Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az egyik szélsőségből a másikba esik mostanság az euró/dollár: a keresztárfolyam a múlt hét elején előbb felment 1,6010-re, újabb történelmi rekordszintre, majd meglepő gyorsasággal kezdett esni, és a hét végére egészen 1,5650-ig lement.
A dollár/jen ehhez képest szinte unalmas, hiszen március közepe, a Bear Stearns megmentése és ezzel összefüggésben a kockázati étvágy erősödése óta a japán deviza lassan, de biztosan gyengül, az árfolyam a másfél hónappal ezelőtti 95 közeli szintről a múlt hét végéig egészen 104-ig emelkedett. A kockázattűrési hajlandóság erősödése valószínűleg ismét vonzóbbá teszi a kamatkülönbség kiaknázására alapozó carry-ügyleteket, s mint tudjuk, ezek gyakran jenfinanszírozásból történnek.
Hosszú idő után a befektetői figyelem az amerikai makroadatokról átterelődött az eurózóna helyzetére, és ez nem használt az eurónak. A közös deviza térsége eddig úgy tűnt, nagyszerűen ellenáll a sorozatos csapásoknak, hiába a drága olaj, az euró folyamatos felértékelődése, az amerikai (majdnem) recesszió és a globális hitelpiaci válság, az eurózóna mindeddig csak nagyon mérsékelt gazdasági lassulást mutatott. Ehhez képest a múlt héten publikált üzleti bizalmi indexek abszolút felkészületlenül érték a piacot.
A német Ifo-index 104,8-ról visszaesett 102,4-re, s ezzel az elmúlt három hónap folyamatos emelkedése egy pillanat alatt elpárolgott, az index most ugyanott áll, mint 2006 elején. Az eurózóna ipari termelését általában jól előrejelző belga feldolgozóipari index történelmének második legnagyobb esését produkálta áprilisban, s szintén visszacsúszott a 2005. őszi szintre. A francia feldolgozóipari index szintén vesztett értékéből. Az országszintű adatok tehát azt mutatják, hogy éppen az eurózóna növekedésének motorjai, a német és a francia gazdaság vesztett határozottan lendületet a tavasz közepén. Az aggregált, eurózóna-szintű adatok később megerősítették a lassulást.
Ha hihetünk ezeknek a számoknak, akkor végül lehet, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják: az, hogy valami nem érkezett meg, nem jelenti azt, hogy soha nem is fog megérkezni. Az elemzők az év elején még arra számítottak, hogy az előbb említett negatív gazdasági sokkok érezhető lassulást hoznak az eurózóna GDP-növekedésében már az év első felében, s ezért az Európai Központi Bank akár már az első negyedév végén kamatot csökkenthet.
Az elmúlt hónapokban az első kamatcsökkentés időzítésére vonatkozó konszenzus egyre későbbi időpontot prognosztizált, sok bank - múlt hét eleji - véleménye szerint idén már egyáltalán nem várható monetáris lazítás. Sőt, az elmúlt hetek szigorodó jegybanki kommunikációjának köszönhetően a kamatemelés is visszakerült a képletbe, mint esélyes kimenet. Mindez az eurózóna indulása, azaz 1999 óta nem látott magasságokba (márciusban év/év alapon 3,6 százalékra) törő fogyasztói árindex mellett játszódott le.
Ezt a helyzetet értékelték most át páran, s ez vezetett az euró és a dollár közötti kamatkülönbség csökkenéséhez. A kétéves német állampapír például pár hete még 185 bázisponttal többet hozott, mint az amerikai, a múlt hét végére ez a különbség 150 bázispont alá csökkent. A spread csökkenéséhez az is hozzájárult, hogy a piac alaposan visszafogta az amerikai jegybanki kamatra vonatkozó előrejelzését is: a futures-árak tanúsága szerint a Fed az e heti ülésén újabb 25 bázisponttal, 2 százalékra csökkenti irányadó kamatát, s ezzel be is fejeződik a tavaly nyár végén indult és eddig összesen 300 bázispontos vágást hozó kamatcsökkentési ciklus.
