Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyre nagyobb összeget hagynak a magyarok a magánegészségügyben, de a növekedés jelentős része nem a több igénybe vett szolgáltatásból, hanem az áremelkedésből fakadhat – jelentette ki Lengyel Lívia egészségügyi szakértő az ATV-ben, hozzátette, százmilliárdokban mérhető költés évente.
Mint mondta,
a lakossági egészségügyi kiadások 2024-ben nagyjából 510–520 milliárd forint körül alakulhattak, ami azóta emelkedett.
Hozzátette:
ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az emberek több vizsgálatot vagy kezelést vásároltak, sokkal inkább az infláció és az áremelkedés húzhatta fel az összeget.
A betegek elsősorban azért fordulnak a magánegészségügy felé, mert ott gyorsabban jutnak ellátáshoz, illetve jobb minőségű szolgáltatást várnak. A magánellátás választása egyszerre tudatos döntés és kényszer, mert sokan nem bíznak abban, hogy az állami rendszerben belátható időn belül megfelelő ellátáshoz jutnak.
A magánegészségügyi finanszírozás sajátos szerkezetű nálunk.
Más európai országokban leginkább egészségügyi biztosítók, pénztárak vagy más közösségi finanszírozási formák állnak a szolgáltatások mögött, Magyarországon a páciens közvetlenül, saját zsebből fizet.
Lengyel Lívia szerint a szolgáltatói oldalon egyre erősebb a verseny különösen Budapesten túlkínálat alakult ki, és már nem feltétlenül életképes az a modell, hogy néhány orvos összeállva kisebb magánrendelőt működtet. A rezsi, az orvosi díjak, a nővérek, a fertőtlenítés, a könyvelés és a marketing költségei mellett ez egyre nehezebben tartható fenn.
A piac a nagyobb szereplők felé tolódik.
A páciensek egyre inkább azoknál a közepes és nagy szolgáltatóknál keresik az ellátást, ahol a minőség garanciáját látják, és ahol a környezet is megfelel annak, amit egy 40–50 ezer forintos vizitdíj mellett elvárnak.
A verseny miatt egyes szolgáltatások ára az elmúlt egy-két évben még csökkent is, mert a szolgáltatók így próbáltak versenyben maradni.
Lengyel Lívia felhívta a figyelmet arra, hogy
a magánszektor továbbra sem képes átvenni az állami egészségügy legdrágább és legösszetettebb feladatait. Sürgősségi, traumatológiai vagy onkológiai ellátást a magánszolgáltatók nem tudnak rendszerszinten biztosítani, mert ezek költségeit egy beteg saját zsebből már nem tudná megfizetni. Ezekhez továbbra is a társadalombiztosítási kockázatközösségre van szükség.
Vannak ugyanakkor olyan területek, ahol a magánszektor szerepet kaphatna a várólisták csökkentésében.
Ilyenek például
- a nagyízületi protézisműtétek,
- a térd- és csípőprotézis-beavatkozások,
- valamint bizonyos szemészeti műtétek.
Ezzel mindenki jól járhatna, ha a magánszolgáltatók bekapcsolódnának a várólisták ledolgozásába, de ehhez pénz kell.
Az állami egészségügyből éves szinten körülbelül 2000 milliárd forint hiányzik.
Ha ennek csak egy részét tudná pótolni a költségvetés, kérdéses, hogy maradna-e forrás a magánszolgáltatók szélesebb bevonására – mondta Lengyel Lívia, aki emlékeztetett, hogy az elektív műtétek minden országban várólistához kötöttek, de nem mindegy, hogy valakinek hat hónapot vagy két évet kell várnia.
Magyarországon inkább a munkáltatói csomagok és a nagyobb kockázatközösségek jelenthetnek reális utat a magánegészségügyi finanszírozásban.
A szakértő szerint az egészségpénztárak szépen növekednek, részben az adókedvezmények miatt, részben az egészségtudatosság miatt, az egyéni egészségbiztosítások szerepe azonban továbbra is korlátozott, mert a biztosítók az idősebb vagy kockázatosabb ügyfelekkel nem szívesen szerződnek közvetlenül.