek, ezért több országban további csökkentés követte.Hazánkban viszont a Magyar Nemzeti Bank azért emelte 3 százalékkal az alapkamatot, hogy a forinteszközeiktől szabaduló befektetők eladásainak hatására elszabadult forintárfolyamot stabilizálja. Ellenkező esetben ugyanis komoly inflációs nyomás alakulhatott volna ki, illetve az itthon igen elterjedt devizahitelek törlesztőrészletei az egekig szökhettek volna.
A kormányzati lépések közül egy ideig az egész világ az amerikai pénzügyminiszter, Henry Paulson és Ben Bernanke Fed-elnök által előterjesztett 700 milliárdos csomag sorsára figyelt.Az eredetileg a bankok "mérgező befektetési eszközeinek" felvásárlására irányuló összegkeret később jelentős változáson ment keresztül. Jelenleg az európai és tengerentúli kormányzatok és valamennyire az Európai Unió közös lépéseinek alapját képező modell lényege, hogy a jegybanki tőkeinjekciók mellett a kormányok szavazatra fel nem jogosító, de osztalékot fizető elsőbbségi részvényeket vásárolnak a fontosabb pénzintézetekben, és ezáltal juttatják ezeket tőkéhez.
Lényegében tehát részlegesen és ideiglenesen államosítják a fontosabb bankokat. Ezenfelül kormányzati garanciát nyújtanak a legnagyobb bankok egymás közötti hitelezésénél is. Ugyancsak megemelték egyes országokban - így Magyarországon is - a bankbetétekre vonatkozó állami garanciát, hogy elkerüljék a pénzüket féltő magánemberek további tőkekivonását a rendszerből.
Gyakran felmerülő kritika, hogy az állami intervencióval gyakorlatilag a nyereség eddigi privatizálása után most a veszteség államosítása folyik. Azaz a nagy pénzintézetek busásan javadalmazott vezetői által elhibázott lépések következményeiért az adófizetők viselik majd a felelősséget.
Ben Bernanke, az amerikai jegybank elnöke szerint a válság súlyosbodása miatt az amerikai jelzálog-kötvénypiacoknak további segítségre lesz szükségük. A túlzott kormányzati beavatkozás miatt annak a veszélye is fennáll, hogy a pénzügyi szektor szereplői után más, nemzetgazdaságilag fontos iparágak - legelsőként az amerikai és az európai autóipar - szereplői ugyancsak beállnak a sorba a segélyért.
A válság hatására bajba jutott országok kimentésében a kormányzatokon és jegybankokon kívül a Nemzetközi Valutaalap is fontos szerepet játszik. Rendkívüli hitelkeretek rendelkezésre bocsátásával próbálta csillapítani az államcsőd szélére sodródott Izlandon kívül a Magyarország, Ukrajna, Pakisztán - és talán immár Románia - körül dühöngő pénzügyi vihart. Mivel a recesszió egyre terjedő tendenciát mutat, a pénzügyi szektor megmentése után a kormányzatok sorra jelentik be újabb és újabb gazdaságélénkítő csomagjaikat. Így tett már Japán kétszer is, vagy például Németország.
A témában Veres János Pénzügyminiszter, Simor András jegybankelnök, Hamecz István, az OTP alapkezelő Zrt elnöke, Sinkó Otto, a Videoton Holding Zrt. vezérigazgatója, Feiner Péter, a Spar Magyarország Kft ügyvezető igazgatója és más neves szakértők részvételével a NAPI Gazdaság „Felszínen maradni - Élet a pénzügyi válság után" címen konferenciát szervez.
Jelentkezni a www.napi.hu/konferencia oldalon lehet.
