A magyar tudomány és kutatás a megújulás küszöbén: nemzetköziség és AI a fókuszban

Kezdjük az AI Symposiummal, ami a közeljövőben lesz. Tudnának erről mesélni, hogy pontosan mi ez és hogy fog kinézni?

Gulyás Balázs: Az elmúlt évtizedekben a számítástechnika és a mesterséges intelligencia tudományágainak megalapozásában magyar kutatók kiemelkedő szerepet játszottak, elég csak Neumann János, Kemény János, Rényi Alfréd, Lovász László vagy Gróf András (Andrew Grove) neveit megemlíteni. Ha már a technológia megalapozásánál ilyen kiemelt szerep jutott matematikusainknak, Magyarország továbbra sem maradhat le ezen a téren. A május 8-10 között megrendezésre kerülő nemzetközi AI Symposiumunkat azért szerveztük meg, mert mi a HUN-REN-nél azt valljuk, hogy a magyarok nem csupán követői hanem továbbra is aktív formálói kell, hogy legyenek a technológia fejlődésének.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Jakab Roland: Az AI Symposium egy rangos nemzetközi tudományos seregszemle, amelynek a fókuszában a mesterséges intelligencia áll. Meg akarjuk érteni még mélyebben, hogy mik az AI alapvetései, melyek azok a kulcsképességek, amelyek egyre nagyobb hatást gyakorolnak a tudomány fejlődésére, ezáltal a mindennapjainkra és a gazdasági folyamatokra. Arra törekszünk, hogy a mesterséges intelligenciát eszközként használva új szintre emeljük a hazai kutatásokat. Arra a szintre amelyik azt jelenti, hogy a magyar tudomány, a magyar kutatás versenyképes a nemzetközi térben.

Mi a Symposium célja és milyen folyamat vezet egy AI-intézet létrehozásához?

G.B.: A versenyképességet azzal szeretnénk erősíteni, hogy Magyarországra hívtuk azokat a jelentős tudósokat, kutatókat, akik a technológiának egy adott területén a világ vezető kutatói. Ők – több mint ötvenen – tartanak előadásokat a Symposiumon.

Olyan közönséget hívtunk össze a Várkert Bazárba, akik vagy kutatják, vagy most tanulják, vagy már elkezdték használni a mesterséges intelligencia eszközeit. A cél, hogy legyen egy közös nagy inspirációs tér, egy első komoly kiindulópont amelyből elindulhatunk abba az irányba, hogy a HUN-REN-ben karakteresen megjelenik a mesterséges intelligencia egy önálló programba szervezve. E téren kiemelkedő jelentőségű, hogy Jakab Roland vezérigazgató úr a Magyar Mesterséges Intelligencia Koalíció elnöke is.

J.R.: Fontos hangsúlyozni, hogy ez az esemény nem egy önálló elszigetelt kezdeményezés. Célunk, hogy a mesterséges intelligencia a HUN-REN intézményrendszerében is markánsan megjelenjen ezért egy lépcsőzetesen felépített fejlesztési tervet dolgoztunk ki. Ennek az első lépése az AI Symposium megszervezése volt, amely egyben fórum is arra, hogy a kutatók, fejlesztők, hallgatók és ipari szereplők találkozhassanak, együtt gondolkodhassanak, és együtt építsék a tudásalapú jövőt. Amennyiben sikerül elérnünk azt a kritikus tömeget, amely lehetővé teszi számunkra, hogy ezt a programot külön egységben szervezzük, akkor egy szakmailag és szervezetileg egyaránt strukturált AI-intézet megalapítását mozdítjuk elő.

Milyen tudományos területekre összpontosít a Symposium? Kik a főbb nemzetközi partnerek, mi alapján lettek kiválasztva?

J.R.: Négy nagy kutatási területre fókuszálunk. Az első a megbízható és fenntartható mesterséges intelligencia: olyan algoritmusok és modellek fejlesztése, amelyek kisebb energiaigénnyel is képesek nagy, megbízható teljesítményre. A második az AI alkalmazása az egészségügyben, különös tekintettel az orvosi diagnosztikára és terápiatervezésre. A harmadik terület a hálózatkutatás, amely alapvető fontosságú a komplex rendszerek megértésében, míg a negyedik az ipari automatizáció és a gépi látás ahol a gépek valós idejű érzékelése és döntéshozatala jelentős versenyelőnyt biztosít az ipari szereplőknek.

