Az ÉVOSZ 2026-ban a rendelésállomány és a vállalkozások visszajelzései alapján az építőipar enyhe termeléscsökkenésre készül, miközben a parlamenti választások éve egy állami beruházási ciklus végét is jelenti – írta Koji László az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége elnöke lapunknak is eljuttatott helyzetértékelésében, amiben az építési ágazat 2026. évi súlyponti problémáit is megemlítette valamint javaslatokat is megfogalmazott ezek megoldására. 

Az ÉVOSZ elnöke szerint az állami és önkormányzati megrendelések lassulnak, a piacot 2024 eleje óta kínálati túlsúly jellemzi, és ez a helyzet az idei üzleti évben is velünk marad. A tervezéstől a kivitelezésen át az építőanyag-kereskedelemig az egész értéklánc élesebb versenyben működik.

Nincs elég szakember

A remélt kitörési pont a lakásépítés és a felújítás. Az  Otthonfelújítási Program és a vidéki otthontámogatások élénkíthetik a keresletet, az Otthon Start program keretében akár 25 ezer új lakás kivitelezése indulhat el, mintegy 800 milliárd forintnyi többlet megrendelést hozva. Ez azonban nem old meg mindent: az ágazatban a tartósan foglalkoztatottak száma tovább csökkenhet, különösen a segédmunkások körében. A szakmunkásokat és mérnököket a cégek igyekeznek megtartani, miközben a kevesebb munka rákényszeríti a vállalkozásokat a hatékonyság javítására.

A nehézségek több irányból érkeznek – tette hozzá Koji László. Az erősödő verseny irreálisan alacsony ajánlati árakat hozhat, nőhet a lánctartozás, és a lakossági piacon erősödhet a kontár jelenség.

Az építőanyagok ára 2025-ben lényegében stagnált, 2026-ra azonban 5–6 százalékos drágulás várható, hasonló mértékű áremelést terveznek a tervező és kivitelező cégek is – kérdés, hogy ezt a piac elbírja-e.

Közben a munkaerőpiac régi sebeket hordoz. A 2008–2014 közötti elvándorlás, az elöregedés és a generációváltás nehézségei máig hatnak. Idén a nyugdíjba vonulók száma mintegy 20 ezer fővel haladhatja meg az ágazatba belépőkét. A versenybe unión kívüli vállalkozások is bekapcsolódnak, ami tisztább és szigorúbban ellenőrzött piacot követel.

Kapcsolódó

Az év legnagyobb kihívása így nem csupán a megrendelések mennyisége, hanem a működés minősége lesz. Jobban előkészített projektekre, képzésre, digitalizációra, zöld megoldásokra és technológiai korszerűsítésre lesz szükség. Úgy fogalmazott 2026 az alkalmazkodás éve lehet: aki hatékonyabbá válik, talpon marad; aki nem, az könnyen kiszorulhat egy szűkülő, de átalakuló piacról. Az építőipar jövője ma nagyrészt a közszféra megrendelésein múlik – írta az ÉVOSZ elnöke.

A 2021–2027 közötti uniós költségvetési ciklus forrásai kulcsszerepet játszanának az állami beruházások finanszírozásában, ám a pénzekhez kapcsolódó egyeztetések elhúzódnak, a brüsszeli források akadoznak. A bizonytalanság nemcsak számviteli kérdés: a halasztott projektek előkészítésének és újraindításának menetrendje nem ismert, így a tervezői és kivitelezői kapacitások sem tervezhetők. Az ágazat egyszer túlterhelt, máskor hirtelen munka nélkül marad – ezt a szélsőséges kilengést csak komoly feszültségek árán tudja követni.

Az ingadozó kereslet sokkolja a vállalkozásokat

A kereslet ingadozása irreális piaci elvárásokat szül. A vállalkozásoknak rövid idő alatt kellene visszafogniuk vagy éppen felfuttatniuk tevékenységüket, ami többletköltségeket és hatékonysági veszteségeket eredményez. Közben a nagy távol-keleti és ázsiai beruházásoknál gyakran háttérbe szorulnak a hazai cégek: külföldről érkezik az építőanyag, a munkaerő és a mérnöki kapacitás is. Mindez különösen ellentmondásos annak fényében, hogy bizonyos területeken a magyar építőipar maga is rászorul harmadik országbeli szakmunkásokra.

A szakmai szervezetek szerint a kiút az egyenletesebb, kiszámíthatóbb közösségi költekezésben rejlik. A kormányzati beruházások alaposabb és gyorsabb előkészítésére, az elhalasztott projektek sürgős újraindítására lenne szükség, hogy a keresletkiegyenlítő állami szerep valóban érvényesüljön. Fontos cél, hogy az uniós gazdaságfejlesztési programokból minél több, Magyarországot is érintő, határokon átnyúló projekt induljon el – energiahálózatok, közlekedési folyosók, vízgazdálkodási rendszerek fejlesztése.

A hosszabb távú gondolkodás elkerülhetetlen. Választási ciklusokon átívelő, stabil beruházási programokra van szükség, amelyek újra növekedési pályára állíthatják az ágazatot: nagy energetikai beruházások, országos lakásfelújítási és panelprogram, bérlakásépítés, víziközmű-rekonstrukciók, közúti és vasúti fejlesztések, kórház- és környezetvédelmi projektek. Ezek nemcsak megrendelést jelentenének, hanem strukturális modernizációt is.

