A koronavírus járvány utáni években a magányosságot világszerte járványszerű jelenségként kezdték kezelni az egészségügyi hatóságok. 2023-ban az Egyesült Államok tisztifőorvosa hivatalosan is „magányjárványnak” nyilvánította a helyzetet rámutatva, hogy a krónikus magány egészségkárosító hatása vetekszik napi 15 cigaretta elszívásával. Ebben az évben a WHO szintén globális közegészségügyi problémának nyilvánította a tartós magányt, az erős dohányzáshoz vagy elhízáshoz hasonlítva a kockázatait.

A WHO Magányosság és Társas Kapcsolatok Bizottsága 2025-ben kiadott jelentésében hangsúlyozta, hogy a világ népességének körülbelül 16 százalékát érinti a tartós magány, ami évente 871 ezer halálesettel is összefüggésbe hozható. A társas kapcsolatok hiánya súlyosan fenyegeti a testi-lelki jóllétet, növelve a szívbetegség, a stroke, a demencia és a korai halálozás esélyét.

2022 végén a JRC (az Európai Bizottság Kutatóközpontja) elkészítette az első uniós szintű reprezentatív magányfelmérést, mely szerint 2022-ben az európaiak több mint egyharmada legalább időnként magányosnak érezte magát, és 13 százaléka a megkérdezettek közül tartósan magányosnak vallotta magát. Több ország pedig kormányzati szinten is lépett: az Egyesült Királyság már 2018-ban magányügyi minisztert nevezett ki, míg Japán és Kanada nemzeti programokat indított a társas elszigeteltség ellen, Dél-Koreában pedig újabban anyagi ösztönzőt kínálnak a fiatal felnőtteknek, hogy kimozduljanak az izolációból.

Egy amerikai felmérés szerint a felnőttek mindössze 13 százalékának van tíznél több közeli barátja (1990-ben ez még 33 százalék volt), 2021-re 3-ról 12 százalékra nőtt azok aránya, akiknek egyáltalán nincs közeli barátjuk.

A mesterséges intelligencia a megoldás?

Az AI-chatbotokat és virtuális partnereket (mint amilyen a Replika vagy a Character.AI) egyre többen kezdik el lelki támaszként használni. Nem véletlen, hogy ma már az AI legnépszerűbb felhasználási esetei között szerepel a „társ” funkció és a terápiás célú beszélgetés.

Egyes becslések szerint már milliárdhoz közeli felhasználó létesít érzelmi kapcsolatot digitális segítőkkel világszerte.

A Character.AI felhasználói 2024-ben naponta átlagosan 93 percet töltöttek el a saját maguk által tervezett chatbot-társakkal való beszélgetéssel.

Ennek következtében több nemzetközi kutatás kezdett el azzal foglalkozni, hogy mennyire képesek az AI-társak enyhíteni a magány érzését. Egy Harvard Business School által vezetett kísérletsorozat például azt találta, hogy egy AI-barát társalgása hasonló mértékben tudta csökkenteni a kísérleti személyek magányérzetét, mint egy hús-vér emberrel folytatott beszélgetés, hatékonyabban, mint passzív időtöltések (videónézés az interneten) esetében. Ugyanez a kutatás kimutatta, hogy már egy hétnyi rendszeres csevegés egy AI-chatbottal is mérhetően és tartósan csökkentette a felhasználók magányosságát

Más felmérések szubjektív visszajelzések alapján jutottak hasonló eredményre: egy amerikai egyetemi kutatásban a Replikát használó diákok 63 százaléka mondta, hogy a digitális társ segített mérsékelni magányát vagy szorongását.

Ugyanakkor néhány kutató óvatosságra int: egy MIT Media Lab által elvégzett vizsgálat arra utal, hogy a chatbotok egyfajta tükörként működnek, visszatükrözik a felhasználó érzelmi tónusát (amennyiben vidám, akkor vidám választ ad, ha szomorú, akkor a chatbot is szomorúan reagál). Ez pedig felveti a kérdést, hogy a nagyon magányos, depresszív felhasználók esetében vajon nem erősítheti-e fel a negatív spirált egy ilyen AI-alapú chatbot.