A nemzetközi előadóink kiválasztásánál tudatosan arra törekedtünk, hogy kik azok a kutatók, akik a legtöbb hivatkozással legnagyobb hatással bírnak ezen a négy területen. A világ olyan vezető tudósait hívtuk meg, akik valódi „gravitációs pontjai” ezeknek a szakterületeknek. Így biztosak lehetünk abban, hogy a hazai résztvevők valóban a legfrissebb, leginnovatívabb ismeretekhez juthatnak hozzá közvetlenül azoktól, akik formálják a mesterséges intelligencia jövőjét.

G.B.: A legfőbb célunk, hogy a tudás és kutatói együttműködések – amelyek elengedhetetlenek a nemzetközileg versenyképes kutatásokhoz – erősödjenek Magyarországon. Szeretnénk megérteni, hogyan és milyen területeken fejlődik a mesterséges intelligencia, valamint feltárni azokat a kulcskérdéseket vagy dilemmákat, amelyeket jelenleg a mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatók fontosnak tartanak.

Térjünk át a HUN-REN szervezetének az átalakulására. Ez a folyamat hol tart most, és pontosan hogyan nézett ki, jelenleg hol tartanak, illetve mi várható a jövőben?

G.B.: 2023. május 1-jén kértek fel a HUN-REN elnöki tisztségére. 42 év külföldön töltött akadémiai pályafutás után tértem haza, és megkértem Jakab Rolandot, az Ericsson volt regionális igazgatóját, hogy legyen együttműködő társam a magyar kutatási, innovációs ökoszisztémában meghatározó – víziónk szerint zászlóshajó – szerepet betöltő intézmény megújításában.

Az elmúlt két év három nagy fejezetre osztható, három karakteres tevékenységi kör mentén. Az első az volt, hogy alaposan felmérjük mivel is rendelkezünk: miből áll a magyar kutatási hálózat, mik a fő tevékenységi területei, milyen a felépítése, a struktúrái, a működési rendje és végső soron milyen teljesítményt nyújt. A második a felmérésre és a nemzetközi jó példákra alapozott új működési modell kidolgozása volt. A harmadik pedig a felkészülés az új működési modellre való áttérésre.

Hogyan értékelték a magyar kutatási hálózat jelenlegi helyzetét?

J.R.: Az értékeléshez elsősorban olyan nemzetközi szakértőket hívtunk Magyarországra, akik a szakmájuk legkiválóbb képviselői, a saját szakterületükön a világ élvonalába tartoznak. Ők adtak tudományos szempontból és kutatási értékrend szempontból is átfogó képet arról, hogy a magyar kutatók milyen szinten dolgoznak, milyen típusú eredményeket hoznak és mindezt milyen tudományos színvonalon teszik. A vizsgálat nem csupán az eredményekre terjedt ki, azt is néztük, hogy mindezt milyen támogatási háttér mellett érik el, legyen szó pénzügyi vagy logisztikai támogatásról, de fontos az adminisztratív támogatások rendszere is. A magyar helyzetet természetesen összevetettük hasonló nemzetközi nagy tudományos kutatási hálózatok működésével is. Ez a nagyszabású átvilágítás közel száz nemzetközi szakértő bevonásával zajlott és természetesen nem csak tudományos, hanem gazdasági, innovációs, pénzügyi és egyéb szempontokat is figyelembe vettünk.

G.B.: Az értékelés eredménye egyértelműen azt mutatta, hogy a magyar kutatási hálózat kiváló kutatókkal rendelkezik, olyan szakemberekkel, akik bárhol a világban megállnák a helyüket. Ennek ellenére a hálózat teljesítménye mégsem tud teljességgel érvényesülni, mert kutatóink tehetsége, képességei nem bontakozhatnak ki teljes mértékben. Világosan látható, hogy vannak olyan kutatási hálózatok, amelyek ugyanannyi kutatóra vagy pénzeszközre lebontva, tehát mondjuk egységnyi pénzeszköz egy euró egy dollár vagy egy forintra lebontva jelentősen magasabb tudományos, gazdasági, innovációs teljesítményt, vagy egyéb hatást tudnak elérni.

