Egy fiatal gyógyszerész azt írta a WMN-nek írt levelében, hogy bár az volt az álma, hogy kórházi-klinikai gyógyszerészként dolgozzon, a magyar egészségügyben uralkodó, abszurd állapotok miatt több év kínlódás után úgy döntött, feladja ambícióit, mert egyszerűen képtelen tovább nézni, ami ma Magyarországon a kórházakban történik.

Én ennél sokkal többet szeretnék tenni, mert az emberek megérdemelnék a méltó egészségügyi ellátást, de önhibámon kívül egy ilyen rendszerben nem tudok

– írja neve elhallgatását kérő gyógyszerész.

Szürreális élmények sorozata

A fiatal egészségügyi dolgozó kórházi-klinikai területen dolgozott, de rengeteg szürreális élménnyel szembesült. A pandémia környékén kezdett el dolgozni, négy éven át az egészségügyben eszközhiányt, bürokráciát, bizonytalanságot tapasztalt. Megemlítette, hogy a betegeknek maguknak kell bevinni a vécé papírt, gyógyszert, étkészletet, amikor be kell feküdni egy kórházi ellátásra. Ezeket az intézmény nem tudta biztosítani – sorolta.

A gyógyszerbeszerzésekkel kapcsolatban azt írta, hogy nagyrészt közbeszerzési eljárás keretében, központosítottan történik mindez. Csak olyan gyógyszert rendelhet a kórházi gyógyszertár, ami benne van a keretszerződésben, ettől eltérni csak indokolt esetben (pl. orvosszakmai indokkal, vagy gyógyszerhiányok miatt) lehetett. Ha rendelni akart, akkor először a vezetőségnek kellett iktatva, papír alapon elküldeni a rendelést, jóváhagyásra. Csak az aláírás után adhatta le az igényt a gyógyszer-nagykereskedőnek. Ez az egész procedúra általában 5-6 munkanap volt, a kiszállítással együtt. Ha valami gyorsan kellett, pl. életmentő gyógyszerek, ezt külön fel kellett tüntetni a dokumentumon, ebben az esetben általában 1-2 nap alatt megvolt a jóváhagyás és kiszállítás. 

Kapcsolódó

A vezetői jóváhagyás egyébként nem minden esetben jelentette azt, hogy az általuk kért mennyiségeket jóváhagyták, előfordult, hogy a gazdasági vezető csökkentett rajta, pénzügyi megfontolásból.

Begyűrűző kórházi tartozások

Az igen szűkös havi kereten kívül pénzügyileg az is megnehezítette a mindennapi munkát, hogy a kórház elmaradt a számlák kifizetésével, úgyhogy az is többször előfordult, hogy egy-egy gyógyszer-nagykereskedő időszakosan nem szállított a lejárt tartozások miatt. 

Tehetetlenség, szélmalomharc nehezítette a munkáját. Kitért arra is, volt olyan daganatos beteg, akit a kezelőorvosa nehezen, de meggyőzött a kemoterápiáról, de amikor elkezdték volna a kezelést a szükséges gyógyszer elfogyott.

Volt egy eset, amikor az orvos át akarta állítani a beteget intravénás  antibiotikumról szájon át szedhetőre, hogy hamarabb mehessen haza a páciens, de nem tudtak neki tablettát adni, mert nem volt, így maradnia kellett a kórházban.

Végül azzal zárja a történetét a gyógyszerész, hogy fel kellett adja az álmait, továbbállt és elhelyezkedett egy közforgalmú patikában.