Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Monetáris Tanács kedden ismét az alapkamatról dönt, de a valódi kérdés ezúttal nem az, hogy lesz-e újabb csökkentés, hanem az, hogy kitart-e a jegybank egy hónappal ezelőtt kijelölt pálya mellett.
A júniusi ülés után ugyanis szokatlanul egyértelmű üzenetet küldött a piacnak: a 25 bázispontos kamatcsökkentést várhatóan júliusban és augusztusban is újabb, azonos mértékű lazítás követheti. Ilyen előretekintő kommunikációra az elmúlt időszakban ritkán volt példa.
A mostani kamatdöntés megértéséhez ezért érdemes visszalépni egy hónapot - mondta az Economx-nek Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.
Júniusban az MNB a várakozásoknak megfelelően 25 bázisponttal, 6 százalékra mérsékelte az alapkamatot. Maga a döntés nem okozott meglepetést, a hangsúly azonban nem is ezen volt, hanem azon, amit a jegybank a jövőről üzent. A korábban rendszeresen hangoztatott „türelmes és óvatos” megközelítés eltűnt a közleményből, helyette a monetáris tanács lényegében előre jelezte a következő két kamatcsökkentést is.
Éppen ezért a keddi döntés kulcsa nem elsősorban a friss makrogazdasági adatokban, hanem abban rejlik, történt-e az elmúlt hetekben olyan váratlan fordulat, amely felülírhatja ezt az iránymutatást. Erre már volt példa az idén: februárban a piac szinte biztosra vett egy újabb márciusi kamatvágást, ám a hónap végén kirobbant iráni háború, valamint az ennek nyomán megugró energiaárak teljesen átírták a forgatókönyvet, és a jegybank végül elhalasztotta a lazítást.
Az infláció megnyitotta az utat a lazítás előtt
Regős Gábor szerint jelenleg két olyan tényező is van, amely egyértelműen a kamatcsökkentés irányába mutat: a vártnál is alacsonyabb infláció és Magyarország kockázati megítélésének látványos javulása a választásokat követően. A júniusi infláció mindössze 1,7 százalék volt, miközben a piac 1,9 százalékot várt. Ez nemcsak a jegybank 3 százalékos célja alatt marad, hanem még a toleranciasáv alsó határát sem éri el, vagyis az árstabilitás oldaláról bőven van mozgástér a monetáris lazításra.
Mindez azért is figyelemre méltó, mert a jelenlegi, 6 százalékos alapkamat ehhez az inflációs környezethez képest továbbra is magas reálkamatot jelent.
A régiós összevetés is ezt támasztja alá. A magyarhoz hasonlóan magas, 6,5 százalékos alapkamat jelenleg csak Romániában van érvényben, csakhogy ott az infláció 10,4 százalék, miközben a politikai bizonytalanság is jóval nagyobb. Ezzel szemben Csehországban 3,75 százalékos alapkamat mellett 1,5 százalék az infláció, Lengyelországban pedig 3,75 százalékos kamatszinthez 2,5 százalékos infláció társul. Ez alapján a magyar kamatkörnyezet továbbra is kifejezetten szigorúnak számít a régióban.
Regős szerint ugyanakkor a nemzetközi környezet továbbra sem egyértelmű. A nagy jegybankok jövőbeli lépéseivel kapcsolatos várakozások az elmúlt hetekben is rendkívül változékonyak voltak, érdemi lazításra azonban egyelőre nem számít. Ez azt jelenti, hogy az MNB továbbra is eltérhet a globális trendektől, ugyanakkor a kedvező inflációs folyamatok és az ország javuló kockázati megítélése ehhez egyelőre megfelelő mozgásteret biztosítanak.
De mi lesz Iránnal?
Regős Gábor szerint mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan kockázatok, amelyek óvatosságra késztethetik a Monetáris Tanácsot. Ezek közül messze a legfontosabb az iráni konfliktus újbóli eszkalációja, amely az elmúlt hetekben ismét felfelé hajtotta az energiaárakat: a kőolaj világpiaci ára nagyjából 20 százalékkal emelkedett. Egy ilyen folyamat elvileg könnyen átírhatja a kamatpályával kapcsolatos várakozásokat, hiszen az energiaárak emelkedése gyorsan megjelenhet az inflációban is.
Csakhogy a helyzetet árnyalja az MNB júniusi kommunikációja. A jegybank ugyanis akkor nemcsak kamatot csökkentett, hanem a piac számára egyértelművé tette, hogy júliusban és augusztusban is további lazításra készül. Ezzel gyakorlatilag előre beárazta a következő lépéseket, vagyis azt üzente, hogy egy esetleges geopolitikai feszültség önmagában még nem feltétlenül elegendő a kamatcsökkentési ciklus megszakításához.
Az iráni konfliktus alakulása ugyanakkor továbbra is nehezen kiszámítható, a helyzet szinte napról napra változik.
Van azonban egy fontos különbség a tavaszi eseményekhez képest. Amikor február végén kirobbant a konfliktus, az energiaárak és a pénzpiaci hangulat is jóval kedvezőtlenebb képet mutatott.
Most ugyan az olaj drágult, de ára még mindig elmarad a márciusi szintektől, miközben a forint is lényegesen stabilabb.
A magyar fizetőeszköz a cikk írásakor a 360-as euróárfolyam környékén mozog. Bár ennél az elmúlt hónapokban volt erősebb szint is, ez továbbra sem tekinthető olyan árfolyamnak, amely önmagában megkérdőjelezné egy újabb kamatcsökkentés lehetőségét. Összességében továbbra is több érv szól a kamatcsökkentés mellett, mint ellene. A vártnál alacsonyabb infláció, a nemzetközi összevetésben is stabilnak számító forintárfolyam, valamint Magyarország javuló kockázati megítélése – amelyben kulcsszerepet játszik az uniós forrásokhoz való hozzáférés körüli bizonytalanság enyhülése – egyaránt azt sugallják, hogy az MNB végrehajthatja a júniusban gyakorlatilag előre jelzett újabb, 25 bázispontos kamatvágást.
Az iráni konfliktus újbóli kiéleződése ugyanakkor továbbra is a legfontosabb kockázati tényező. Egy esetleges további eszkaláció gyorsan átírhatja az energiaárakra és ezen keresztül az inflációra vonatkozó kilátásokat, ami a jegybank mozgásterét is szűkítheti. A jelenlegi piaci helyzet alapján azonban egyelőre nem látszik olyan fordulat, amely indokolná a júniusban kijelölt kamatpálya felülvizsgálatát. A szakértő szerint a háború kiújulása előtt reális forgatókönyvnek tűnt, hogy az év végére az alapkamat 5 százalékra csökken. Bár a geopolitikai kockázatok azóta érezhetően erősödtek, jelenleg még nincs olyan fejlemény, amely miatt ezt a várakozást érdemben módosítani kellene.