Milyen következtetéseket vontak le a nemzetközi összehasonlítások alapján?

G.B.: Amikor nemzetközi összehasonlításban vizsgáltuk meg a HUN-REN teljesítményét, két tanulmány is készült, egyik esetben 20, egy másik tanulmány 24 nemzetközi hasonló típusú kutatóhálózattal vetette össze a mi tevékenységünket, azt mutatja, hogy egyelőre az 50 százalékos nemzetközi átlag alatt vagyunk, különösen akkor – ahogy említettem – ha azt egységnyi pénzügyi ráfordításra vetítve- azaz egyetlen forintból, euróból vagy dollárból elért gazdasági vagy tudományos hatás alapján vizsgáljuk. A következtetésünk világos volt, és ezt nem mi, mint vezetők magunk hoztuk, hanem az a független nemzetközi – közel száz szaktekintélyből álló – bizottság, amely a hálózat teljes átvilágítását elvégezte. A megállapításuk szerint kutatóink kiváló képességekkel rendelkeznek azonban a jelenlegi hálózati működés nem képes ezt a potenciált érvényre juttatni. A magyar kutatási hálózat olyan elavult működési rend szerint dolgozik olykor még az ötvenes évekből öröklött működési mechanizmusokkal, amelyek ahelyett, hogy támogatnák inkább akadályozzák, hogy az elért eredmények valóban beépüljenek a tudományos, társadalmi és gazdasági értékláncba. Márpedig a tudomány és a kutatás nem önmagáért van, célja nem lehet más, mint hogy megvalósítható megoldásokat hozzon korunk és nemzetünk kihívásaira és hozzájáruljon a magyar gazdaság versenyképességének erősítéséhez.

Milyen konkrét problémákat tártak fel a hálózat működésében?

J.R.: Olyan rendszerszintű problémákkal szembesültünk, mint például a papíralapú adminisztráció. A világ élvonalában ez gyakorlatilag már ismeretlen. Ide sorolnám, hogy kutatóintézeti hálózatunk jelenleg 20 különálló jogi személyből áll és ezek a kutatóhelyek más és más pénzügyi és könyvelési rendszereket használnak, ez rendkívül nehezíti az egységes irányítást és átláthatóságot. Még a kutató fogalmát sem definiálta egységesen a kutatóhálózat, intézményenként eltérő meghatározásokkal dolgoztak így az alapvető szerepkörök és felelősségi körök sem voltak tisztázottak. Sorolhatnánk mindazokat a megdöbbentő tényeket, amelyek alapján arra következtetünk, hogy ezt az alapoktól építkezve kell megújítanunk annak érdekében, hogy a kutatóink a legjobb teljesítményt tudják nyújtani versenyképes kutatási környezetben.

G.B.: Említek még egy súlyos példát. A 49 kutatóintézetünk formálisan 18 nagy kutatóhelybe szerveződik, de a gyakorlatban nem hálózatként működik, hanem inkább olyan elszigetelt szervezeti egységekről beszélhetünk, amik elefántcsonttoronyként léteznek. Ezt jól mutatja, hogy a kutatóintézetek közötti együttműködésből származó publikációk aránya kevesebb mint 4 százalék a teljes tudományos teljesítményen belül.

Milyen nemzetközi példákat vettek alapul a megújuláshoz?

