Az IMF engedne a 48-ból
Rodrigo Rato, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsának tagja a Financial Times spanyol testvérlapjának, az Expansiónnak nyilatkozva arra figyelmeztetett, hogy a heti munkaidő 48 órára maximálása visszavetné az eurózóna gazdaságát, és tovább növelné az USA előnyét. Arra a felvetésre, hogy a munkahét maximalizálását az európai szociális modell indokolná, Rato így reagált: „Nem tudom, miféle szociális modellt védelmezünk, ha az embereket megakadályozzuk abban, hogy többet dolgozzanak.” Hasonló véleményét hangoztatta David Robertson, az IMF kutatási igazgatóhelyettese is, aki egy brüsszeli gazdasági fórumon arról beszélt, hogy az európai gazdaságnak szüksége lesz az 50 éven felüliek, a nők és a pályakezdők munkájára is, ha el akarja érni a lisszaboni stratégiában rögzített célokat.
Az Európai Parlament a hónap elején fogadta el azt a törvényjavaslatot, amely megszigorítja a maximálisan 48 órás munkahétre vonatkozó szabályozást (NAPI Gazdaság, 2005. május 12., 2. oldal). Az Alejandro Cercas spanyol szocialista képviselő által beterjesztett indítvány szerint a tagországoknak már csak három évig lenne lehetőségük arra, hogy saját, a hosszabb munkahetet is megengedő szabályozásukat fenntartsák. Az előterjesztés ugyanakkor az Európai Bíróság állásfoglalásának megfelelően leszögezi: a – például orvosok vagy tűzoltók által – készenlétben töltött idő is tényleges munkaidőnek számít, nem zárva ki ugyanakkor, hogy az „aktív” munkaidőtől eltérő súllyal vegyék figyelembe.
Az új törvényt a szakszervezetek természetesen támogatják, a tagállamok egy része és a vállalati érdekképviseletek azonban ellenzik. Nagy-Britannia már jelezte: ragaszkodik saját szabályozásához, és még azt a módosító indítványt sem fogadja el, amely szerint lehetséges lenne 48 óránál is többet dolgozni, de csak a felek kollektív megegyezése esetén. A brit álláspont mellé felsorakozott néhány újonnan felvett ország, például Málta és Szlovákia is. Az EUObserver által idézett szlovák diplomata szerint országa, amely éppen csak megszabadult a paternalisztikus rendszertől, semmiképpen sem akar visszatérni egy, a korábbihoz hasonló bürokratikus szabályozáshoz. A tervezet ellen emelte fel szavát Hans-Werner Müller, az európai kis- és középvállalkozások szervezetének (UEPME) főtitkára is, aki kifejtette: a rugalmas munkaidőt felszámoló törvény elfogadása számos kisvállalkozást lehetetlen helyzetbe hozna, és végső soron munkahelyek felszámolásához vezetne. Az európai vállalkozások több mint 90 százaléka tíznél kevesebb embert foglalkoztat, emlékeztetett Müller, aki a tervezetet „végzetes hatásúnak” nevezte.
Az IMF előrejelzése szerint az eurózóna gazdasága az idén mindössze 1,6 százalékkal fog bővülni, szemben az USA 3,6 százalékos és a globális gazdaság 4,3 százalékos bővülésével. Rato úgy vélte: a gyengélkedés súlyosbodása esetén az euró-alapkamat csökkentése is indokolhatóvá válhat, de a növekedés igazi kerékkötőjének mégsem a monetáris politikát, hanem a strukturális reformok elmaradását nevezte. A régióban a mobilitás és a munkaerő-teremtés a reformok ellenére is számtalan akadályba ütközik, a munkahét maximalizálása pedig ezt a helyzetet csak súlyosbítja.