Olajválság a Közel-Keleten: Maradt esély a gyors rendezésre vagy elhúzódik a konfliktus? Mit áraznak a piacok?

Továbbra sem enyhül a nyomás a Közel-Keleten, csütörtökön 5-6 százalékkal emelkedtek a nyersolaj jegyzésárak, a Brent típus hordónkénti ára a 100 dollárt közelítette. Irán továbbra is lövi a tankerhajókat, közben Donald Trump elnök arról beszélt, hogy részükről hamarosan lezárható a háború.

Az öböl államai közül több felfüggesztette az olajszállításokat, sőt mezőket is lezártak, ami nem meglepő, hiszen lassan már nem is tudják hova tenni a kitermelt olajat. A Hormuzi-szoroson az áthaladás továbbra sem biztosított. Irán csak akkor tekinti lezártnak a konfliktust, ha kártérítést kap és garanciákat, hogy USA és Izrael részéről nem következik újabb agresszió.

Ennek fényében Trump optimista üzenetei egyáltalán nem tűnnek megalapozottnak. Ha tartósan magas marad az olaj- és gázár az viszont globálisan növekvő inflációval és recesszióval fenyeget.

Ez az alaphelyzet, amelyről a Bázispont podcastban Blahó Leventét, az Raiffeisen Bank senior elemzőjét kérdeztük. Szolgálati közlemény: a műsort március 12-én csütörtökön délután 2 órakor rögzítettük.

Feltételezni lehet, hogy Irán megtámadása előtt gyors sikerben bízott az Egyesült Államok – fogalmazott Blahó Levente, aki szerint a kérdés most már az, hogy meddig húzódik a konfliktus és milyen lezárásra számíthatunk. A jelek szerint az USA továbbra is elegendő erővel rendelkezik a támadások folytatására, bár arról is érkeztek hírek, hogy szinte már kifogytak a célpontokból.

A piacok számára azonban sokkal aggasztóbb ennél, hogy Irán továbbra is képes zavart okozni a Hormuzi-szoroson, amely kulcsfontosságú, hiszen alapesetben itt halad át a globális olajkínálat mintegy 20 százaléka, most viszont semmi. A jelek szerint Amerika háborús céljai (előbb gyors siker, majd teljes rezsimváltás) is folyamatosan változnak, ezért sem könnyű a helyzet elemzése. 

A korábbi olajválságokkal (Öböl-háború, 73-as embargó) való összevetés ugyan most is megáll, de a körülmények merőben mások – mondta a Raiffeisen elemzője, utalva például arra, hogy a jelenlegi töredéke volt például a 70-es években a nyersolaj ára, a kitermelés összetétele vagy az energia hatékonysága is nagyban eltért. Akkoriban például sokkal több olajra volt szükség egységnyi GDP előállításához mint most, ugyanakkor az olaj, mint nyersanyag továbbra is kulcsfontosságú, ezért nem alaptalan a világgazdaság szereplői részéről az egyre nagyobb aggodalom.

Sajnos nem csak a nyersolaj piaca forrong, hanem a földgázé is, utóbbi tárolása is nehézkesebb, alternatív vezetékek pedig nem állnak rendelkezésre, mint például Szaúd-Arábiában, ahol kisebb mennyiség elszállítható.  

Miről volt még szó az adásban?

• Az iráni háború megindítása más megvilágításba helyezi a korábbi venezuelai akciót?
• Mennyit segíthet a nemzetközi stratégiai készletek (400 millió hordó) felszabadítása?
• Mennyi idő lenne a leállított mezők visszanyitása és a szállítások újraszervezése? 
• Van esély rá, hogy Irán követelései mentén tárgyalások induljanak?
• Ismét bebizonyosodott, hogy sérülékeny a globális energiapiac. Mi lehet a kiút ebből a helyzetből?
• Miért volt visszafogott (egyelőre) a reakció a részvény- és kötvénypiacok részéről? 
• Ha rendeződik a konfliktus, biztosan újraindulnak a nyersanyag-szállítások?