G.B.: Nemzetközi összehasonlításban vizsgáltuk meg hogyan működnek a világ élvonalába tartozó kutatási hálózatok Amerikában, Nyugat-Európában és Délkelet-Ázsiában egyaránt. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy – mivel az Európai Unió tagjai vagyunk – elsősorban az európai modellek adják számunkra a releváns viszonyítási alapot. Aranymértékként a francia CNRS és a német Max Planck Intézet hálózat mintáját vettük, ennek alapján modelleztük le azt, hogy milyen módon kellene előrelépni, milyen szervezeti és működési átalakítást kellene alkalmaznunk ahhoz, hogy a magyar kutatási hálózat is felzárkózhasson a nemzetközi élmezőnyhöz. Ha szabad egy sportos hasonlattal élni: nálunk is megvannak a kiváló játékosok – a kutatóink – csak éppen a csapatstruktúra és a támogatói háttér nem működik jól. A cél az, hogy a Bajnokok Ligája szintjére hozzuk a csapatot és megnyerjük a bajnokságot.

Hogyan vonták be a kutatóintézetek munkatársait a modell kialakításába, és milyen támogatást kaptak a kormányzattól?

J.R.: A kutatási hálózat újraszervezésére kidolgozott modellt nem zárt körben végeztük el magunk között vagy csak szakértők segítségével, hanem ebben részt vett gyakorlatilag minden intézetünk minden főigazgatója és az intézeteink számos munkatársa, így valóban belülről jövő, átgondolt és közösen felépített javaslat született. A koncepcióalkotás során megkérdeztük a kutatóhálózat valamennyi munkatársát is a véleményüket kérve, és örömünkre szolgált, hogy több mint 1300-an adtak számunkra visszajelzést a HUN-REN több mint 6 ezer dolgozója közül. Az ilyen módon összeállított modellt letettük a kormányzat asztalára, akik nagyon fogékony partnerként álltak hozzá. Egyetértettünk abban, hogy közös erővel kell elindulnunk a kutatási hálózat megújításának útján. A cél, hogy a legfőbb szempontokat és legfontosabb elveket, működési kereteket egy új önálló törvény foglalja össze.  Ennek alapján olyan keretszerződés köthető az állammal egy közfeladat finanszírozási konstrukcióban, amelyben egyrészt közösen definiáljuk a kiemelt tématerületi prioritásokat, azaz azokat a kutatási témákat, amelyekkel a HUN-REN-nek mindenképpen foglalkoznia szükséges az ország társadalmi és gazdasági érdekei alapján, másrészt szintén közösen megállapított számszerűsített teljesítményelvárásokhoz kapcsolt módon teszi lehetővé a többlet támogatást, ez pedig megteremti az alapját annak, hogy a magyar kutatási hálózat tartósan fenntarthatóvá és versenyképessé váljon. Ez a működési rend az alapja az EU számos hasonló kutatási hálózatának, így a francia CNRS-nek, a német kutatási hálózatoknak (Max Planck, Fraunhofer, Leibniz, Helmholtz) vagy a svájci ETH Domain-nek.

Milyen vagyoni kérdések merültek fel az átalakítás során?

G.B.: A megújítási folyamat egyik alapvető szempontja volt, hogy a kutatóhálózat a működéséhez szükséges ingatlanokat és eszközöket saját tulajdonba kapja meg. Jelenleg ugyanis a kutatóink többsége olyan ingatlanokban és infrastuktúrával dolgozik, amely továbbra is a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tulajdonában van. Előfordul, hogy kisebb karbantartási munkálatok, mint egy ablaküveg betörése vagy egy új műszer beállításához kapcsolódó laborátalakítás miatt is az MTA jóváhagyása szükséges, ami a legjobb szándék esetén is óhatatlanul időigényes és a versenyképességünket, a gyors reagálási képességünket napi szinten limitálja.  A saját tulajdonú kutatási infrastruktúra aránya alacsony mivel az eszközök és ingatlanok a HUN-REN (korábban Eötvös Loránd Kutatóhálózat) létrehozásakor az Akadémia tulajdonában maradtak.

