Nem bújnak ki a (külön)terhek alól a pénzügyi szolgáltatók
Szakértők szerint alapjaiban hibás az a politikai álláspont, amely a banki különadók tranzakciós illetékként és biztosítási adóként történő fenntartását azzal az érvvel kívánja alátámasztani, mely szerint az érintett intézményeknek is hozzá kell járulniuk a közteherviseléshez, miután a hazánkban működő pénzügyi szolgáltatók az adóhivatali és egyéb statisztikák szerint is a legprudensebb adófizetőnek számítanak. A szektor tagjai a korábbi években nem rejtegették profitjukat, azt rendesen leadózták, s ezenfelül az államnak még az osztalékfizetések után is bevétele keletkezett. Ráadásul az érintett területen eddig is számos speciális terhet vezettek be, amelyet az érintett szervezetek természetesen fizettek. Ide tartozik a minden pénzügyi szolgáltató által fizetendő felügyeleti díj, de ugyanebbe a körbe tartoznak a pénzintézeteknél az Országos Betétbiztosítási Alapba történő befizetések is, amelyek most lehetővé teszik, hogy a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet betétesei közel 30 millió forintos értékig napokon belül hozzájussanak a betétjükhöz a pénzt kezelő társaság csődje ellenére. A biztosítási oldalon ilyen költség a kártalanítási alapba fizetendő összeg, de a kártalanítási számla évenkénti elszámolása is ilyen költséget jelent. A biztosítók a kgfb-díjbevételük 0,5 százalékát fizetik évről évre azért, hogy a Belügyminisztérium adatbázisát használják a gépjármű-nyilvántartásban.
Szerző(k):
Nagy Nándor László
