Iránban hetek óta tartanak a tüntetések: az utcákon éles lőszert vetnek be, az internetet lekapcsolták, a halottak számáról csak becslések vannak – mégis az iszlamista vezetés meglepően stabilnak tűnik.
A mostani iráni tüntetéshullámot nehéz lenne egyetlen okra visszavezetni: politikai elégedetlenségre, külföldi beavatkozásra vagy a „szokásos” utcai feszültségekre.
A valóság ennél jóval összetettebb – és jóval nyomasztóbb.
Az átfogó elégedetlenséghullám 2025 legvégén indult el, elsősorban az emelkedő árak miatt. Ez nagyban annak köszönhető, hogy a rial december végén rekordalacsony szintre zuhant az amerikai dollárral szemben. A tiltakozás stílszerűen a teheráni Nagy Bazárban kezdődött: a boltosok lehúzták a rolót, bezárták üzleteiket, és az utcára vonultak.
Tüntetés mindenhol – vér az utcákon
Iránban ma nem az a kérdés, hogy van-e tüntetés, hanem az, hogy hol nincs. Bár az internet blokkolva van, és felvételek főként a rezsimpárti megmozdulásokról szivárognak ki, hírügynökségi beszámolók szerint a tiltakozások országossá váltak. Az utcákon vér folyik, és a gyűlölt erkölcsrendőrség is újult erővel tért vissza a mindennapokba. Az ottani állami média jelentése szerint az elmúlt napokban több mint 100 biztonsági ember halt meg, míg az ellenzéki aktivisták szerint a halálos áldozatok száma összességében jóval magasabb lehet. Egyes híradások szerint a kormányerők több ezer embert öltek meg és halottak fekszenek szanaszét az utcákon.
1 dollár 1,4 millió riál
Iránban a legutóbbi – frissnek nem nevezhető – szeptemberi mérés alapján az infláció 48,6 százalék volt. A hét eleve azzal indult, hogy a rial árfolyama felfoghatatlan mélységekbe zuhant:
nagyjából 1,4 millió rialnyi papírpénzt kell átpörgetni egyetlen dollárért.
A Numbeo adatai szerint Teheránban az átlagos havi nettó bér átszámítva alig 74 ezer forint körül alakul. Ez önmagában is elképesztően alacsony, de a 48–50 százalékos infláció mellett azt jelenti: a pénz értéke szó szerint pillanatok alatt elolvad.
Irán gazdasága több okból is gyengélkedik. Az ország 2025 júniusában 12 napos háborút vívott Izraellel, amely több iráni városban jelentős infrastrukturális károkat okozott.
Ezt követte 2025 szeptemberében az ENSZ újabb szankciós döntése: a Biztonsági Tanács nem szavazta meg a gazdasági büntetőintézkedések végleges feloldását Irán nukleáris programja miatt.
Közben az állam hozzányúlt a nemzeti üzemanyag-támogatási rendszerhez is, amivel gyakorlatilag megemelte a világ egykor legolcsóbb benzinének és gázolajának árát, tovább növelve a háztartások terheit.
Egy liter benzin jelenleg nagyjából 140 forintba kerül – csak nem árt már fizetésnapon feltankolni.
Az Al Jazeera beszámolója szerint az élelmiszereknél az infláció kifejezetten brutális volt: egy év alatt a tejtermékek ára a hatszorosára, más alapélelmiszereké pedig tízszeresére emelkedett.
Pontosan ezért nehéz ma Iránban értéktartó befektetést találni. A mindennapi valóság az, hogy akinek nagyobb összeg áll rendelkezésére, gyakran inkább autót vásárol, ahogyan egy magyar youtuber helyszíni beszámolójából is kiderült. Nem presztízsből és nem luxusból, hanem mert az autó még mindig jobban tartja az értékét, mint a készpénz. Ez kényszermegoldás egy olyan gazdaságban, ahol a valuta folyamatosan gyengül, és a bankban tartott pénz szinte garantáltan veszít az értékéből.
Miért nem omlik össze mégsem a rendszer?
Míg a tüntetők skandálásai kezdetben a gyengélkedő gazdaságra fókuszáltak, mára egyre inkább az iráni klerikális berendezkedés ellen irányulnak. Egyes megmozdulásokon már Reza Pahlavi, a megbuktatott iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi száműzött fia neve is felhangzik – és egyáltalán nem véletlenül. Az 1979 előtti nyugatiasabb berendezkedésű Iránra a mai napig nagyon sokan nosztalgiával tekintenek, Pahlavi pedig egyre többször megnyilvánul, utalva arra, hogy szívesen visszatérne apja nyomdokaiba.
A meglepő azonban nem ez – hanem az, hogy a hatalom mindezek ellenére egyelőre nem látszik meginogni.
A Reuters szerint ennek prózai oka van: a jól kiépített állambiztonsági apparátus egységes, a jóformán mindenhol jelen lévő Forradalmi Gárda és a Baszídzs félkatonai erők önmagukban közel egymillió főt számlálnak. Emellett a hadsereg és a rendfenntartó erők is az iszlamista hatalom védőbástyáinak számítanak, a politikai elit pedig végképp nem érdekelt a változásban. Amíg ez így van, addig a társadalmi elégedetlenség önmagában nem lesz elég a rendszer megbuktatásához.
A vezetés ezen a téren kifejezetten tapasztalt: nem először választja a kemény fellépést, az információs elszigetelést és a félelemkeltést. A 86 éves Ali Hámenei ajatollah, Irán legfőbb vezetője több korábbi zavargási hullámot is túlélt már. Ez a mostani az ötödik nagyobb felkelés 2009 óta, ami önmagában is a rezsim ellenálló képességét mutatja.
A legsúlyosabb kihívás 1979 óta
Ettől függetlenül az Iszlám Köztársaság az iráni sah 1979-es megbuktatása óta az egyik legsúlyosabb kihívással néz szembe. A szankciók kicsinálták a gazdaságot, és semmi nem utal fellendülésre. Közben a rendszer Izrael és az Egyesült Államok katonai nyomása alatt áll, nukleáris programját gyakorlatilag szétbombázták, fegyveres szövetségesei Libanonban és Gázában súlyos veszteségeket szenvedtek el, szíriai pártfogoltját, Bassár el-Aszadot pedig megbuktatták és Moszkváig zavarták.
Elemzők szerint az Iszlám Köztársaság még nem érte el a „bukás pillanatát”, de soha nem látott nehézségekkel kell szembenéznie.
Tovább emeli a tétet, hogy az amerikai elnök nyíltan figyelmeztetett: ha tovább ölik a tüntetőket Iránban, abból amerikai beavatkozás is lehet. Donald Trump közben tanácsadóival egyeztet az iráni opciókról, és vámokkal fenyegette meg az Iránnal kereskedő országokat.
A Reuters forrásai szerint Washingtonban és Jeruzsálemben egyes körökben már egy „venezuelai modellről” beszélnek, Irán esetében azonban ezt egy erős biztonsági állam, összezárt intézmények és komoly etnikai-vallási kockázatok teszik különösen nehézzé. Így továbbra sem világos, hogy Trump most csak erőteljes nyomást gyakorol – vagy valóban készül valami nagy durrantásra. Teherán szerint mindenesetre Trump katonai fenyegetése csak olaj volt a tűzre: az iráni vezetés azt állítja, hogy „terrorista elemek” fegyvereket adtak a tüntetők kezébe a külföldi beavatkozás kiprovokálására, amit videókkal és vallomásokkal fognak hamarosan bizonyítani.