Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Chat Control 1.0 néven emlegetett ideiglenes szabály lehetőséget biztosít az online szolgáltatóknak arra, hogy automatizált eszközökkel vizsgálják át a felhasználók magánkommunikációját gyermekek szexuális bántalmazására utaló tartalmak után kutatva. A végleges és lényegesen szélesebb Chat Control 2.0-ról még nem született megállapodás, a legfontosabb konfliktus éppen arról szól, hogy az Európai Unió meddig mehet el a digitális magánszféra korlátozásában.
Több kérdés is felmerült a témával kapcsolatban: egyrészt, hogy az online platformok önkéntesen vizsgálhassák-e a felhasználók kommunikációját gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló tartalmak után kutatva. A mostani európai parlamenti döntés erről szólt, a kritikusok szerint az ideiglenes kivétel azonban normalizálhatja azt az infrastruktúrát és politikai gondolkodást, amelyre később egy jóval szélesebb ellenőrzési rendszer épülhet.
Ez lenne a Chat Control 2.0, egy állandó uniós rendszer, amely már kötelezettségeket, kockázatértékelést, hatósági utasításokat és egy új európai központot is tartalmazna. Itt már megjelenik egy technológiai vörös vonal is, miszerint kiterjedhet-e bármilyen ellenőrzés a végpontok között titkosított üzenetekre is, és ha igen, akkor lehetséges-e ezt úgy megtenni, hogy a titkosítás a gyakorlatban ne veszítse el az értelmét?
Az EP-képviselők július 9-én a tagállamokat képviselő Európai Tanács álláspontjáról szavaztak, amely visszaállítaná az ePrivacy szabályok alól időközben lejárt ideiglenes kivételt. Ez teszi lehetővé, hogy egyes elektronikus kommunikációs szolgáltatók önkéntesen keressenek, jelentsenek és távolítsanak el gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyagokat, illetve gyermekek szexuális célú behálózására utaló tartalmakat.
Az Európai Parlament azonban módosította a tanácsi szöveget: kifejezetten kizárná a hatálya alól azokat a kommunikációs csatornákat, amelyeknél végpontok közötti titkosítást alkalmaznak, alkalmaztak vagy a jövőben alkalmazni fognak. A módosított szöveg visszakerült a Tanácshoz, amelynek három hónapja van arra, hogy elfogadja vagy elutasítsa a parlamenti változtatásokat. Ha nem fogad el mindent, egyeztetőeljárás következik.
Az uniós jogalkotók ezzel ismét megnyitották az utat a magánkommunikáció automatizált szolgáltatói vizsgálata előtt. Az önkéntes jelző itt nem azt jelenti, hogy a felhasználó önként hozzájárul az üzenetei vizsgálatához, hanem azt, hogy a szolgáltató döntheti el, alkalmaz-e ilyen technológiát. A szabályozás tehát jogi lehetőséget teremt arra, hogy magáncégek automatizált rendszerekkel feldolgozzák a kommunikáció tartalmát, majd a gyanúsnak ítélt eseteket továbbítsák.
Mi pontosan az a Chat Control 1.0?
A hivatalosan az ePrivacy-irányelvtől való ideiglenes eltérésként ismert 2021/1232-es rendeletet 2021-ben fogadták el.
Az előzmény az volt, hogy az elektronikus kommunikációra vonatkozó uniós szabályok kiterjedtek az internetes üzenetküldő szolgáltatásokra is. Ezek a rendelkezések fő szabályként védik a kommunikáció és a kapcsolódó forgalmi adatok bizalmasságát. Emiatt jogilag kérdésessé vált, hogy a platformok folytathatják-e korábbi, önkéntesen alkalmazott gyakorlataikat, amelyekkel gyermekbántalmazást ábrázoló tartalmakat próbáltak azonosítani.
A Chat Control 1.0 ezért ideiglenes kivételt hozott létre: meghatározott feltételek mellett lehetővé tette az internetes kommunikációs szolgáltatóknak, hogy technológiai eszközökkel keressenek, jelentsenek és távolítsanak el ilyen tartalmakat.
A kivétel eredetileg 2024. augusztus 3-án járt volna le, majd 2026. április 3-ig meghosszabbították. Az Európai Parlament 2026 márciusában nem támogatta az újabb hosszabbítást, így az ideiglenes szabályozás hatályát vesztette. Az Európai Bizottság azt szerette volna, hogy 2028. április 3-ig vagy az állandó szabály elfogadásáig maradjon fenn a kivétel.