Ez a helyzet hosszú távon fenntarthatatlan, ha valóban független és stabil környezetet akarunk biztosítani a kutatóink számára. Azt kértük a kormánytól, hogy vásárolja meg az Akadémiától az ingatlanokat és adja ingyenesen, de kutatási közfeladattal terhelten a HUN-REN tulajdonába azokat. A kormány ebben partner volt és tavaly decemberben az Akadémia Közgyűlése is az ügy mellé állt. Sajnos az adásvételre még nem tudott sor kerülni, mert egy akadémikus jogi úton támadta meg az MTA többségi, demokratikus úton hozott döntését, de úgy a kormány, mint az MTA oldaláról a szándék továbbra is fennáll és aktívan dolgozik Hankó Balázs miniszter és Freund Tamás Akadémia elnök, hogy a kialakult méltatlan helyzet ellenére is mielőbb megszülethessen a megállapodás.

Mi volt a legfontosabb szempont az átalakítás során?

G.B.: Már a folyamat elején fontos volt, hogy átfogó képünk legyen a hálózatban lévő fájdalompontokról, hogy hol vannak azok a beavatkozási pontok, amelyeket kezelnünk kell és mi az a sorrendiség, amelyben ezeket a kezelendő területeket rendeznünk kell. A legfontosabb következtetés egyértelmű volt: a kutatót kell a rendszer középpontjába állítani.

Olyan szervezetet építünk, ahol a kutató az idejének a lehető legnagyobb részét tényleges kutatómunkával töltheti.

Ehhez olyan támogató környezetet biztosítunk számára, amelyben megvan a képesség, hogy ha van egy ötlet, van egy eredeti gondolat, amelyre lehetne egy technológiatranszfert elindítani, akkor azt az ötletet hogyan lehetne továbbvinni. A rendszerünk végig tudja kísérni az ötletet az értékláncolatban, lehet belőle licensz vagy egy önálló vállalkozás, vagy akár egy nagyipari partner számára értékes fejlesztés. A célunk az, hogy a kutatók érvényesüljenek.

J.R.: Egy olyan rendszert szeretnénk felépíteni, amelyben a kutató áll középen, a mi feladatunk pedig az, hogy felfedezéseik értékláncba való becsatolásában, ötleteik megvalósításában, technológiatranszfer és innovációs kérdésekben tanácsadással segítsük őket. Ebben olyan tapasztalt szakemberek működnek közre, akik adott esetben a nemzetközi színtéren is helytálltak már, tudják, hogyan kell például egy szabadalomhoz kapcsolódóan egy piaci felmérést elvégezni.

Ezért hozzuk létre a HUNRENTECH Kft. technológiatranszfer-céget. Ennek a cégnek az a célja, hogy segítse a kutatókat az ötlettől a piacra vitelig. Olyan világszínvonalú példák inspiráltak minket, mint az MIT (Massachusetts Institute of Technology) és a Harvard köré épült ökoszisztéma az USA-ban, a Cambridge Enterprise az Egyesült Királyságban vagy az SG Innovate Szingapúrban. Ezekkel a szervezetekkel stratégiai partneri kapcsolatokat alakítottunk ki, csereprogramokat indítunk, és szeretnénk tőlük tanulni – sőt, azt is tervezzük, hogy delegáltakat kérünk tőlük a HUNRENTECH irányítótestületébe. Tesszük ezt azért, mert nem engedhetjük meg, hogy a kiváló kutatóink eredményei csak publikációk formájában jelenjenek meg. A publikáció meghatározó része a folyamatnak, de a céljaink ennél többre irányulnak. A célunk, hogy minél több tudományos és műszaki áttörés, ami a HUN-REN-ben születik mielőbb a piacra tudjon kerülni technológiák és innovatív termékek formájában, hogy a társadalmi és gazdasági kihívásokra ne csak elméleti, hanem tényleges, gyakorlati válaszokat adjunk általuk.

Milyen konkrét lépéseket tesznek a kutatók támogatására?

J.R.: Az egyik legfontosabb tennivaló, hogy radikálisan javítsuk a kutatók bérezésének helyzetét, erre egyértelmű átlátható kutatói életpályamodellt dolgoztunk ki. A modell lefedi a teljes pályát: már a nálunk dolgozó doktoranduszoktól kezdve a tudományos munkatársakon át a kutatóprofesszorokig világosan meghatároztuk milyen szakmai feltételeknek kell megfelelni, milyen elvárások vannak és milyen bérezés tartozik az adott pozícióhoz.

