Orbán Viktor továbbra is az Európai Unió legrégebb óta hivatalban lévő vezetője. Tapasztalata, politikai rutinja, az uniós szabályok ismerete hosszú időn át valódi előnyt jelentett számára. De a helyzet változik. Wojciech Przybylski, a Visegrad Insight főszerkesztője az OKO.press-nek adott interjújában arról beszél, hogy Orbán jövőre akár el is veszítheti hatalmát. Nem jóslatként mondja ezt, hanem egyre több, egymásra rakódó gyengeség tüneteként.

A magyar gazdasági helyzet ugyanis az utóbbi időben látványosan romlott. A magyarok egyre rosszabb életkörülmények között élnek, és ez sokkal inkább befolyásolja a közhangulatot, mint bármilyen ideológiai vita. Magyarország ma már messze van attól az életszínvonaltól, amit az EU-csatlakozáskor célként jelölt meg:

Kapcsolódó

míg Lengyelország felzárkózik Németországhoz, Csehország előretör, Szlovákia csökkenti a lemaradását — Magyarország stagnál

A Brüsszel által felfüggesztett uniós források hiánya konkrét gazdasági következményekkel jár. Ennek oka – mondja Przybylski – a jogállamiság rendszerszintű megsértése Magyarországon. Ez csak tovább növeli az elégedetlenséget: sokan úgy érzik, nincs valódi kilátás a helyzetük javítására.

Gyurcsány, Márki-Zay, Tisza – és a béke-narratíva...

Ebben a közegben tudott megerősödni a TISZA párt – mutat rá a szakértő. Magyar Péter vezetésével egy olyan politikai erő kezd formát ölteni, amelyre az ellenzék már régóta nem volt képes. A korábbi ellenzéki próbálkozásokat sokan konstruáltnak vagy súlytalanoknak érezték.

„Magyar Péterrel szemben az ellenzéki spektrum teljes spektrumából alapvetővé váltak az elvárások. Az emberek változást akarnak. Paradox módon ez a kétségbeesés az ő javára válik, annak ellenére, hogy ő maga a Fidesz elitjéből származik.”

Przybylski visszatekint az ellenzék korábbi próbálkozásaira is. Gyurcsány Ferenc még hosszú éveken át meghatározó alakja maradt az ellenzéknek, annak ellenére, hogy a korrupciós ügyek és a politikai múltja sok szavazót elidegenített. Márki-Zay Péter megjelenése 2022-ben az első valódi áttörés lehetett volna, de a kampány rosszul volt felépítve, a kommunikáció pedig nem tudott versenyezni Orbán „béke” narratívájával.

Orbán nem megy, ha nem muszáj

Arra a kérdésre, hogy Orbán valóban átadná-e a hatalmat, ha elveszíti a választást, Przybylski azt mondja, csak ha nincs más választása. 

„Orbán évek óta épített egy olyan rendszert, amely megvédi őt a hatalomvesztéstől: megváltoztatott választási eljárások, az átírt jogszabályok, a média feletti ellenőrzés, agresszív politikai marketing és intézményi védőháló. Nem igazán feltételez egy olyan forgatókönyvet, amelyben önként távozna a színpadról. De ha a választások egyértelmű többséget eredményeznek az ellenzéknek, a miniszterelnöknek nem lesz eszköze megakadályozni ezt. Végső soron az egyetlen lehetősége a lemondás lesz. Hogy ez mit jelent majd személyesen számára, az már más kérdés, de a hatalomátadás mechanizmusa formálisan létezik.”

Azonban a főszerkesztő szerint Orbán nemcsak belföldön, hanem az EU színpadán is veszíti el korábbi támaszait. A lengyel–magyar szövetség lényegében megszűnt, sőt:

ma már Orbán kifejezetten dolgozik Lengyelország hiteltelenítésén, akár Washingtonban is.

Przybylski úgy véli, hogy Orbán támogatja és finanszírozza a hozzá köthető csoportok által készített jelentéseket, amelyek célja, hogy Lengyelországot problémás, szabályokat megszegő vagy megbízhatatlan országként fesse be. „Orbán Viktor egy rendkívül tudatos kampányt folytat, hogy legitimálja tetteit a felelősség hárításával és egy olyan narratíva felépítésével, miszerint a jogállamiság megsértése mindenhol előfordul, kivéve Magyarországon.”

Mit nyer Orbán, hogy jóban van a Kremllel?

A Fidesz politikája sokszor egybecseng a Kreml retorikájával. Orbán ugyanúgy azt állítja, hogy Ukrajna nem szuverén állam, miközben blokkolja a katonai segítségről szóló döntéseket az EU-ban. „Orbán ezt lehetőségnek tekinti saját maga számára. Elmélyíti kapcsolatait a Kremllel, mert ez lehetővé teszi számára, hogy saját érdekeit érvényesítse, közvetítő szerepet játsszon, és megerősítse saját pozícióját – mind politikailag, mind pénzügyileg” – mutat rá Przybylski. 

Hozzáteszi: „Ő és köre profitál az ilyen kapcsolatokból. Szerződéseket kötnek, amelyek profitja egy Fideszhez köthető üzletemberekből álló csoporthoz áramlik. Orbán évek óta nemcsak Oroszországból, hanem Kínából és más országokból is vonz tőkét, amelynek a Nyugat persze nem örül. Példa erre a Nemzetközi Beruházási Bank – egy orosz bank, amely Budapesten működött, amíg végül kénytelen volt kivonulni. Azonban már az a tény, hogy Orbán beengedte, jól mutatja a rendszer logikáját:  a pénzáramlás ellenőrzésével a lojalitás egész hálózatát irányítja.”

Szövetségesek hálózata

Az európai szakértő szerint közben Orbán Viktor tudatosan épít egy olyan szavazóbázisra, amely nosztalgiával tekint vissza a régi, konzervatív társadalmi rendekre – például a 19. századi Nagy-Magyarország eszméjére, vagy a hagyományos családmodellre. Ez az identitáspolitika segít neki stabilizálni a támogatottságát. 

Orbán Viktor számára a lengyel jobboldali politikusokkal való együttműködés politikai befektetés: szövetségek építésével igyekszik növelni saját befolyását a régióban. A külföldi jobboldali vezetőknek, mint Gruevski, vagy Romanowski vagy Ziobro, menedéket nyújtva azt üzeni: a magyar kormány biztonságos hátország a szövetségesei számára.

E stratégia része annak a hosszú távú víziónak, hogy egy jövőbeni európai átrendeződés során Magyarország nagyobb szerephez jusson. Orbán ezzel a kapcsolatrendszerrel nemcsak ideológiai, hanem gyakorlati politikai erőteret is épít magának – ezt politikai befektetésnek tekinti.