A legutóbbi, 2001-es tőzsdei összeomlást most újabb követheti - vélekedik a Bloomberg beszámolója, amely az adatok összevetését követően arra a következtetésre jutott, hogy a dotcom-lufi kidurranása halk pukkanás volt ahhoz képest, amekkorát a most növekvő olajár-ballon szólhat.
Durranásig fújt olajlufi?
A hét elején 139,89 dolláron tetőző olaj száguldása ugyanis már most felülmúlta az informatikai szektor részvényei között 2000 elején tapasztalt fellendülést, amely nem sokkal később drámai fordulatot véve vezetett el a dotcom-korszak végéhez. Valószínűsíthető, hogy a 2000 márciusában tetőző Nasdaq 78 százalékos zuhanásához hasonló léptékű - akár azt is meghaladó - pokoljárásra készülhetnek azok, akik jelenleg épp meglovagolják a nyersolaj jegyzésében tapasztalt emelkedést.
Az olaj jegyzése 2001 novemberében mindössze 17,45 dolláros hordónkénti áron mozgott; azóta az árfolyam 678 százalékkal emelkedett, és közel 30 új rekordot állított be csak az idén. Utoljára ilyen jellegű fellendülésre nyolc évvel ezelőtt volt példa, amikor a techszektor részvényeit tömörítő Nasdaq indexe 640 százalékkal, minden eddigi rekordot megdöntő szintekre emelkedett - mielőtt közel 80 százalékot zuhant volna meglepően rövid idő alatt. A Nasdaqon nyilvántartott informatikai cégek akkor összesen 6000 milliárd dollárt veszítettek piaci értékükből.
A befektetési guruk is óvatosságra intenek
Az Egyesült Államok szenátusa májusban bizottságot hívott össze, hogy komolyan megvizsgálja az "olajkérdést"; bizottság előtt többek között Soros György és Stephen Schork milliárd befektetők is felszólaltak.
Stephen Schork szerint - aki többek között a legnagyobb olajexportáló országokat érdekszövetségbe tömörítő OPEC tanácsadója is - az olajpiac a bedőlés küszöbén áll, hiszen az árakat nem indokolja a kereslet-kínálat megoszlása. A befektető szerint a mostani olajmánia a nevén kívül semmiben sem különbözik az összes többi mániától, legyen az a dotcom-szféra, a lakáspiac, vagy az 1920-as évek Dow Jones-őrülete, mely végül elvezetett az 1929. október 29-ei fekete hétfőhöz. A történelem ismétli önmagát - fűzte hozzá Schork.
Soros György helyzetelemzésében némiképp árnyalta ugyan a helyzetet, ám alapjaiban azonos következtetésre jutott. Soros szerint igenis vannak fundamentumok, amelyek igazolják a felfelé mutató trendeket - mint a például kereslet és a kínálat közötti szűk keresztmetszet -, ám a spekulánsok szerepét hiba volna alulbecsülni. A befektető szerint a jelenlegi emelkedésnek éppen ezért vajmi kevés köze van a kereslet és a kínálat viszonyához; sokkal inkább a piacok pillanatnyi helyzetét kihasználó spekulatív tőke hajtja fel az árfolyamot.
Az üzletember a fundamentumokon alapuló, ám azoktól eltávolodott olajlufi kapcsán a korrekció veszélyére hívta fel a figyelmet, amikor megjegyzezte: a spekulációnak ugyan kedvez, ám hosszú távon végzetes lehet, hogy az árupiacokon a nyitott pozíciók 40 százalékát határidős árupiaci indextraderek jegyzik.
Mélyen megbúvó fundamentumok
Skáre Balázs, a Solar Capital Market tradere szerint az olajár emelkedését a dollár gyengülése és a globális tőkeátcsoportosítási tendenciák részben igazolni tudnák ugyan, ám egyik fundamentum sem tehető felelőssé a jelenlegi mértékű drágulásért. A 2007 második felében az Egyesült Államokból kiinduló hitelválság nyomán 25 százaléknál is magasabb korrekció zajlott le a korábban több mint 200 ezer milliárd dollárnyi tőkét vonzó részvény- és kötvénypiacokon, amelyek így jelentősen vesztettek profittermelési képességükből.
Ezzel is magyarázható az a tendencia, amelynek hatására a spekulatív tőke az árupiacok felé fordult, hogy aztán az olajban találja meg azt a potenciált, amelyet korábban részvénypiacokban látott. Mivel az árupiacokon jelenlévő tőke mennyisége "mindössze" 260 milliárd dollárra tehető, így egy - részvénypiaci viszonylatok szerint - kisebb mértékű átcsoportosítás is jelentős tőketöbbletet eredményezett az olaj kereskedelmében.
A 2007-es esztendő elején még 50 dolláros hordónkénti olajárhoz egy viszonylag erős amerikai deviza is társult, amely a tengerentúli ingatlanpiac fél évvel későbbi bedőlése és az ennek nyomán szárba szökkent hitelpiaci pangás hatására lejtőnek indult. A dollár gyengülése a 2007 év eleji olajárhoz viszonyítva jelentős, mintegy 20 dolláros drágulást eredményezett volna - vélekedett Skáre, hozzáfűzve, hogy a két fundamentum együttes figyelembe vétele mellett is mindössze a 80 dolláros hordónkénti árat tartaná reálisnak.
És az asztalra rakott ütőkártyák
Az energiahordozó jegyzésének jelenlegi emelkedésére vonatkozó közkeletű magyarázatok a Solar Capital tradere szerint jól bevált ütőkártyák, amelyek - úgy tűnik - soha nem kopnak el. Már a 20-as évek óta riogatják a piacokat, azzal, hogy az olajkészletek belátható időn belül kiapadnak, ám a kitermelés azóta is folyamatosan követni tudja a kereslet növekedését. Drágító hatása lehet a kitermelési költségek emelkedésének, ám ezzel sem magyarázható a jelenlegi olaj-rally.
Jobb esetben a geopolitikai indokok sem indokolnák a jegyzés ilyetén megugrását; annak ellenére, hogy számos konfliktus sújtja az OPEC-országok némelyikét. Ilyen a legnagyobb afrikai kitermelőként számon tartott Nigéria, vagy az atomprogramja miatt nyomás alá helyezett Irán, bár utóbbi esetében elképzelhetetlen, hogy a világ harmadik legnagyobb olajkitermelője (amely mindemellett benzinből importra szorul a finomítás lehetőségének hiányában) felfüggesztené az exportot.
A kínálati oldalon jelentkező bizonytalanság már csak azért sem okolható egyértelműen a drágulásért, mert a gazdasági növekedés lassulásával - mely a subprime-válság hatására az Egyesült Államokból továbbgyűrűzve mára egészen a Távol-Keletig érezteti hatását - párhuzamosan a kereslet csökkenéséről is beszámoltak már a tengerentúlon. Ez természetesen nem jelenthető ki az olajra éhes feltörekvő piacokról, ám továbbra is az Egyesült Államok számít az egyik legnagyobb importőrnek, még akkor is, ha Kína és India kereslete rohamosan növekszik.
