A császári Németország volt az első európai ország, amely visszafordíthatatlan lépést tett a jóléti állam felé vezető átmenet terén és ahol a hatóságok már a kezdetektől gyűjtötték a társadalombiztosítás fontos változóit, amellyel lehetővé vált, hogy ilyen hosszú időre visszamenőleg közgazdászok vizsgálhassák az adatokat.

Az ECB egy most kiadott tanulmánya - amelyet Beatrice Scheubel az ECB, és Robert Fenge, a Rostock Egyetem munkatársa jegyez - azt vizsgálta, hogy a termékenységre milyen hatással volt az Otto von Bismarck által létrehozott német társadalombiztosítási rendszer a 19 század végén, 20. század elején. A tanulmány fő megállapítása, hogy az öregségi biztosítás bevezetése Németországban 1895 és 1907 között összességében ezer esetből mintegy 1,7-del csökkentette a családban születéseket. A szerzők szerint a társadalombiztosítás az emberek életére jelentős hatást gyakorolt - ami a 19. század elejétől fogva inkább nőtt, mint csökkent -, ami a jelenlegi termékenységre vélhetően még ennél is nagyobb hatással volt - idéz a tanulmányból a Wall Street Journal (WSJ).

A szerzők szerint az öregkorra való felkészülésnek egyik módja a sok gyermek, növelve ezzel az esélyét, hogy előbb-utóbb képesek lesznek biztosítani a szüleik nyugdíját. A társadalombiztosítás megléte azonban ennek a szükségérzetét csökkentette, miután a kormány az idős korra jövedelmet biztosít.

A szerzők megjegyzik, hogy a felosztó-kirovó rendszer - amelyben a jelenlegi aktív keresők finanszírozzák a jelen nyugdíjasainak juttatását, és amely rendszer sok fejlett gazdaságban alkalmazott - tovább csökkenti a gyermekvállalási kedvet, miután mások gyermekei fizetik az adott személy nyugdíját. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalombiztosítás hatását a jelenlegi öregedési problémákra nem szabad alábecsülni, szerintük különösen a kifeszített költségvetések, valamint a szükségessé vált széleskörű reformok végrehajtása fényében a jóléti társadalmak modelljének felülvizsgálata ígéretes előrelépésnek tűnik a probléma megoldásban.

A WSJ emellett rámutat, hogy az Eurostat szerint az átlagos termékenységi ráta az EU28-ban 2011-ben 1,6 volt, a G20 összes más tagállamánál alacsonyabb érték - Oroszországot, Japánt, és Dél-Koreát kivéve.

Ez stagnáló vagy csökkenő munkaerőpiachoz vezethet, ami az európai növekedés potenciált is alacsonyan tarthatja. Azok az országok ugyanis, amelyek kedvezőbb demográfiai adatokkal rendelkeznek - mint az USA, vagy néhány feltörekvő gazdaság -, általában gyorsabb növekedést is produkálnak.

Ez a tendencia azonban nagyon valószínűtlen, hogy változni fog az ENSZ és az Eurostat adatai szerint. Az uniós statisztikai hivatal szerint a G20 tagállamokban a lakosok száma - az EU-t kivéve - 2012 és 2060 között 16 százalékkal fog nőni, míg az EU27 népessége mindössze 3,3 százalékkal.