Újabb front nyílt a magyar ipari energiaárakról szóló vitában: az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) versenyképességi problémákat hangsúlyozó javaslatcsomagjára a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség (MNNSz) részletes szakmai válaszcikkben reagált. A felek abban egyetértenek, hogy a hazai ipar európai összevetésben magas villamosenergia-költségekkel szembesül, abban azonban már élesen eltér az álláspontjuk, hogy ennek mi az elsődleges oka - írja a Portfolio.
Az MNNSz szerint a vita egyik kulcskérdése a KÁT-rendszer tényleges költségeinek félreértelmezése. A szövetség a MAVIR adataira hivatkozva azt állítja, hogy a KÁT+Prémium pénzeszköz 2026-os átlagos terhelése mintegy 2,52 Ft/kWh körül alakulhat, miközben a nyári hónapokban a díj időszakosan 7–10 Ft/kWh-ra is felmehet. A szervezet szerint ugyanakkor ez utóbbi nem az éves átlagot tükrözi, így az IEF által említett 4–5,5 Ft/kWh-s hatás túlbecsült.
A vita másik hangsúlyos eleme a rendszerhasználati díjak (RHD) 2022-es emelése. Az MNNSz szerint az átviteli díj egyetlen döntéssel 252 százalékkal nőtt, az elosztói díjak pedig több kategóriában is megduplázódtak, ami sokkal nagyobb mértékben terhelte az ipari fogyasztókat, mint a KÁT-rendszer költségei. A szövetség szerint ez a hatás sokkal inkább magyarázza a vállalati energiaköltségek megugrását, mint a megújuló támogatási rendszer.
A napelemes iparági szervezet emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a KÁT-rendszer teljes megszüntetése nem eredményezné automatikusan az IEF által jelzett 4–5,5 Ft/kWh megtakarítást. Értelmezésük szerint a rendszer korábbi működéséből fakadó negatív egyenleg – amelyet 168 milliárd forintra becsülnek – már korábban terhelte az ipari fogyasztókat, így annak „kivezetése” nem lineárisan hatna az árakra.
A szabályozási környezet szerepe a vita egy másik hangsúlyos pontja. Az MNNSz szerint a magyar energiapiacot nem egyetlen támogatási rendszer torzítja, hanem a díjstruktúra és a szabályozói döntések együttese. Példaként a 2022-es hálózati díjemelést és az energiadíj–rendszerhasználati díj arányának átalakulását említik, amely szerintük tartósan átrajzolta az ipari költségszerkezetet.
A felek ugyanakkor több ponton közelítenek egymáshoz is: az MNNSz támogatja a rendszerhasználati díjak átlátható felülvizsgálatát, az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer reformját, valamint az EU-s szén-dioxid-kompenzációs modellek hazai bevezetését is. Egyetértés mutatkozik abban is, hogy az ipari energiaárak csökkentése nemzetgazdasági érdek, a vita inkább arról szól, melyik eleme a rendszernek hordozza a legnagyobb költségterhet.
A szakmai álláspontok ütközése így érdemben azt a kérdést állítja középpontba, hogy a magyar ipar versenyképességi problémái inkább a megújuló támogatási rendszerhez, vagy a hálózati és szabályozási díjelemekhez köthetők. A vita kimenetele a következő szabályozási lépések szempontjából is meghatározó lehet, mivel mindkét oldal jelentős beavatkozást sürget – eltérő irányokban.