A Tanács ezután második olvasatra visszaküldte az ügyet az Európai Parlamentnek. Ez vezetett a július 9-i szavazáshoz.
Az Európai Adatvédelmi Biztos korábban arra figyelmeztetett, hogy az összes szöveges kommunikáció általános, megkülönböztetés nélküli automatizált elemzése nem felel meg a szükségesség és az arányosság elvének. Különösen problémásak lehetnek az új, korábban nem ismert képek vagy a grooming felismerésére használt valószínűségi rendszerek, amelyeknél magasabb a téves találatok kockázata.
A parlamenti többség elutasította volna, mégis továbbment
A július 9-i szavazás különös eredménye jelentős részben az uniós eljárási szabályokból következett. A képviselők először arról döntöttek, hogy teljes egészében elutasítsák-e a Tanács álláspontját. A szavazás kérdése tehát nem az volt, hogy „támogatja-e a Chat Controlt”, hanem hogy „elutasítja-e a tanácsi álláspontot”.
Ennek megfelelően az igen szavazat jelentette az elutasítást, a nem szavazat pedig azt, hogy az elutasítás ne történjen meg.
Az elutasításra 314-en, ellene 276-an szavaztak, 17-en tartózkodtak. Vagyis a jelen lévő képviselők egyszerű többsége elutasította volna a tanácsi álláspontot. A második olvasatban azonban nem egyszerű, hanem a Parlament teljes létszámához viszonyított abszolút többségre, azaz legalább 360 szavazatra lett volna szükség. Mivel ezt nem érték el, az elutasítás elbukott.
A Parlament ezt követően elfogadta a végpontok közötti titkosítást védő módosításokat. Az így módosított teljes szöveg elutasítását már 276-an támogatták, 286-an ellenezték, 30-an tartózkodtak. Ezzel lezárult a parlamenti második olvasat, és a szöveget visszaküldték a Tanácsnak.
A Chat Control 2.0 már egészen más léptéket jelentene
A Chat Control 2.0 a 2022-ben benyújtott állandó uniós rendelettervezet közkeletű elnevezése. Az Európai Bizottság eredeti javaslata nem elégedett meg azzal, hogy a szolgáltatók önkéntesen járhassanak el. Kockázatértékelési és megelőzési kötelezettségeket vezetett volna be, valamint bizonyos esetekben lehetővé tette volna, hogy az illetékes hatóságok úgynevezett felderítési utasítást adjanak a szolgáltatóknak.
A rendszer az ismert és korábban már azonosított gyermekbántalmazási anyagok mellett új, korábban nem ismert tartalmakat, valamint gyermekek szexuális célú megkeresésére utaló beszélgetéseket is keresne. Emellett létrejönne egy új uniós ügynökség, az Európai Gyermekek Szexuális Bántalmazása Elleni Központ, amely fogadná és értékelné a szolgáltatóktól érkező bejelentéseket, illetve támogatná a tagállami hatóságokat.
A tervezet azonban azóta jelentős változáson esett át. Az Európai Parlament 2023-as tárgyalási álláspontja megpróbálta szűkíteni az eredeti bizottsági javaslatot, többek között a végpontok közötti titkosítás védelmével és bizonyos kommunikációs formák kizárásával. Az európai adatvédelmi hatóságok ugyanakkor még ebben a szűkebb változatban is túl általánosnak találták a felderítési utasítások lehetséges célcsoportját, és arra figyelmeztettek, hogy a technológia tévesen olyan személyeket is megjelölhet, akiknek semmi közük gyermekbántalmazással kapcsolatos bűncselekményhez.
A tagállamok végül 2025 novemberében jutottak közös tanácsi álláspontra. Ebben kötelező szolgáltatói kockázatértékelések, kockázatcsökkentő intézkedések, eltávolítási és hozzáférés-blokkolási utasítások, valamint az új uniós központ létrehozása szerepel. A Tanács emellett az önkéntes felderítést lehetővé tevő ideiglenes kivételt állandósítaná.
A Parlament és a Tanács 2026 első felében a rendelet nagy részéről már kompromisszumot kötött. A parlamenti tárgyalók június végén ugyanakkor közölték, hogy a legfontosabb nyitott kérdések egyike továbbra is maga a „felderítés”, amely a kritikusok szerint a Chat Control 2.0 legveszélyesebb eleme.