Kész üzleti modellek vannak az érzelmi munka automatizálására

Egy előrejelzés szerint a generatív AI piaca 2032-re 1300 milliárd dolláros iparággá nőhet, ennek egy jelentős szelete az AI-szimulált társas szolgáltatások térnyerése. Már most is látjuk, hogy a Big Tech is rámozdult a magány monetizálására: a Meta bejelentette, hogy AI „barátokat” fog kínálni a platformjain, mivel ezek az eszközök „kitölthetik az emberek életében lévő érzelmi űrt”.

Az AI-társak üzleti modellje jellemzően freemium vagy előfizetéses rendszer: az alap beszélgetés ingyenes, azonban a fokozatosan kialakuló érzelmi kötődésből fakadó igényeket fizetős extrákkal elégítik ki. A Replika például az ingyenes mellett Pro, Ultra és Platinum előfizetési csomagokkal is rendelkezik, amelyek különböző mértékben oldanak fel extra funkciókat.

Így a gyakorlatban előfizetési díjért magányűző digitális szerelmet kínálnak: a Replika hirdetései nyíltan magányos, valódi kapcsolatokat nehezen találó embereket céloznak meg, azt sugallva, hogy aki intimitásra vagy megértésre vágyik, az a prémium csomaggal virtuális romantikát és erotikus „szelfiket” kaphat a chatbotjától. A kritikusok szerint ezek a szolgáltatások „monetizálják a magányt”, üzleti hasznot húzva a felhasználók érzelmi kiszolgáltatottságából.

Az Ada Lovelace Institute elemzése szerint ezek a rendszerek fáradhatatlan figyelmet és empátiát kínálnak, mindig azt nyújtva, amit a felhasználó ellenállhatatlannak talál, nem feltétlenül azt, amire valóban szüksége lenne. A logika hasonló a közösségi média algoritmusaihoz: a cél a minél hosszabb felhasználói interakció, hiszen ebből lesz egyre több adat és profit. A fejlesztők igyekeznek etikai standardokat bevezetni (például tiltják a veszélyes tanácsokat vagy bizonyos tartalmakat), de ahogy számos példa mutatja, gyakran csak utólag, nyomás hatására korrigálnak.

Mindeközben a befektetők öntik a pénzt a szektorba: a Character.AI fejlesztői 2023-ban 200 millió dolláros befektetést kaptak, miután kiszűrték a felnőtt tartalmakat a termékből. A Microsoft is jelentős (nagyjából 2 milliárd dolláros) részesedést szerzett a Replika mögött álló cégben, ezzel is jelezve, hogy a nagyvállalatok a munkahelyi mentálhigiéné kapcsán is látnak potenciált ezekben a chatbotokban.

Mi a helyzet itthon?

A magyar társadalmat is erősen érinti a magány: egy 23 országra kiterjedő reprezentatív felmérés szerint a magyar felnőttek 56 százaléka érzi magát valamilyen mértékben magányosnak, ami alapján Magyarország a 7. legmagányosabb nemzet a vizsgált európai országok sorában.

A magány ráadásul nem csak az időseket sújtja, a hazai adatok szerint épp ellenkező a trend: minél fiatalabb korosztályt nézünk, annál nagyobb arányban érzik magukat magányosnak az emberek. 

A 18–24 éves magyar fiatalok közül 10-ből 7 magányosnak nevezte magát valamilyen formában.

Az életkor előrehaladtával ez az arány fokozatosan csökken, de még így is elmondható, hogy a fiatal felnőttek a leginkább érzelmileg elszigetelt Magyarországon.

A magyarországi magányosság okai között a felmérések szerint az első helyen a túlzott munkaterhelés és időhiány áll. A megkérdezettek 25 százaléka mondta azt, hogy a túl sok munka miatt nem jut elég ideje a társas kapcsolataira, ezért érzi magát egyedül. Sokaknál a párkapcsolat vagy közeli hozzátartozó elvesztése is fontos tényező, illetve a rossz egészségi állapot és mozgáskorlátozottság okozhat izolációt.

Össztársadalmi szinten a magányosság hatása már most is érezhető: kutatások kimutatták, hogy a tartósan magukat magányosnak érzők körében alacsonyabb a bizalmi szint mások felé, gyengébb a közösségi részvétel és a politikai aktivitás, illetve gyakrabban fordul elő krónikus stressz és depresszió.

Mindez arra utal, hogy Magyarországon is komplex népegészségügyi és társadalmi problémaként kell tekinteni a magány jelenségére, amelynek kezelésére a digitalizáció a fentiekhez hasonló kérdőjeles megoldásokat tudja kínálni.

Kapcsolódó