Ideális esetben egy kormányon lévő párt a teljesítményével kampányol a két parlamenti választás közé eső szavazásokon. Ha ez nem megy, akkor nem tehet mást, mint hogy riogatja a választókat. Ezzel dilemmával került szembe Terry McAuliffe, a Virginia állam kormányzói posztjáért kampányoló demokrata jelölt – írja Edward Luce, a Financial Times publicistája. A november 2-án esedékes választást korábban Joe Biden szűken egyéves elnökségéről szóló népszavazásnak tekintették, ám miután az elnök nagy csinnadrattával beharangozott infrastruktúra-fejlesztési tervei és szociális reformjai elakadtak a Kongresszusban, taktikát kellett váltania.
Igyekezett átszabni a kampányt a volt elnökről, Donald Trumpról szóló népszavazássá. Az elmúlt hetekben Biden neve egyszerűen eltűnt a demokrata kormányzójelölt propagandájából, ami nem igazán vet jó fényt az elnökre. McAulife szerencséje, hogy Trump segít neki: számos jelét adta, hogy indulni akar a 2024-es elnökválasztáson, miután meggyőzte a legtöbb republikánus kollégáját, hogy csalás miatt vesztett 2020-ban. A republikánus kormányzójelölt, Glenn Youngkin éppen annyira kötelezte el magát Trump mellett, hogy hitelesen lehessen riogatni a választókat azzal, hogy a volt elnök embere.
Ha Virginia államot be is húzzák, az még nem oldja meg a demokraták hosszú távú gondjait. Egy olyan pártról beszélünk, amelynek frakciói igen széles skálán mozognak. Az egyik véglet leginkább a tradicionális, konzervatív olasz jobboldalra emlékeztet, míg a másik a Jeremy Corbyn volt brit munkáspárti vezér régi vágású szociáldemokrata irányzatára. Mivel a párt a Kongresszus mindkét házában többségben van, ezeknek az irányzatoknak a képviselői megtalálhatók a törvényhozásban is. Így vagy az egyik, vagy a másik köthet bele Biden tervének valamelyik részletébe, megakadályozva, hogy az átmenjen a képviselőházon és a szenátuson.
Iszapbirkózás
Biden régi motoros a washingtoni politikában, így mindig érzi, merre tartanak a dolgok. A mostani zűrzavarban azonban nem tehet mást, mint hogy állandóan változtatja az álláspontját, abban bízva, hogy megszerzi az egyik, hogy a másik politikustársa támogatását. E helyett világossá kellene tennie, melyek azok az ügyek, amelyekben nem enged. Már ha vannak ilyen ügyek egyáltalán.
A történet most ott tart, hogy a reformjai három legnépszerűbb elemét fel kellett adnia. Ezek a 12 hetes szülői szabadság, az állami egészségügyi ellátás, a Medicare kiterjesztése több területre, például a fogászati kezelések költségeinek finanszírozására, illetve a leggazdagabbak megadóztatása. Ha az első kettőt elfogadták volna, az hozott volna szavazatokat Virginiában az elővárosok lakóinak köréből. Eközben a legerősebb környezetvédelmi reformok is elvéreztek – például a legkisebb korlátozást sem lehetett elfogadtatni a metánkibocsátással kapcsolatban –, ami elveheti fiatal, nagyvárosi szavazók kedvét a demokraták támogatásáról.
Csak Trump maradt
Szemben Trumppal, Biden elismeri, hogy a klímaváltozás elkerülése sürgős beavatkozásokat igényel, és próbál valamit tenni ennek érdekében, ám eddig nem sokra jutott. Minél jobban előrehalad az elnöksége, annál nagyobb gond lesz ez neki. Ugyanakkor sokkal rosszabbul állna, ha Trump nem lenne a színen – véli a brit üzleti lap cikkírója.
Tegyük fel, hogy 2024-ben nem a volt elnök lenne az ellenfele, hanem egy fiatalabb, Donald Trumptól távolabb álló republikánus jelölt. Ez ugyan nem nyerné meg magának az elkötelezett demokrata szavazókat, ám az ingadozókat, aki azt látnák, hogy az egyik oldalon egy 82 éves elnök áll, aki történelmi változásokat ígért, de nem teljesítette azokat, a másik oldalon egy új ember, már átszavaznának.