A Money Talks ’26 konferencián Rónai Egon által vezetett kerekasztal-beszélgetésen Kóka János volt gazdasági miniszter, Veres János volt pénzügyminiszter és Illés Zoltán volt államtitkár a minisztériumi struktúrától az uniós forrásokon át az egészségügyig és a vízgazdálkodásig több olyan pontot is azonosítottak, ahol véleményük szerint rövid időn belül eldőlhet, hogy az új kormány képes-e valódi fordulatot hozni.
Rónai Egon felvetésére, miszerint a kialakuló új kormányzati szerkezet önmagában jelenthet-e megoldást a magyar állam működésének számos problémájára, Kóka János úgy válaszolt, hogy a kormányzati struktúra kialakítása alapvetően a miniszterelnök joga, a magyar közjogi berendezkedés rendkívül erősen miniszterelnök-központú. A miniszterek politikai súlyát nem pusztán a tárcájuk neve, hanem az határozza meg, hogy milyen politikai erő áll mögöttük, illetve mennyi felhatalmazást ad nekik a kormányfő.
A volt gazdasági miniszter ugyanakkor szimbolikusan fontosnak nevezte az önálló egészségügyi minisztérium visszatérését, illetve a gazdasági és a pénzügyi tárca szétválasztását is kifejezetten jó lépésnek tartja. Ez a két terület ugyanis eltérő logikával működik, és a köztük lévő, a szó jó értelmében vett konfliktusok miatt nehezen kezelhető, ha egy kézben összpontosulnak.
Veres János szerint a fontos kérdés nem maga a minisztériumi térkép, hanem a döntéshozatal mechanizmusa.
Különösen problematikusnak nevezte azt az elképzelést, hogy négy miniszter vétójogot kapjon a kormányon belül. A volt pénzügyminiszter úgy látja, ez komoly strukturális nehézséget okozhat, mert a gyors és megfelelően előkészített döntések helyett elhúzódó vitákhoz és időveszteséghez vezethet. Márpedig az idő pénz, egy ilyen rendszerben könnyen megnőhet a kormányzaton belüli belső súrlódások ára.
Illés Zoltán szerint önálló környezetvédelmi minisztériumra azért van szükség, mert azok a területek, amelyek az államigazgatásban nem jelennek meg önállóan, a gyakorlatban sokszor láthatatlanná is válnak. A fenntarthatóságot nem lehet pusztán gazdasági, monetáris vagy fiskális szempontból kezelni, a környezetpolitikának is a rendszer szerves részévé kell válnia. Emlékeztetett arra is, hogy a gazdaság sem létezhet természeti erőforrások nélkül, ezért nem kizárólag a növekedésről, hanem annak korlátairól és a fenntarthatóságról is beszélni kell.
A volt államtitkár szerint a minisztériumi struktúra azért sem mellékes, mert ez alapján dől el, hogy a különböző szakpolitikák milyen intézményi háttérrel és milyen pénzügyi súllyal tudnak működni. A most bejelentett önálló vidékfejlesztési tárca esetében egyelőre nem világos, hová kerülnek olyan kulcsterületek, mint a vízügy vagy a természetvédelem, pedig ezek elhelyezése hosszú távon is meghatározó lehet.
Meddig tartanak a mézeshetek?
A beszélgetés egyik fontos kérdése az volt, hogy mit dönthet el már a kormányváltás pillanata. Rónai Egon ezzel kapcsolatban a „mézeshetek” időszakára utalt, arra a rövid periódusra, amikor a társadalom és a piacok még nagyobb türelemmel és bizalommal fordulnak az új hatalom felé.
Kóka János szerint valóban létezik egy ilyen különleges pillanat. Úgy fogalmazott, hogy most „mosolyognak a fiatalok és a befektetők is”, ami azért lényeges, mert a nemzetközi tőke Magyarországra jelenleg olyan helyszínként tekinthet, ahol történik valami, és ahová ezért érdemes figyelmet fordítani.
A volt gazdasági miniszter szerint a befektetők most hajlamosak egy időre háttérbe szorítani a magyar gazdaság nyilvánvaló strukturális gondjait – például a költségvetési hiányt vagy a finanszírozási terheket –, és inkább a politikai változás lendületére figyelni.