Egyáltalán hogyan vizsgálhatók át az üzenetek?
Az ismert gyermekbántalmazási anyagok felismerése technikailag eltér az új képek vagy a grooming észlelésétől. Az ismert képeknél és videóknál úgynevezett digitális ujjlenyomatokat, hashértékeket lehet összevetni korábban már ellenőrzött adatbázisokkal. Az új, még nem ismert képek azonosításához azonban már mesterséges intelligencián alapuló képfelismerésre van szükség. A grooming felderítése pedig a beszélgetések nyelvi, tartalmi és viselkedési mintáinak elemzését igényli. Ezek azonban csak valószínűségi rendszerek, így nem bizonyítják, hogy bűncselekmény történt, hanem mindössze kockázati jelzést adnak. A téves találatoknak azonban nagyon súlyos következményei lehetnek. Az Európai Adatvédelmi Biztos külön figyelmeztetett arra, hogy a rendszerek beleegyezéssel létrehozott és megosztott képeket is megjelölhetnek.
Az egyik legvitatottabb megoldás az úgynevezett kliensoldali szkennelés. Ilyenkor az üzenetet a felhasználó készülékén, még a titkosítás előtt vagy közvetlenül a visszafejtés után ellenőrzik. A titkosítás matematikailag akár sértetlenül is maradhat, a kommunikáció bizalmassága azonban megkerülhetővé válik. Az adatvédelmi biztos szerint a kliensoldali szkennelés jelentősen ronthatja a kommunikáció bizalmasságát, az összes szöveges üzenet általános és automatizált elemzése pedig aránytalan beavatkozást jelentene.
Így szavaztak a magyar képviselők
A Tisza Párt részéről Bogdán Csaba, Dávid Dóra, Kollár Kinga, Kulja András, Lakos Eszter és Weisz Viktor szavazott nemmel az elutasításra. Gerzsenyi Gabriella nem vett részt a voksolásban.
A Fidesz–KDNP részéről Dömötör Csaba, Gyürk András, Győri Enikő, Gál Kinga, László András, Szekeres Pál és Vicsek Annamária szavazott nemmel. Deutsch Tamás, Ferenc Viktória, Hölvényi György és Schaller-Baross Ernő nem szavazott.
Borvendég Zsuzsanna volt az egyetlen magyar képviselő, aki igennel szavazott a teljes tanácsi álláspont elutasítására. Dobrev Klára tartózkodásával bár nem támogatta aktívan a szabály folytatását, de az elutasításhoz szükséges abszolút többséghez sem járult hozzá, miközben párttársa, Molnár Csaba nem szavazott.
A Tisza képviselői az Európai Néppárt többségével együtt szavaztak: az EPP részt vevő képviselőinek 95 százaléka ellenezte a tanácsi álláspont elutasítását. A Fidesz delegációja viszont szembement saját európai frakciójának többségével. A Patrióták Európáért szavazó képviselőinek 88 százaléka az elutasítást támogatta, a magyar fideszesek viszont nem.
A Tisza azonban nagyobb politikai árat fizet az ügyért, mint a vele azonos módon szavazó Fidesz. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a Tisza támogatóinak jelentős része a jogállamiság, az európai alapjogok, az állami megfigyelés korlátozása és az átlátható kormányzás ígéretét várja a párttól. Számukra különösen érzékeny kérdés, ha a Tisza politikusai egy olyan szabály előtt nyitják meg az utat, amelyet digitális jogvédők tömeges megfigyelésként értelmeznek.
A másik ok a kommunikáció késlekedése volt. A Tisza képviselői szavaztak, de a párt álláspontjának részletes indoklása csak a kritikák felerősödése után jelent meg. Ez azt a benyomást keltette sokakban, hogy a párt valójában nem mérte fel előre a döntés politikai súlyát.
A kritikákra Magyar Péter egy Redditen tartott kérdezz-felelek során reagált részletesebben. Érvelése szerint az interneten terjesztett gyermekbántalmazási tartalmak és a grooming gyakorisága növekszik, az ideiglenes szabályozás hiányában pedig naponta több ezer szolgáltatói bejelentés maradhatna el. Hangsúlyozta, hogy az ideiglenes rendelet nem kötelező szkennelést ír elő, hanem meghatározott garanciák mellett lehetőséget ad az önkéntes adatkezelésre. Álláspontja szerint a platformok nem gyengíthetik a titkosítást, az adatfeldolgozás kizárólag gyermekbántalmazás felderítésére irányulhat, és csak a feltétlenül szükséges mértékig történhet. Azt is megígérte, hogy a végleges szabályozás elfogadása előtt társadalmi egyeztetést tartanak.
