− Tapasztalataik szerint milyen lehetőségeket rejt az energiatudatosság?

− Az energiafelhasználás monitorozása, menedzselése és optimalizálása átlagosan 20-40 százalékos megtakarítást jelenthet. Számítások szerint a felhasználás a következő 20-40 évben megkétszereződik, nem kis részben a fejlődő országok igényei miatt. Ezzel párhuzamosan azonban a szén-dioxid-kibocsátást a felére kell csökkenteni − ennek 50 százalékát az energiahatékonyság, az energia jobb menedzselése adja majd, a másik felét pedig az alacsony kibocsátású energiatermelés. Az energiatermelés beruházásai hosszabb idő alatt térülnek meg, és nagy ráfordítást igényelnek, fogyasztói oldalon azonban a megtakarítás gyakorlatilag azonnal érezhetővé válik. Az ilyen beruházások megtérülésénél nem 10-15 évben kell gondolkodni, átlagosan 2-3 év alatt térül meg a befektetés. Ráadásul a megtakarított energia hármas szorzóval esik a latba: minden fel nem használt kilowattóra áram három megtermelését teszi szükségtelenné.

− A technológia önmagában elegendő, esetleg más tényezők is szükségesek a nagyobb eredmény eléréséhez?

− A legfontosabb a fogyasztás aktív monitoringja. A megtakarítás szempontjából kulcskérdés, hogy a fogyasztó, tudja, hol és mire megy el az energia. Nem hiszünk az olyan rendszerekben, amelyekben az embereket a technológia kényszeríti megtakarításra, nekik is aktívan részt kell venniük a folyamatban, a technika támogatása mellett.

− Mely területek rejtik a legnagyobb lehetőségeket?

− Az energiahatékonyság nemcsak az új építésű projekteknél kerül előtérbe, a már létező ingatlanokra is vannak megoldások. A közvélekedés szerint a legnagyobb energia-elhasználók a nagy iparágak vagy éppen a közlekedés. Ezzel szemben az épületek 40 százalékban felelősek a fogyasztásért, de kiemelhetnénk az adatközpontokat is, a nagyobbak ugyanis annyi energiát igényelnek, mint egy közepes, 40 ezer lakosú város. A mobil- és számítástechnika terjedésével ez exponenciálisan fog emelkedni, ezért itt kiemelten fontos a hatékonyság.

− Látszik-e különbség Európa keleti és nyugati fele között ebből a szempontból?

− Európában mindenhol azonos célok, szándékok és motivációk tapasztalhatók. Vannak országok, amelyek a megújuló energia területén előrébb járnak, ebben minden állam saját döntése alapján lép előre, az állami támogatások megválasztásával. Nincs tehát jó vagy rossz megoldás, a fontos, hogy mindenki a fogyasztáscsökkentés irányába mozdul a hatékonyság elősegítésével. A folyamatban a szolgáltatók is érdekeltek, az áramfogyasztási csúcsok kiegyenlítése például számukra is kedvező helyzetet teremt.

− A technológiákat mennyiben alkalmazza a Schneider Electric például a két éve birtokba vett párizsi főhadiszállásán?

− A Schneider Electric két évvel ezelőtt költözött új, Párizs melletti központjába, itt természetesen valamivel nagyobb technológiai tárházat építettünk be, mint amit egy átlagos ügyfél megvalósítana, egyfajta pilot projektként. A székházban a megfelelő technológia mellett monitoring-rendszert építettünk ki. A Schneider Electric több régi épületből költözött az új főhadiszállásra, ahol kezdetben 300-400 kilowattórás négyzetméterenkénti energiafogyasztást mértünk. Az új épületben először 200-ra, majd az aktív monitoring hatására 100 közelébe csökkent az érték, és a rendszer további megtakarítási lehetőségeket rejt.

− Hasonló eredményt hoztak a saját gyárakban indított programok is?

− A programok átlagosan legalább 30 százalékos energia-elhasználásbeli csökkenést hoztak. Az optimalizáláshoz a rendszerek komplex áttekintésére van szükség, a részek külön-külön fejlesztése összességében nem hozza meg a kívánt eredményt. A zöld gyár fogalma az olyan üzemeket jelöli, amelyek az információs rendszerek integrációjával érik el a lehető legnagyobb megtakarítást. A gyárak felhasználását átlagosan 50 százalékban a különböző motorok adják − ezek optimalizálása tehát nagy lehetőségeket rejt. A folyamat kezdőpontja minden esetben egy olyan audit, amelynek során például a motorokat, a világítási rendszereket, a nagyobb gépeket, illetve a légcserélő, légkondicionáló berendezéseket tekintik át. Nagy költséget jelentenek az úgynevezett fogyasztási csúcsok is, az áramvásárlási szerződések ugyanis rendszerint keményen büntetik a kiemelkedő fogyasztási értékeket. Megfelelő technikával ezek kisimításából is jelentős megtakarítás képződik.

− Van-e olyan cégméret, amely alatt nem érdemes energiatakarékossági beruházásokba kezdeni?

− Minden cégméretnél van lehetőség a fogyasztás optimalizálására, a nagyobb méretűeknél természetesen nagyobb megtakarítást érhetünk el. Ez azonban nem jelenti a kisvállalkozások kizárását. Emellett − főleg a régióban − nagy lehetőségeket rejthetnek az állami és önkormányzati épületek, itt ugyanis korábban nem kaptak nagy hangsúlyt a takarékossági megoldások. Ráadásul egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk az energiahatékonyság szempontjából. Magyarországon az energiaárak a régiós országokénál magasabbak, ami többlet hajtóerőt jelenthet a hazai vállalkozásoknak a hatékonyság növelésére.

 

Fontos a figyelemfelhívás