A miniszterelnök bejelentésével összhangban a kormány fel fogja mondani a Krausz Ferenc nevével fémjelzett ÉLVONAL Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvánnyal kötött, választások előtt megkötött, többéves közfeladat-finanszírozási szerződést, amelynek összege 261,7 milliárd forint. De nem azért, mert a kormány ne támogatná a magyar tudományt. Éppen ellenkezőleg – kezdte hosszú Facebook-posztját Tanács Zoltán.
A tudományos és technológiai miniszter emlékeztetett, a hazai tudomány jövőjével kapcsolatos egyeztetéseket a héten megkezdte, először Pósfai Mihállyal, az MTA hamarosan hivatalba lépő új elnökével egyeztetett, a közeljövőben pedig az Élvonal Alapítvány képviselőivel is tervezi a találkozást.
Nagy felháborodást váltott ki ellenzéki oldalon, Krausz Ferenc-féle ÉLVONAL Alapítvány ügye. Az ÉLVONAL Alapítvány számára a 2026–2031 közötti időszakra 261,7 milliárd forintos támogatási keretet irányoztak elő és rögzítettek egy meglehetősen jól körülbástyázott szerződésben.
Ez évente átlagosan körülbelül 40–50 milliárd forintos közpénzmozgást jelent
– foglalta össze Tanács Zoltán.
„Ennek jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha melle tesszük: ez az összeg a hazai K+F-re fordított állami forrásoknak nagyságrendileg akár az egyötödét is kiteheti. Vagyis nem egy kisebb szakmai programról beszélünk, hanem a magyar tudományfinanszírozás egészét befolyásoló döntésről.”
Ráadásul az ÉLVONAL Alapítványtól a szerződés alapján nem pusztán kutatási támogatások kiosztását várják – tette hozzá.
„A program céljai között szerepel 75 tudásközpont, illetve kutatócsoport felépítése 2031-ig, 55 ezer diák bevonása tehetséggondozási programokba, 60 know-how, 15 nemzetközi szabadalmi bejelentés és 15 spin-off vállalkozás létrehozása, valamint egy új ÉLVONAL Központ felépítése Budapesten. Ez már nem egyszerű támogatási konstrukció, hanem egy alternatív tudománypolitikai és innovációs infrastruktúra közpénzből történő felépítése.”
A magyar tudomány, kutatás-fejlesztés, innováció és tehetséggondozás az elmúlt években nem kapta meg azt a figyelmet, megbecsülést és kiszámítható támogatást, amely egy sikeres, versenyképes országhoz szükséges – hívta fel írásában a figyelmet.
„Magyarország K+F-ráfordítása GDP-arányosan ma körülbelül 1,3 százalék, miközben az uniós átlag 2 százalék felett van, az európai élvonal pedig 3 százalék körül teljesít.”
Azt ígérte, a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb tudománypolitikai vállalása az lesz, hogy a magyar kutatás-fejlesztésre fordított forrásokat fokozatosan, kiszámíthatóan és érdemben növelik.
A cél világos: a ciklus végére Magyarország érje el a GDP 2 százalékát K+F-ráfordításban, a következő 8–10 évben pedig közelítsen az európai élvonalat jelentő 3 százalékos szinthez.
„A Krausz Ferenc-féle ÉLVONAL Alapítvány ügye nem arról szól, hogy szükség van-e csúcskutatásra. Természetesen szükség van. Nem arról szól, hogy Magyarországra kell-e vonzani kiemelkedő kutatókat. Természetesen kell. A kérdés az, hogy elfogadható-e, hogy egy választások előtt megkötött, hosszú évekre szóló szerződéssel több százmilliárd forintnyi közpénzt egy KEKVA-modellre épülő, szűk döntéshozói kör által irányított alapítványhoz szervezzenek ki úgy, hogy a mindenkori demokratikus kormányzatnak később alig maradjon valódi rálátása és ráhatása a pénzek felhasználására. Mindezt ráadásul úgy, hogy a meglévő kutatási, tehetséggondozási és innovációs ökosztisztémával párhuzamos rendszereket alakítunk ki.
Erre a válasz: nem.”
A miniszter szerint az ÉLVONAL program céljai között vannak támogatható elemek.
A miniszter szerint a probléma az, hogy az egész konstrukció egy olyan logikára épül, amelyet a magyar felsőoktatás KEKVA-modelljénél már megismertünk: közvagyon és közfeladat kiszervezése alapítványi formába, hosszú távú szerződésekkel, erős politikai időzítéssel, korlátozott demokratikus kontrollal.
Szerinte a magyar tudomány jövőjét nem lehet ilyen konstrukciókra építeni, a helyes út nem az ÉLVONAL Alapítvány szerződésének fenntartása, hanem egy új, átlátható, egységes és szakmailag megalapozott tudománypolitikai fordulat. Több pénzt kell fordítani a magyar tudományra, de nem zárt alapítványi struktúrákban, hanem átlátható, versenyalapú, szakmailag ellenőrizhető rendszeren keresztül kell eljuttatni azokat a kutatókhoz, az egyetemekhez, az MTA-hoz, a kutatóintézetekhez és a fiatal tehetségekhez.
A tehetséggondozást sem egyetlen kiváltságos alapítvány feladatává kell tenni, hanem országos rendszerré kell szervezni.
A kutatói életpályát tisztességes bérekkel, kiszámítható előmenetellel, nemzetközileg versenyképes pályázati lehetőségekkel és politikai beavatkozástól mentes szakmai értékeléssel kell vonzóvá tenni. Tanács Zoltán hangsúlyozta:
„Krausz Ferenc Nobel-díjas tudományos teljesítménye előtt tisztelettel kell állnunk. Ahogy tisztelet illeti az ÉLVONAL kuratóriumának nemzetközileg kiemelkedő tagjait is. Az ő szakmai tekintélyük nem kérdés.”