Arra azonban nem adott választ, hogy a kritika valójában nem arról szólt, kötelező-e már most minden üzenetet átvizsgálni. Az ellenzők pontosan attól tartanak, hogy az ideiglenes eltérés évről évre történő meghosszabbítása állandósítja a privát kommunikáció szolgáltatói elemzését, miközben előkészíti a végleges rendszer politikai és technikai alapját.
A miniszterelnök arra is hivatkozott, hogy egy Eurobarometer-felmérés szerint a magyarok 75 százaléka támogatja a szigorúbb internetes ellenőrzést. Arra azonban nem tért ki, hogy egészen más kérdés, hogy az emberek támogatják-e az online gyermekbántalmazás elleni szigorúbb fellépést, és az, hogy elfogadják-e valamennyi privát kommunikáció automatizált elemzésének konkrét technikai modelljét.
Felmerül a kérdés, hogy miért volt ez most ennyire fontos Brüsszelnek. Először is létezik egy gyorsan növekvő bűnügyi probléma: az Európai Bizottság adatai szerint az online gyermekbántalmazással kapcsolatos bejelentések száma a 2010-es egymillióról 2025-re több mint 23 millióra emelkedett. Ezek összesen 61,8 millió képet, videót és egyéb fájlt tartalmaztak, miközben a groominggal kapcsolatos jelentések száma öt év alatt több mint harmincszorosára nőtt.
Másrészt az európai bűnüldöző szervek erősen függenek a technológiai cégek bejelentéseitől. A Bizottság szerint a gyermekek szexuális bántalmazásával kapcsolatos büntetőeljárások akár 80 százaléka is szolgáltatói jelentések nyomán indulhat el. Az ideiglenes kivétel lejárata ezért a Bizottság és több tagállami belügyi tárca szemében komoly információvesztést jelentett. Ha a cégek jogi bizonytalanság miatt leállítják az ellenőrzést, akkor kevesebb bejelentés jut el a hatóságokhoz, a politikai felelősség pedig így azokra is visszahullhat, akik hagyták megszűnni a rendszert.
Emellett a hatóságok és hírszerző szolgálatok régóta arra figyelmeztetnek, hogy a végpontok közötti titkosítás miatt egyre több kommunikációhoz nem férnek hozzá még jogszerű nyomozás során sem.
Amit a rendőrség használhat, azt más is célba veheti
Egy olyan technikai rendszer, amely képes a titkosított üzenetek elküldés előtti vizsgálatára, elvileg más tartalomtípusok felismerésére is átállítható. Ami ma kizárólag gyermekbántalmazási képeket keres, az egy későbbi politikai döntéssel vagy technikai támadással más képeket, dokumentumokat, kifejezéseket vagy kapcsolatokat is azonosíthat.
Az infrastruktúra ezzel célpontot teremthet hírszerző szolgálatok, valamint kiberbűnözői csoportok számára. A titkosításban ugyanis nincs olyan hátsó ajtó, amelyet kizárólag a „jó szereplők” tudnak használni.
Az egyik oldal szerint, aki ellenzi az üzenetek ellenőrzését, az megnehezíti a gyermekbántalmazók felderítését. A másik szerint viszont a gyermekvédelem puszta ürügy egy totális európai megfigyelőrendszer felépítésére.
Az azonban biztos, hogy egy demokratikus jogrendben a cél súlyossága önmagában nem tesz elfogadhatóvá bármilyen eszközt. A felderítésnek célzottnak, ellenőrizhetőnek, technikailag megbízhatónak és jogorvoslattal megtámadhatónak kell lennie. A végpontok közötti titkosítás sérthetetlensége, az általános üzenetszkennelés kizárása, a bírói kontroll, a célzott felderítés és a tévesen megjelölt személyek jogorvoslata nélkül ugyanis a gyermekvédelemre hivatkozó rendszer könnyen a digitális magánszféra történetének egyik legnagyobb európai visszalépésévé válhat.
