Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Karagich István, a Blochamps ügyvezetője szerint nem az a kérdés, hogy indokolt-e a nagyobb vagyonok nagyobb közteherviselése, hanem az, hogy milyen eszközzel lehet ezt úgy megvalósítani, hogy az ne torzítsa a gazdaságot. Álláspontja szerint egy rosszul kialakított vagyonadó nem a legnagyobb, legmobilabb vagyonokat érinti először, hanem azokat, amelyek itthon, látható formában vannak jelen.
Becsléseik alapján az 1 milliárd forintos küszöb több tízezer háztartást érinthetne, miközben a valóban extrém, több tíz- vagy százmilliárdos vagyonok köre ennél jóval szűkebb. A 10 milliárd forint feletti kategóriába már csak egy jóval kisebb, koncentrált vagyonréteg tartozik, a legfelső szegmens pedig néhány tucat szereplőből állhat.
A szakértői érvelés szerint a bevételi oldal nem feltétlenül indokolja az alacsonyabb küszöb alkalmazását. A számítások alapján a szélesebb, 1 milliárdos sávban kivetett 1 százalékos adó elméletileg magasabb bevételt hozhatna, ugyanakkor jelentősen növeli az adminisztrációs terheket és az értékelési viták számát is. Ezzel szemben a magasabb küszöb kisebb bevételi különbséggel, de jóval szűkebb adózói körrel működhetne.
Komoly kérdés továbbá, hogy mi számít adóalapnak egy ilyen rendszerben. A magyar vagyon jelentős része nem likvid pénzben, hanem vállalkozásokban, részesedésekben és ingatlanokban van lekötve, amelyek értékelése sok esetben nem piaci alapon történik. Ez különösen érzékennyé teszi a családi és kisvállalkozói szektort, ahol a papíron milliárdos vagyon nem jelent feltétlenül elkölthető készpénzt.
Karagich István szerint emiatt
különbséget kellene tenni a termelő és a passzív vagyon között.
A működő vállalkozások ugyanis már többféle adón keresztül hozzájárulnak a költségvetéshez, így esetükben egy újabb vagyonadó akár beruházásokat és munkahelyeket is visszafoghat. Ezzel szemben a nem termelő, befektetési célú vagyonokra célzottabb teher lenne indokolható.
Az ingatlanvagyon kezelése szintén kulcskérdés lehet egy új rendszerben. A szakértők szerint külön kellene választani az elsődleges lakóingatlant, a másodlagos ingatlanokat és a bérbe adott lakásokat, mivel ezek gazdasági szerepe és jövedelemtermelő képessége jelentősen eltér. Egy differenciált rendszer a piaci torzulásokat is mérsékelhetné.
A Blochamps szerint
a vagyonadó nem lehet gyorsan bevezethető, egységes politikai termék.
A nemzetközi vagyonmozgások, a vállalati struktúrák és az adótervezési lehetőségek miatt csak egy jól célzott, magasabb küszöbű és részletesen szabályozott rendszer lehet hosszabb távon működőképes – ellenkező esetben a teher nem a legnagyobb vagyonokat, hanem a legkönnyebben elérhetőket sújtja.