Bokros Lajos, az MDF színeiben megválasztott európai parlamenti képviselő, aki Békesi Lászlót váltotta pénzügyminiszterként 1995-ben, az MTI beszámolója szerint elöljáróban hangoztatta: nem tagja a DK-nak, és nem is lesz az, de úgy véli, hogy ha a demokrácia veszélyben van, az ellenzékhez tartozóknak erkölcsi kötelességük az együttműködés.
Beszédében a szerkezeti reformok fontosságát hangsúlyozva kiemelte: az oktatásban, az egészségügyben és a nyugdíjrendszerben is meg kell találni az öngondoskodás és az állami \"kényszerszolidaritás\" egyensúlyát. Elmondta, büszke arra, hogy a tandíj magyarországi bevezetése a nevéhez köthető, de sosem állította, hogy az önmagában elég. Szerinte a tandíjnak a felesleges felsőoktatási intézmények megszüntetésével és a keretszámok munkaerő-piaci elvárásokhoz igazításával kell társulnia.
Bokros Lajos szükségesnek tartja a vizitdíj bevezetését és a kötelező magán egészségbiztosító pénztárak működését. Elképzelése szerint a nem fizető \"potyautasok\" csak baleseti, sürgősségi ellátást vehetnének igénybe, a magánpénztárak viszont egyetlen beteget sem utasíthatnának el, igaz, egészségügyi kockázatok esetén nagyobb díjat szabhatnának meg ügyfeleiknek. Szerinte ebben a rendszerben a mainál magasabb járulékokra és vizitdíjra is szükség lenne, mivel a magyar egészségügy - számos más területtel ellentétben - alulfinanszírozott.
A közgazdász-politikus véleménye, hogy a hatékonyság növelése érdekében meg kell szüntetni az egyetemi-főiskolai oktatók és a gyógyító személyzet közalkalmazotti jogállását, valamint nem tartható, hogy a szenátusok a felsőoktatási intézmények gazdálkodásáról döntsenek.
A nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében a magánpénztári pillér fokozatos újraindítását sürgette Bokros Lajos, az adórendszerrel kapcsolatban pedig úgy foglalt állást: a jelenlegi helyzetben vissza kellene állítani a progresszív adózást, a legfontosabb azonban, hogy az adóék - a bruttó munkaerőköltség és a nettó kereset hányadosa - a mainál alacsonyabb legyen.
