Nem az olaj, hanem az ivóvízhez való hozzáférés az Irán ellen folytatott háborúban érintett államok legsebezhető pontja. Ezt a tengervizet sótalanító üzemek jelentik, így ha azok sérülnek, a helyzet kritikussá válhat számukra – írta az Infostart.

Bár az olajnak köszönhetően, a Perzsa-öböl térségében van elég pénz, de olyan félelmek is felmerültek, mi lesz, ha a telepek háborús célpontokká válhatnak. Ha több ilyen üzemet egyszerre érne támadás, az pánikszerű menekülést és belső zavargásokat hozhatna.

Modzstaba Hamenei, Irán új legfőbb vallási vezetője első üzenetében azt mondta: Irán nem a szomszédait támadja – velük baráti viszonyt akar –, hanem az ellenség ottani támaszpontjait.

Figyelemreméltó volt azonban, hogy Irán külügyminisztere hétvégén azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy támadást hajtott végre egy vízsótalanító üzem ellen a Hormuzi-szorosnál fekvő Kesm szigetén. Az amerikai fél tagadta a felelősséget.

Másnap a Perzsa-öböl túlsó partján fekvő Bahrein jelentette: találat érte egyik saját sótalanító létesítményét, és az incidenst Irán számlájára írta.

A térségben pillanatok alatt felmerült, hogy a konfliktus új szakaszba léphet, és a felek egymás létfontosságú infrastruktúráját – benne a vízellátást – kezdik támadni.

Ilyen üzemekből származik:

  • Szaúd-Arábia ivóvizének mintegy 70 százaléka, a szaúdi üzemek napi 800 millió liter édesvizet állítanak elő.
  • Ománban a függőség aránya 86 százalék,
  • Kuvaitban pedig eléri a 90 százalékot.
  • Az Egyesült Arab Emírségek ivóvízellátásának közel felét szintén a sótlanított tengervíz fedezi.

Egyetlen nagy üzem kiiktatása nyomán egyes városokban napokon belül ivóvízhiány alakulhatna ki. Ráadásul ezek a létesítmények nem pótolhatók gyorsan, és javításuk is időigényes.

Az ilyen jellegű támadások komoly környezeti következményekkel is járhatnának: a sótalanító üzemekben használt vegyszerek – például nátrium-hipoklorit vagy kénsav – kiszabadulása további károkat okozhatna.

Irán maga is évek óta súlyos aszállyal és vízhiánnyal küzd.