G.B.: Ennek a kidolgozásában a nemzetközi jógyakorlatok áttekintésén túl a hálózat minden intézetéből bevontunk kutatókat, hogy ők maguk mondják meg, hogy szerintük mi az a reális elvárás, és mi az a reális bérezés, ami egy pozícióhoz tartozik. Hiteles, a szakma által elfogadott bérezési és ahhoz kapcsolódó teljesítményértékelési rendszert hozunk létre. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a kutatók pontosan tudják: ha magasabb szintre szeretnének lépni, milyen út vezet odáig és milyen szakmai és anyagi elismerésre számíthatnak. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos lépés, mert nemcsak biztonságot, de tervezhetőséget is ad.

Megvalósul a bérrendezés?

G.B.: Ahogy említettük, a kutatóintézetek által használt ingatlanok HUN-REN tulajdonba kerülése kulcskérdés a versenyképességünk szempontjából. A kormány és az MTA közötti adásvételi szerződés így kulcsfontosságú, és ahogy említettük biztató jelzéseket kaptunk a kormányzat irányából, hogy a már említett méltatlan jogi eljárás ellenére remélhetőleg hamarosan konszenzusos előrelépés várható az ügyben. Ezt követi majd az új, versenyképes jogi formában felálló HUN-REN formális megalapítása, ehhez kapcsolódóan pedig a költségvetési keretünk 2027-re megkétszereződik. A HUN-REN megújulása tehát megduplázott költségvetést és már 2025-ben megindított, számottevő bérrendezést jelent.

Mi a helyzet az utánpótlás kérdésével, milyen stratégiával terveznek?

J.R.: A fiatal kutatók kiemelten fontos szerepet töltenek be a HUN-REN jövőjében. Ezért dolgoztunk ki egy világos, teljesítményalapú karriermodellt. Fontos számunkra, hogy már a pályájuk elején egyértelmű legyen, mit várunk el és mit kínálunk számukra. Ebben segítenek a belső mentorprogramjaink, a rendszeres képzések, valamint a nemzetközi pályázatokban való részvétel elősegítése.

G.B.: Egy fiatal kutatónak tudnia kell, hogy ha csatlakozik hozzánk, akkor egy olyan közegbe érkezik, ahol értik és támogatják az ambícióit. Lehetősége van bekapcsolódni nagy nemzetközi projektekbe, hozzáférni a legmodernebb AI-eszközökhöz, és ahol segítséget kap a tudományos pályázatok sikeres megírásához. Ezt egészíti ki a HUN-REN Akadémia, ahol például projektmenedzsmentet, innovációmenedzsmentet vagy prezentációs technikát is tanítunk.

Milyen szerepet játszik a nemzetközi láthatóság növelése a HUN-REN stratégiájában?

J.R.: Nemcsak jelen akarunk lenni Európában, hanem alakítani is. A HUN-REN stratégiájának fontos eleme, hogy a kutatóink minél aktívabban bekapcsolódjanak a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Ehhez három dologra van szükség: minőségre, tudatos stratégiára és láthatóságra. Ezért dolgozunk azon, hogy minél több nemzetközi együttműködés szülessen.

Ha egy fiatal kutató például egy európai uniós pályázaton sikerrel szerepel, akkor azt bemutatjuk, elismerjük és lehetőséget biztosítunk arra, hogy tudását másokkal is megossza. Ez motivál, közösséget teremt és erősíti a HUN-REN márkát a nemzetközi térben is. Célunk, hogy ne csak résztvevői, hanem alakítói legyünk európai és globális kutatási konzorciumoknak.

G.B.: Egy sikeres HUN-REN nemcsak a magyar kutatóknak biztosít nemzetközi láthatóságot a világban, hanem országunk láthatóságát és nemzetközi megítélését is sikeresen javítja, hasonlóan az elmúlt 30 évben kiemelkedő tudományos-innovációs sikereket felmutató ázsiai kis tigrisek – Szingapúr, Taiwan, Hong-Kong, Dél Korea – példájához. Ezzel hozzájárulva az ország innovációs stratégiája, a Neumann János Program céljainak eléréséhez.