Ezt az állapotot az új kormánynak ki kell használnia, mert ebből nyerhet némi időt és cselekvési mozgásteret. Később ugyanis már elkerülhetetlen lesz szembenézni a valóságos egyensúlyi problémákkal.
Veres János szintén úgy vélte, hogy van egy ilyen rövid időablak, de hozzátette: ez nem tarthat sokáig, ezért minél gyorsabban reális helyzetképet kell kialakítani. Ebben kulcsszerepe lehet az átadás-átvételnek, amelynek számszerű következményei is lesznek. Ugyanakkor felhívta a figyelmet az úgynevezett implicit hiányokra is, vagyis azokra a problémákra, amelyek nem feltétlenül jelennek meg közvetlenül a költségvetési számokban, de súlyos terheket hordoznak.
Sürgős váltás kell a mezőgazdaságban
Illés Zoltán szerint a vízmegtartás, a talajromlás megállítása és az agrárszerkezet átalakítása nélkül nem lesz fenntartható a mezőgazdaság. A jelenlegi gyakorlat hosszabb távon nem működtethető tovább: a talajerő romlása, az aszálykárok és a kukoricatermesztés sérülékenysége mind arra figyelmeztetnek, hogy egy új modellre van szükség.
A volt államtitkár emlékeztetett arra is, hogy már 2022-ben akkora aszálykár keletkezett a mezőgazdaságban, hogy a GDP mintegy 3 százalékát kellett kompenzációként fordítani a termelők megsegítésére. Ebből egyértelműen látszik, hogy a vízmegtartás és az ehhez szükséges beruházások már nem halogathatóak tovább.
Emellett a közigazgatási szakértelem fontosságát is hangsúlyozta. Súlyos hátrányt jelenthet ugyanis, ha egy-egy vezető teljes államigazgatási tapasztalat nélkül kerül pozícióba. A személyi tényező kulcsfontosságú: ha a vezető nem ismeri a rendszer működését, az nemcsak a saját munkáját, hanem az egész kormányzati működést lassíthatja. Ezzel együtt úgy vélte, az új szereplők viszonylag gyorsan tanulhatnak, de ez a tanulási időszak önmagában is kockázat a gazdaság számára.
Ezek lehetnek a kitörési pontok
A kitörési pontokról szólva Kóka János az egészségipart és a népegészségügyet nevezte az egyik legfontosabb területnek. Magyarországon az emberek korábban halnak meg, mint európai társaik, az elkerülhető halálozásnak pedig nemcsak emberi, hanem nagyon komoly gazdasági ára is van. Úgy számol, hogy egy jól működő népegészségügyi és prevenciós program akár 1-1,5 százalékkal is emelhetné a magyar gazdaság teljesítőképességét.
A Doktor24 tulajdonosa szerint az egészségügy rendbetételéhez évi 1000 milliárd forintos többletforrásra lenne szükség, de ezt nem egyszerűen a költségvetésből kellene kipréselni. Több konkrét forrást is megnevezett: népegészségügyi termékadót, dohányadót, az OTC-gyógyszerekhez kapcsolódó bevételeket, reklámadót, valamint vállalati egészségbiztosításokat és újra megnyíló uniós forrásokat. Ezekkel együtt megteremthető lenne az a többlet mozgástér, amelyből nemcsak több pénz, hanem jobb szerkezetű egészségügyi rendszer is épülhetne.
Veres János a saját területén a legfontosabb rövid távú lehetőségnek az uniós forrásokhoz való hozzáférést nevezte meg. Szerinte reális esély mutatkozik arra, hogy akár néhány hónapon belül megszülessen a megállapodás az Európai Unióval, ami stabilitást adhatna a következő időszaknak. Ugyanakkor figyelmeztetett: ezek a pénzek valójában már részben „el vannak költve”, hiszen sok beruházást a kormány megelőlegezett hazai finanszírozásból, így a beérkező eurók jelentős része elszámolási és finanszírozási funkciót tölthet majd be.
Hosszabb távon azonban elkerülhetetlen lesz a költségvetési szerkezet átalakítása és egyes kiadási tételek arányos csökkentése. Úgy véli, a legnagyobb megtakarítást az hozhatná, ha hitelessé válna az euró magyarországi bevezetésének pályája. Ebben az esetben a finanszírozási költségek akár 40 százalékkal is mérséklődhetnének viszonylag rövid idő alatt.
