Egészség és üzleti szellem
Az egészségpénztárakat a Pénzügyminisztérium parlamenthez benyújtott jogszabály-módosítási tervezetében (a hatályos adótörvénytől eltérően) külön nevesítik. A kasszák - néhány vonatkozásban továbbra is az egyéb öngondoskodási formákkal (nyugdíj- és önsegélyező pénztárak) „rivalizálva” - a következő évben az eddiginél nagyobb adókedvezményekben is részesülhetnek (NAPI Gazdaság, 2003. szeptember 22., 1. oldal).
Ma Magyarországon a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) nyilvántartása szerint 45 egészségpénztár működik. Ebben a szervezeti keretben az előző év végén több mint 150 ezer tagot tartottak nyilván, akiktől 9,2 milliárd forint tagdíjbevétel származott. A szféra az előző években, csakúgy mint az idén, dinamikusan bővült. Ez a növekedés azonban közel sem tűnik akkorának, mint amekkorát a konstrukció előnyei jogosan indukálhatnának. A Pro V1ta Egészségpénztár által közzétett számítások szerint míg a munkáltatóknak 10 ezer forint bruttó béremelés az idén 13 350 forintjába kerül, a dolgozó javára teljesített egészségpénztári befizetést nem terheli semmilyen járulék. A munkavállalók zsebébe ráadásul az előbbi esetben (az adó és járulékok levonása után) nem egészen ötezer forint jut, a kasszákba befolyt összeget - jelen esetben a 10 ezer forintot - viszont csupán a pénztár működési költségére fordítandó néhány százaléknyi hányad apasztja.
A Pro V1tánál például a tagok a tízezer fejében 9025 forint értékben juthatnak szolgáltatásokhoz. Az egészségpénztárak nonprofit intézmények, így a tagoktól levont résznek csak a szükséges működési költségeket kell fedeznie. A költséghányad nagysága azonban pénztáranként eléggé eltér. Ez az érték pedig - amennyiben a parlament elfogadja a beterjesztett módosításokat -, legalábbis eleinte, minden bizonnyal nőhet majd.
A kasszáknak ugyanis a két évre lekötött befizetések adókedvezményezettsége miatt (a befektetési kedvezményeknél elég szerencsétlenül bevezetett tőkeszámlás rendszerhez hasonló) számítástechnikai fejlesztésekbe kell fogniuk, vagy külön szolgáltatót kell igénybe venniük a nyilvántartások kezeléséhez.
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény (öpt.) módosítási javaslata több ponton is kitér a szolgáltatókra. Szolgáltatónak minősül különösen az - olvasható a tervezetben -, aki (amely) a pénztár részére letétkezelői tevékenységet folytat, amelyhez a pénztár a befektetési üzletmenetét, illetve a könyvelése, nyilvántartásai vezetését kihelyezte. Ezekre a szolgáltatókra persze nemcsak a titoktartási kötelezettség, de a felügyelet kiemelt figyelme is kiterjed.
Az egészségpénztárakat a PSZÁF tartja nyilván és ellenőrzi. Ez azért tűnik különösen fontosnak, mert a pénztárak legfontosabb adatok címén szinte kizárólag címüket, telefonszámukat és vezető tisztségviselőik nevét teszik közzé. A pénzügyi, tulajdonosi háttérre szinte sehol sincs egyetlen utalás sem. Véleményünk szerint ennek a jövőben - különösen akkor, ha a parlament elfogadja a PM által javasolt módosításokat - mindenképpen változnia kell. A tagok minél nagyobb összegeket gyűjtenek egészségpénztári számláikon, annál erőteljesebben törekednek a biztonságra, de egyre jobban foglalkoztathatja őket például a megtakarításaikon elért hozam is.
A pénzügyinek nevezett szemléletmód erősödését ugyanakkor több szakember is aggasztónak tartja. A Pro V1ta ügyvezető igazgatója, Réti Csaba Árpád úgy véli: nem szerencsés, hogy a tagok közötti szolidaritás az új szabályok szerint valószínűleg csökken. Az önkéntes pénztárakról szóló törvényből ugyanis kikerülne az a passzus, amely szerint az egészségpénztár szolgáltatási kiadásainak legfeljebb 60 százalékát lehet a jogosult tag egyéni számlájának megterhelésével biztosítani, a többit egy közös kassza fedezi. A tervezetben ehelyett meglehetősen ködösen fogalmazva azt olvashatjuk, hogy az egészségügyi szolgáltatások fedezetét - a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatásának kivételével - az egészségpénztár az alapszabályban foglaltak szerint, több pénztártag egyéni egészségszámlájának egyidejű megterhelésével is biztosíthatja.
Az egészségpénztárak - hangsúlyozta lapunknak egy ezzel a területtel foglalkozó szakember - nem válhatnak semmiképpen „pénzgyárakká”. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy az állam ezen a formán keresztül egyértelműen bizonyos kiadásokat akar támogatni. A Tempo Egészségpénztár vezetője, Szabó László szerint nem szerencsés, hogy az egészségpénztári kifizetések döntő része betegségekhez kapcsolódik. Csak a pénz elenyésző hányadát fordítják a tagok egészségmegőrzésre, pedig a kívánatos arány - a jelenlegi kormány programjával is egyezően - pont fordított lenne.
A szférából származó információnk szerint egyébként a kifizetések jogosságát illetően akadnak gondok. A kasszák egy része állítólag meglehetősen lazán kezeli az előírásokat (kormányrendeletben rögzítik, hogy a tagok egészségpénztári megtakarításaikból mire költhetnek). A rossz példa pedig ragadós. Ennek veszélye ráadásul - ha a kormányzat ösztönzésére a pénztárak vagyona jelentősen nőni kezd - egyre nagyobb lehet.
Lukács Marianna, a Patika Pénztár ügyvezető igazgatója szerint jelenleg a kasszáknál nem a kezelt vagyon, hanem bevételek és a kifizetések összege számíthat a fontosabb adatok közé. A tagok ugyanis jellemzően évente elköltik befizetéseik nagy részét. Az egészségpénztárak előnye nemcsak az adókezdemény, hanem az is, hogy ezek az intézmények tagjaiknak szerződött partnereiknél különböző kedvezményeket is el tudnak érni. A Patika Pénztár tagjai például a Fotex, Ofotért és Vision Expressz üzleteiben a kontaktlencsékhez 35 százalékkal olcsóbban juthatnak hozzá. Néhány gyógyfürdőben 10 százalékos, egyes orvosi szolgáltatások esetében 25 százalékos a kedvezmény. Ilyen megállapodásokat más pénztárak is kötöttek.
Nyilvánvaló azonban, hogy minél nagyobb egy szervezet, annál jobb pozícióból indulhat az ilyen tárgyalásokon. Réti szerint megfontolandó lehetne például egy, a takarékszövetkezeti integrációhoz hasonló laza konglomerátum létrehozása. Az egészségkasszák viszont egyelőre csekély készséget mutatnak az együttműködésre. Egyetlen jelentős megállapodásról tudunk, az adóhivatali dolgozók pénztára, az Adoszt és a Patika között. A kártyahasználat terén már valamivel jobb a helyzet. Több pénztár tagjai is fizethetnek ezeknek a plasztikoknak (Cefeteria) a segítségével készpénz felhasználása nélkül. Az eladók, illetve szolgáltatók a számlát közvetlenül a pénztárhoz juttatják el. Például a Tempo tagjai 600 automatikus kártyaleolvasónál (POS) használhatják kártyáikat.
Szerző(k):
B. Judit Varga
