Ebben valószínűleg szerepet játszhatott, hogy a nyersolaj ára (a West Texas Intermediate jegyzés alapján) hordónként 125 dollárra esett, ami a május közepi csúcshoz képest durván 5 százalékos árfolyamcsökkenés. Mint már számos alkalommal említettük, az euró/dollár és az olajár gyakran igen szorosan együtt mozog, azaz az olaj drágulása és a dollár gyengülése együtt jelentkezik, és fordítva.
A dollár/jen 103,5-ről 105,5-re emelkedett a hét folyamán. A keresztárfolyam lassan, de biztosan mászik felfelé, a március közepi 97,3-as mélyponthoz képest már több mint 8 százalékkal vagyunk feljebb. A jen folyamatos gyengülése valószínűleg nem független attól, hogy pont március közepe, azaz a Bear Stearns amerikai befektetési bank államilag (jegybankilag) szponzorált megmentése óta a kockázati étvágy általában erősödik a globális tőkepiacokon.
Ahogy a befektetők kezdik ismét egyre "magabiztosabbaknak" érezni magukat, úgy térnek vissza az elmúlt évek slágertermékének számító carry-ügyletekhez, azaz az alacsony kamatozású forrásból vásárolt magasabb elvárt hozamú eszközök vásárlásához. A jen természetesen a félszázalékos jegybanki alapkamat révén változatlanul a befektetők egyik kedvenc finanszírozó devizája.
A hét talán legérdekesebb devizapiaci eseményével azonban nem a fejlett piacok szolgáltak, hanem szűkebb régiónk, konkrétan Szlovákia. Szerda este az Európai Bizottság bejelentette, hogy Szlovákia, az Európai Unió, az Európai Központi Bank, az eurótagállamok és az európai árfolyam-mechanizmusban részt vevő országok (Dánia és a három balti ország) megegyeztek a szlovák korona euróval szembeni paritásának 15 százalékos felértékelésében.
A szlovák korona középárfolyama az euróval szemben az eddigi 35,4424-ről 30,126-ra változik, s a továbbiakban e szint körül értendő a 15 százalékos fluktuációs sáv. Tavaly márciusban egyszer már felértékelték a koronát - akkor 7,8 százalékkal -, s már az is az ERM-2 rendszer keretén belül valaha "elkövetett" legnagyobb egyszeri felértékelés volt. A mostani lépéssel együtt a korona középárfolyama már 21,7 százalékkal erősebb, mint a rendszerbe történő, 2005 végi belépéskor.
A piacot meglepte a döntés. Felértékelésre ugyan számítottak, de az időzítést július 8-ára várták, amikor az EU és Szlovákia eldöntik és bejelentik a 2009 eleji eurócsatlakozás konverziós rátáját. Az ilyen értelemben előrehozott döntés mögött valószínűleg az lehet, hogy a korona a közelmúltban egyre gyorsabb felértékelődést mutatott: január végétől május elejéig 5 százalékkal drágult a deviza az euró ellenében, május folyamán pedig újabb 5 százalékkal erősödött, s így már csak 1-2 százaléknyira került a korábban érvényes sáv erős szélétől.
Az erősödés mögött nyilván az volt, hogy a piac felértékelésre számított, s a mostani bejelentéssel a szlovák és európai hatóságok stabilizálni akarták a várakozásokat és ezzel magát az árfolyamot. Az is szerepet játszhatott, hogy az ECB valószínűleg nem akarta kipróbálni, milyen is az a gyakorlatban, amikor egy ERM-2 tagállam devizája eléri a sáv szélét, és így működésbe lép a tagállam és az eurózóna jegybankjainak közös felelőssége a sáv fenntartásában.
Maga a felértékelés azonban alapvetően a szlovák gazdaság termelékenységének, azaz hosszú távú növekedési ütemének látványos javulását tükrözi. A felértékelés mértékét a szlovákok javasolták, márpedig egy ország általában nem kíván saját magának túlértékelt devizaárfolyamot, vagyis a szlovákok úgy gondolják, gazdaságuk teljesítőképessége elbírja az új árfolyamot. Az alulértékeltség esélyét pedig csökkenti, hogy az ECB igen negatív példának tartja Szlovéniát, ahol az eurócsatlakozás után megugrott az infláció, s délnyugati szomszédunk jelenleg az eurózóna legmagasabb inflációs rátájával "büszkélkedhet". Mindennek ellenére nincs kizárva, hogy a konverziós ráta július eleji bejelentését újabb felértékelés kíséri (a szlovák miniszterelnök szerint a paritás és a konverziós ráta között semmilyen összefüggés nincs), a legvalószínűbbnek azonban az új paritás használata tűnik.
