Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az április eleji dollárerősödés átmenetinek bizonyult. Az euró/dollár a múlt héten általában 1,57-1,5850 között tartózkodott, bár csütörtökön rövid időre az 1,59-et is elérte, már egy hónapja 1,55 és 1,59 között pattog. A dollár/jen az elmúlt héten többnyire a 100,5-102,5-es sávban mozgott, három hete van a 100-103-as tartományban. Az április eleji dollárerősödés egyelőre átmenetinek bizonyult, de a dollár leértékelődő trendje legalábbis megtörni látszik.
Az elemzők többsége nem igazán tudja, mit csináljon 2008-as dollár-előrejelzéseivel, az idén eddig tapasztalt dollárleértékelődés ugyanis még a legpesszimistább - vagy legoptimistább, nézőpont kérdése - becsléseket is túlszárnyalta. Az év elején közöltük a legnagyobb befektetési bankok idei előrejelzéseit, euró/dollár viszonylatban 1,55-ös hat hónapos célárával a JPMorgan volt leginkább negatív a dollárt illetően, s ez már március elején bekövetkezett.
A dollár/jenben a Deutsche Bank folyamatos jenerősödést várt 96-os év végi szinttel, ehhez képest már pár hete láthattunk 97-es árfolyamot. Vagyis a dollár minden várakozást alulmúlt, de figyelembe véve az idei árfolyammozgások drámaiságát, senki sem mer határozottan a fordulópont közeli eljövetele mellett érvelni. Pedig a dollár elleni érvek talán kezdenek veszíteni erejükből.
A kamat továbbra is marad
A dollár gyengeségének minden bizonnyal egyik legfontosabb magyarázó tényezője a kamatkülönbségek alakulása volt az elmúlt 6-9 hónapban. A Fed agresszív kamatcsökkentési kampányba kezdett, az Európai Központi Bank és a japán jegybank viszont nem nyúlt kamataihoz. A Morgan Stanley számításai szerint az euró/dollár és a kétéves hozamkülönbség közötti korreláció az eurózóna létrejötte, tehát 1999 óta nem volt olyan magas, mint az elmúlt egy évben.
A konszenzusos forgatókönyv szerint azonban a kamatkülönbség most egy darabig stabil maradhat. A piac várakozásai szerint a Fed újabb 25-50 bázisponttal vághat a következő pár hónapban, ez azonban már teljesen benne van az árakban. A befektetők most már azt is elfogadni látszanak, hogy az eurózóna jegybankja tart az inflációs kockázatoktól, s ezért a közeljövőben nem csökkent kamatot. Japánban szintén változatlan kamat várható, esetleg egy 25 bázispontos csökkentés jöhet szóba.
Ha a kamatok és a devizaárfolyam közötti kapcsolat szoros marad, akkor stabilabb dollárra számíthatunk. S itt persze a feltételes mód a fontos, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy a korreláció ilyen magas marad, sőt mivel az együtt mozgás mértéke lényegesen magasabb, mint a történelmi átlag, nem lenne meglepetés a kapcsolat lazulása. Az utóbbi időben kissé háttérbe szorult, de nem szabad elfeledkezni a másik klasszikus, a dollár elleni érvről, a folyó fizetési mérleg hiányáról.
Összefogás a dollárért? Majd holnap
Devizapiaci elemzők gyakran nézik az úgynevezett széles értelemben vett fizetési mérleget (a folyó mérleg, a működőtőke és a portfólióbefektetések egyenlege), ami folyamatosan romlik, tavaly év végére meghaladta a GDP 4 százalékát. Kétségtelen ugyanakkor, hogy magában a folyó fizetési mérlegben a legrosszabbon már túl vagyunk, a deficit a 2006-os 6,5 százalékról az elmúlt évre 5 százalék környékére csökkent. A Bear Stearns március közepi megmentése óta az amerikai részvénypiacok is jól teljesítenek, s az amerikai vállalati kötvénykibocsátások gyorsan emelkedő volumene szintén arra utal, hogy van kereslet dolláreszközök iránt. Összességében a külső egyensúly alakulása korántsem szól a dollár mellett, de legalább nem nehezedik a devizára olyan súllyal, mint korábban.
Ahol viszont se pro, se kontra semmi újdonság nincs, az az árfolyam-politika. Az összehangolt devizapiaci intervencióról az elmúlt hetekben még politikusi gondolatkísérlet szintjén sem lehet hallani, a gyakorlati esélye pedig szinte nulla. Az IMF legfrissebb adatai szerint a jegybankok minden ellenkező híresztelés ellenére nem csökkentik a dollár súlyát portfólióikban (sőt, ez a gyengébb árfolyam miatt nagyobb dollárvásárlást jelent). Ezekből az irányokból tehát nem érdemes a dollárt támogató tényezőkre számítani.