A tendereken a magyarokat kellene előnyben részesíteni

Kiemelt kérdés a hazai hozzáadott érték növelése. Az import építési termékek aránya jelenleg közel 48 százalék; ennek csökkentése érdekében bővíteni kell a magyar gyártókapacitást, és erősíteni a hazai termékinformációs rendszereket. A közbeszerzésekben nagyobb arányban kellene érvényesülnie a magyar beszállítóknak, akár meghatározott – például 65 százalékos – részarány mellett.

A köz- és magánszféra együttműködésének elmélyítése, az átláthatóság javítása, új vállalkozói klaszterek ösztönzése és a mikro-, kis- és középvállalkozások integrációja mind azt szolgálná, hogy az ágazat stabilabb, versenyképesebb legyen. Az építésgazdaság számára a legnagyobb tét ma nem pusztán a túlélés, hanem a kiszámítható fejlődés feltételeinek megteremtése egy bizonytalan finanszírozási környezetben.

A „lakhatási krízis”, amely évek óta végigsöpör Európán, mára Magyarországon is kézzelfogható valósággá vált. Nálunk azonban sajátos arcot öltött: nem csupán az árak elszabadulása okoz gondot, hanem a lakásállomány gyors műszaki leépülése is.

Koji László szerint a házak öregszenek, a falak repedeznek, a rendszerek elavulnak – miközben a tulajdonosok egyre nehezebben szánják rá magukat a felújításokra. A drágulás üteme ugyanis messze meghaladta a bérek növekedését, így a családok reálkeresete nem tudott lépést tartani az ingatlanárakkal.

A lakáscélú megtakarítások nem elegendők a szükséges korszerűsítésekhez, a hitelfelvétel pedig a magas kamatkörnyezetben sokáig kockázatos döntésnek tűnt. A kivárás lett az általános magatartás: halasztott beruházások, elmaradó korszerűsítések, lassan romló életminőség. Eközben a felújítási piac egy másik, kevésbé látható problémával is küzd. A lakossági megrendelésekhez kötődő építkezéseknél és átalakításoknál kiugróan magas a fekete foglalkoztatás aránya. A szóbeli megállapodások, az írásos szerződések hiánya nemcsak a megrendelőt és a kivitelezőt sodorja jogi és pénzügyi kockázatba, hanem torzítja a versenyt is: a tisztességesen működő vállalkozók hátrányba kerülnek.

Óriási lyukat üt a büdzsében a fekete munka

A jelenség gazdasági súlya sem elhanyagolható. Az ÉVOSZ becslése szerint

2025-ben mintegy 200 milliárd forint értékű lakásfelújítás és -építés zajlott szóbeli megállapodás alapján. Ennek adó- és járuléktartalma – hozzávetőleg 55 milliárd forint – hiányzik az állami költségvetésből. Mindez tovább szűkíti a mozgásteret éppen akkor, amikor a lakásállomány korszerűsítése sürgető feladat lenne.

A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a meglévő lakások mintegy 70 százaléka nem felel meg a mai energetikai előírásoknak. Az elmaradó felújítások tehát nem csupán esztétikai vagy komfortkérdést jelentenek, hanem fenntarthatósági és rezsiköltség-problémát is. A lakhatási válság így nem egyetlen tényező következménye, hanem egymást erősítő gazdasági, társadalmi és strukturális hiányosságok összessége, amelyek hosszú távú, összehangolt beavatkozást igényelnek.

A hazai lakáspiac feszültségeire reagálva az ÉVOSZ átfogó, egymásra épülő beavatkozásokat sürget.

A vidéki lakásfelújítási támogatás jelenlegi, ötezer fős települési korlátja sokakat kizár a segítségből, ezért indokoltnak tartják a jogosultság kiterjesztését a tízezer fő alatti városokra is.

A cél világos: ne csupán a legkisebb falvakban élők juthassanak forráshoz, hanem azok a kisvárosi családok is, akik ugyanúgy küzdenek az elöregedett ingatlanállománnyal és az elszálló költségekkel.

A javaslat azonban túlmutat az egyedi felújításokon. Az energiatakarékos városrész-rehabilitációs programok elindítása komplex szemléletet tükröz: ne csak lakásokat korszerűsítsünk, hanem egész negyedeket. A meglévő épületek modernizálása és az újak építése párhuzamosan zajlana az energiahálózatok, közművek és egyéb fogyasztó létesítmények rekonstrukciójával. Így nem elszigetelt beruházások születnének, hanem rendszerszintű megújulás, amely érdemben csökkenti az energiafelhasználást és a fenntartási költségeket.

Kell egy panelprogram

Közben a lakásárak és a családi jövedelmek közötti olló egyre szélesebbre nyílik. Erre válaszul vetődik fel a „Támogatott Nonprofit Lakásépítési Módszer” bevezetése. A konstrukció lényege, hogy az állam vagy az önkormányzat telek biztosításával, közművesítéssel, esetleg ráépítési joggal segíti a projektet, míg a fejlesztést nonprofit szervezet bonyolítja le. A profitkényszer csökkentése alacsonyabb lakásárakat eredményezhet, és új lendületet adhat az építéseknek. A modell rugalmas: az érintettek akár bérlőként költözhetnének be, majd meghatározott idő alatt tulajdonossá válhatnának.

A programcsomag fontos eleme a panellakások jövője is. A lakásvagyon jelentős részét kitevő épületek műszaki és energetikai megújítása halaszthatatlanná vált. Egy hosszú távú, finanszírozást és az átmeneti lakhatást is kezelő „Panelprogram” nemcsak komfortot és értéknövekedést hozhatna, hanem kiszámítható keretet adna a több évtizede húzódó korszerűsítéseknek. Az ÉVOSZ elképzelései így nem egyetlen támogatási formáról szólnak, hanem a lakhatás strukturális újragondolásáról.